Hírek

2012.01.24. Diabetes Világnap 2011 eredményei

A Diabetes Világnap 2011 eredményei

A Nemzeti Diabetesprogram végrehajtásáról

2011-ben a korábbi célkitűzéseknek megfelelően immáron négy megye szervezte meg együtt, összefogva a Diabetes Világnapot november 26-án. Ezúttal Székesfehérváron. A szakmai konferencián többek közt megvitatták a közelmúltban elfogadott Nemzeti Diabetesprogram által szabott feladatokat. Továbbá ismertették az elmúlt két évben végzett, Európában is egyedülálló vizsgálatok eredményét, amely megállapította: tovább terjed a népbetegség. Ma a 28000 nagy rizikójúnak talált személy 46 és fél százaléka cukorbeteg, vagy a diabetes valamely kormegelőző állapotában van. A Veszprémben tartott sajtótájékoztatón Vándorfi Győző dr., a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület elnöke összegezte a konferencia által meghatározott feladatokat: sürgette az új magyar egészségügy felépítését, a Findrisk rizikóalapú szűrővizsgálat elindítását minden korcsoportban. A belgyógyász-diabetológus főorvos kitért azon kormányzati intézkedésekre is, amelyek, elmondása szerint, rendkívül hátrányosan érintik a cukorbetegeket. Ilyenek az „egy recepten egy hónapra” való gyógyszerfelírásra vonatkozó korlátozás, továbbá azon rendelet, amely irreális vizsgálati eredményekhez köti, ki jogosult ingyenesen igénybe venni az OEP által támogatott, újfajta inzulinokat.

2011. november 26-án a Diabetes Világnap alkalmából fórumot szervezett Székesfehérváron a veszprémi székhelyű Alapítvány a Cukorbetegekért, a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület, a Fejér Megyei Szent György Kórház, Székesfehérvár Önkormányzata, a Székesfehérvári Első Lions Klub, a szentesi Dr. Bugyi István Kórház, valamint a békéscsabai Réthy Pál Kórház-Rendelőintézet.

Az egész napos rendezvényen négy megye – Fejér, Csongrád, Békés és Veszprém – betegszervezetei, orvosok, nővérek, döntéshozók és az egészségipar képviselői közösen hallatták hangjukat a Nemzeti Diabetesprogram szellemében.

A Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) ajánlása alapján a Világnap témája 2009 és 2013 között a diabetes oktatása és a megelőzés.

2009-ben Veszprémben, 2010-ben Szentesen regionális szinten találkoztak az érintett szervezetek, orvosok, gyógyszergyártók és a betegek, hogy együttesen indítsák el azt az összefogást, képzési, oktatási folyamatot, amely a jövőben jelentősen csökkentené a cukorbetegség súlyos következményei által szenvedők számát.

A jövőben szeretnénk évente további két, egy nyugaton és egy keleten fekvő megyével bővíteni összefogásunkat.

2011-ben a Magyar Diabetes Társaság több szakmai szervezet véleményét is kikérve megalkotta a Nemzeti Diabetesprogramot. (Megtalálható a Diabetologia Hungarica című lap 2011/3-as supplementumában, valamint a www.diabet.hu/diabetesprogram oldalon.) Célunk volt többek között az érintettek megismertetése a Nemzeti Diabetesprogram üzeneteivel, illetve a négy megye vállalásainak ismertetése a program kapcsán. Ennek szellemiségéhez több ponton kapcsolódik Székesfehérvár városának egészségügyi programja.

Ma világszerte több mint 250 millió cukorbeteg él, és számuk évente 7 millióval növekszik. Magyarországon a lakosság 7,6%-a cukorbeteg, közülük félmillióan valamilyen gyógyszeres kezelésben részesülnek.

A Magyar Diabetes Társaság 2010–2011-ben 693 háziorvosi praxis részvételével, nemzetközileg validált kérdőív segítségével rizikószűrést végzett 70432 fő bevonásával. A kérdőív értékelése alapján 28000 (41%) nagy rizikójú személynél vércukorterhelés történt. Az Európában is egyedülálló tanulmány megállapította, hogy a vércukorterheléssel megvizsgált személyek 46,5%-ában cukorbetegséget vagy a diabetes valamely kormegelőző állapotát derítették fel. Közülük 7,66% bizonyult cukorbetegnek.

