Mit kell tudni a hormonterápiáról?

„A nők többet bírnak”– halljuk sokszor ezt a mondatot, és lehet, hogy tényleg a gyengébbik nem az erősebb valójában? Erre nincs válasz, de azt biztosan tudjuk, hogy a női szervezet a változás koráig bőven el van látva egy speciális női nemi hormonnal, az ösztrogénnel.

Az ösztrogén aktív formája, a 17-béta-ösztradiol minden emberi hormon között a legsokoldalúbb, szám szerint körülbelül 300-féle funkciót tölt be a szervezetünkben az életünk során. Ösztrogénreceptorok testszerte találhatók, nemcsak a női nemi jelleget kifejező szerveinkben, mint a méh, a petefészkek és az emlők. Az egész érrendszer, a csontok, az idegrendszer és az agy, a szív és a máj mind tele van az ösztrogén receptoraival. Hatásait alapvetően kétféleképpen fejti ki: vagy hosszan tartó következményeket kiváltva, génátírás útján, ami a fehérjemolekulák szintézisét serkenti vagy gátolja, és így rendkívül széles hatásspektrumot képvisel, vagy pedig direkt módon, rögtön létrejövő azonnali hatások útján.

Az ösztrogén hatásai

A hosszú távú hatásai közül talán legfontosabb az érrendszer védelme, de a szénhidrát-háztartásban és a zsíranyagcserében betöltött kedvező szerep, az ateroszklerózis, az érfali meszesedés kialakulásában feltételezett gátló tulajdonságai és az immunrendszer stabilitását elősegítő hatása is jelentős. Azonnali hatása az érfal ellazításában és a görcsre való hajlam csökkentésében nyilvánul meg. A legújabb kutatások a sejten belüli stabilitásra gyakorolt szerepét is igazolták, ami az öregedés feltartóztatásában játszhat szerepet a korfüggő DNS-mutációk számának csökkentésével.

Az ösztrogéntermelés az életkor előrehaladtával csökken, és a változókor elkövetkeztéig, a 45–55-ik életév közötti időszakban a hormon szintje a töredékére süllyed, a menstruációs ciklus is leáll, és beköszönt a népies nevén klimaxnak is nevezett menopauza.

A hormonális hiányállapot számtalan tünetben megnyilvánulhat, pl. hőhullámokban, éjszakai izzadásban, a koncentrálóképesség csökkenésében, a kötőhártya, a hüvely, a szem és a bőr szárazságában, a haj és a köröm törékenységében. Csontritkulás és ízületi panaszok formájában is jelentkezhet, de különböző lelki megnyilvánulásai is lehetnek, mint a depresszió, az alvászavar és a libidó, azaz a nemi vágy csökkenése vagy az orgazmus képességének a hiánya. Az érrendszert illetően is számos kedvezőtlen következménnyel járhat az ösztrogén hosszú távú hiánya, pl. magas vérnyomás kialakulásához, szív- és érrendszeri események bekövetkeztéhez vezethet és agyi katasztrófákat is okozhat. Érdekes azonban, hogy nem minden nőnél figyelhetők meg ezek a változókori kellemetlen tünetek, valamint az intenzitásuk, zavaró hatásuk foka is különböző lehet.

Hormonpótlás – nem megoldás

A hormonok visszapótlásának logikusnak tűnő ötlete azonban a gyakorlatban nem vált be. Nyomon követéses vizsgálatok arra engedtek következtetni az 1990-es évek második felében, hogy az ösztrogén adagolásával a menopauza után kedvező anyagcsere-állapotot lehet előidézni. A kedvező adatok azonban minden valószínűség szerint a megfigyelt személyek jó anyagi és szociális helyzetével voltak inkább magyarázhatók, nem pedig a hormonterápiával. Az előre megtervezett, véletlenszerű csoportokba rendezett, úgynevezett kettős vak és placebokontrollált nemzetközi vizsgálatok ezeket a reményeket – a hormonpótló kezelés előnyeinek igazolását – nem váltották be. A múlt század utolsó éveiben, 1998-ban sikerült először bizonyítani, hogy azok a menopauzába már eljutott nők, akiknek korábban volt valamilyen érrendszeri eseményük, nem élveztek nagyobb védettséget a hormon visszapótlása (másodlagos megelőzés) következtében. A 21. század elején, 2002-ben pedig az elsődleges megelőzés kapcsán is kiderült, hogy az egészséges érrendszerű nők, akik placebót kapó csoportok mellett ösztrogén- vagy ösztrogén- és progeszteronterápiában részesültek, egyaránt nem profitáltak a terápiából érrendszerük védelme szempontjaiból. Sőt, a vizsgálati eredmények szerint még rosszabbul jártak. Gyakrabban fordult elő körükben az agyi érkatasztrófa, a stroke vagy magyarul a szélütés és a mélyvénás trombózis, a tüdőembólia. Sajnos egy további biztonsági szempont is sérült, ugyanis az emlőrák is gyakoribb volt a hormont szedők csoportjában. Az egyetlen kimutatható előny a csonttörések számának csökkenése volt.

Sokáig bíztak abban is, hogy a szellemi hanyatlás feltartóztatásában is szerepet játszhat a hormonok alkalmazása, de a kutatások ezt sem támasztották alá.

Számtalan magyarázat született erre, és az utóbbi években tudományos körökben elfogadottá vált, hogy az ösztrogént szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének céljából nem lehet adni. A változás korában észlelhető igen kellemetlen klimaxos tünetek enyhítésére lehet ugyan alkalmazni, de minél korábban – amint a változókor tünetei jelentkeznek – és öt évnél nem hosszabb ideig. 2002 óta már nem is hormonpótló kezelésről, hanem hormonterápiáról beszélünk.

A szív- és érrendszeri események megelőzéséért a menopauzát, a változás korát elérő asszonyok számára a helyes életvitel kialakítása és követése, valamint a szellemi aktivitás megőrzése a legfontosabb teendő.

Egészséges életvitelen nemcsak a kellő odafigyeléssel kialakított étkezéseket, hanem a napi 30 perc dinamikus – akár egyszerű séta formájában végzett – testmozgást és a megfelelően kialakított és megőrzött lelki egyensúlyt is kell érteni.

A hormonterápia megkezdése előtt megelőző kivizsgálásra van szükség. Ez a kezelés a nőgyógyász, a belgyógyász – adott esetben a kardiológus – és a családorvos konszenzusa esetén javasolt, és a rizikótényezők feltárását is mindig el kell végezni.

Dr. Masszi GabriellaNyírő Gyula Kórház – OPAI Belgyógyászat