A következő 15 évben az ötévesnél fiatalabb diabeteses gyermekek száma várhatóan megduplázódik majd, a 15 év alattiak száma pedig mintegy 70%-kal nő. A betegség felismerése, különösen a 2-es típusú kórformában gyakran késik, emiatt az érszövődmények hamarabb kifejlődnek, jelentős egészséghátrányt okozva. 2008-ban az OEP 174,5 milliárd forintot költött a cukorbetegség és szövődményeinek kezelésére. Ez a GDP 0,65%-a.

A további terjedés csak akkor állítható meg, ha késlekedés nélkül nekilátunk az egészséges életmód népszerűsítésének kormányzati és helyi szinten is. Fel kívánjuk hívni a magyar kormány és a helyi döntéshozók figyelmét, hogy hatékony stratégiára és irányelvek megfogalmazására van szükség a cukorbetegség megelőzése, időben való felismerése és megfelelő kezelése érdekében. Az egészségügyben dolgozó szakembereket arra kívánjuk ösztönözni, hogy fejlesszék, bővítsék ismereteiket és a gyakorlatban is alkalmazzák a bizonyítékokon alapuló irányelveket. Jelentős felelősségük van a megelőzésben és a kezelés hatékonyságának fokozásában a betegeknek is!

A négy megye összefogásának célja volt, hogy a már említett feladatok terén közelebb hozza egymáshoz és közös gondolkodásra ösztönözze az egészségügyi szakmát, az ügyben érintett civil szervezeteket, a törvények alkotóit, a médiát, az egészségipart és mindazokat, akik közreműködése előbbre mozdíthatja a cukorbetegség hatékonyabb megelőzését és a betegségteher csökkentését.

A rendezvényen neves szakemberek és a betegszervezetek képviselői segítségével áttekintettük a diabetes terjedését, kialakulását a szövődményektől a megelőzésig, a gondozással kapcsolatos feladatokat és ellátási nehézségeket mind a négy megyében.

A Diabetes Világnap 2011 fő megállapításai, teendők a diabeteshelyzet javítására:

Mit kell tennie a cukorbetegnek, hogy elkerülje a szövődményeket?

Amiben segítséget kérünk:

Dr. Gyimesi András, a békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet osztályvezető főorvosa,
prof. dr. Jermendy György, az MDT alelnöke, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház osztályvezető főorvosa,
dr. Földesi Irén, a szentesi Dr. Bugyi István Kórház osztályvezető főorvosa,
dr. Szabó Zoltán, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet belgyógyász főorvosa,
dr. Papp András, a Semmelweis Egyetem Retina Munkacsoportjának vezetője, a Magyar Retina Társaság titkára,
dr. Karádi Zsuzsa, a Fejér Megyei Szent György Kórház diabetológus főorvosa
előadásának alapján szerkesztette dr. Vándorfi Győző, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Nonprofit Zrt. Belgyógyászati, Diabetes és Anyagcsere Centrumának vezető főorvosa, az MDT vezetőségi tagja

Reagálások a cukorbetegeket hátrányosan érintő kormányzati intézkedésekre a beteg és az orvos szemszögéből

2012. január 3-án jelent meg a Magyar Közlönyben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) 2/2012 (I.3.) „saláta”-rendelete, amelyben három lényeges témakörrel vannak problémáink.

Az első témakör az „egy recepten egy hónapra” való gyógyszerfelírásra vonatkozó korlátozás: A cukorbaj krónikus természetű megbetegedés. Bár kétségtelen, hogy az alkalmazandó gyógyszerek köre és dózisa a betegség stádiumától függően változhat, az esetek többségében a gyógyszerszedés tartósan folytatandó. A gyógyszerfelírás egy hónapra korlátozása – különösen inzulint (is) kapó személyeken – feleslegesen növeli a rendelések terheltségét, az orvos, de főleg a betegek elfoglaltságát (havonkénti bejelentkezés a háziorvoshoz vagy szakorvoshoz, havonkénti patikába járás). A betegek jó része ma már úgysem engedheti meg magának, hogy több nagy értékű gyógyszert egyszerre három hónapra kiváltson.

Meggyőződésünk, hogy önmagában nem szolgálja a gondozás hatékonyabbá válását, sőt elveszi az időt az alaposabb ellenőrzésektől, a kezelési napló(k) áttanulmányozásától. A gyakoribb receptírás nagyobb recept- és nyomtatóigényt is jelent, nem beszélve az adminisztráció minden szinten velejáró növekedéséről, ez ugyancsak költségnövelő tényező. Javasoljuk ezért, hogy a krónikus természetű megbetegedésekben szenvedők esetében, amilyen a cukorbetegség is, kerüljön vissza a rendszerbe az egy recepten három hónapra történő felírás engedélyezése.

A második témakör a hatóanyag-tartalmú gyógyszerrendelés: A hatóanyag-alapú receptfelírást – ami egyelőre kísérletképpen, márciustól kezdődően, csak a vérzsírcsökkentőkre vonatkozik –, határozottan ellenezzük. Nem szabad a patikus jogkörévé tenni annak mérlegelését, hogy adott hatóanyag-tartalommal melyik készítményt preferálja, mert az eltérő adalékanyagok, stabilizátorok is okozhatnak nem kívánatos reakciókat. A betegek nem egyformán reagálnak a különböző hatóanyagú koleszterincsökkentőkre. Ez a rendelet az orvosi tevékenység leértékelését, fiskális szempontoknak való aláhelyezését jelenti, ami az orvostársadalom újabb fronton való ellenállását válthatja ki, ugyanúgy, mint az első és a harmadik témakör is.

A harmadik témakör az előző kettőnél is nagyobb problémát jelent az inzulinnal kezelt cukorbetegek egy jelentős rétegének. A kérdés megértéséhez néhány alapfogalmat előzően tisztázni szükséges. Ma már az orvos ténykedését alapvetően meghatározzák az ún. szakmai ajánlások. Ezek nemzetközi és hazai szinten is rendszeresen kidolgozásra kerülnek, erre a szakmai társaságokat törvény is kötelezi. Ezekben az ajánlásokban csak olyan eljárások szerepelnek, amelyek bizonyítottan hatásosak. Az orvostársadalom azt is elfogadja, hogy a bizonyítottan hatásos eljárások közül nem lehet mindent és jelentős mértékben finanszírozni, ennek gátat szab az ország anyagi teljesítőképessége. Ugyanakkor számtalan egészség-közgazdasági vizsgálat alátámasztja, hogy a hatásos eljárások egyben költséghatékonyak is.

A cukorbetegségben bizonyított, hogy a jó anyagcserehelyzet jelentősen csökkenti a rettegett és igen drága eljárásokat igénylő szövődmények kialakulását (vakság, érszűkület, stroke, koszorúér-betegségek, veseelégtelenség, idegrendszeri betegségek, meddőség, merevedési zavar stb.). A jó anyagcserehelyzet mérésére nemzetközileg elfogadott a vérből kimutatható HbA1c, amely jelképesen a vérvételt megelőző 2-3 hónap átlagos vércukorértékére utal. Nagy nemzetközi vizsgálatok alapján bizonyított, hogy a tartósan 7% alatti HbA1c-érték esetén a fenti szövődmények előfordulása sokkal ritkább.

Ugyanakkor ez a betegekre csak átlagban igaz, a fiatal, hosszú betegségtartamra számítható betegeknél ennél szigorúbb (6%) érték elérésére van szükség, míg az idősebb, már szövődménnyel rendelkező vagy súlyosabb társbetegségben is szenvedő betegnél a kritérium sokkal enyhébb (8%). Így a Magyar Diabetes Társaság (MDT) 2011-es ajánlása is elérendő céltartományról (6–8% HbA1c) és nem célértékről (7%) beszél. Magyarországon a HbA1c-meghatározást az OEP 3 havonta finanszírozza, így optimális esetben is többnyire csak 3 ízben juthat a beteg egy ilyen vizsgálathoz (a legtöbb laborban előjegyzéskérés, a beteg egyéb elfoglaltságai nem teszik lehetővé az évi 4-szeri mérést).

Ma a világ fejlett országaiban (ebben a kategóriában mi is idetartozunk) az inzulinok két nagy csoportja érhető el. Az egyik az ún. hagyományos, humán inzulinok, a másik a modern, analóg inzulinok. Minkét inzulinféleséggel elérhető a fent említett 6–8% HbA1c-céltartomány. A modern, analóg inzulinok alkalmazása mellett sokkal kevesebb kóros vércukoresés (hipoglikémia) fordul elő, amely akár eszméletvesztéshez is vezethet. A másik előnyük a könnyebb életvitel. A hagyományos inzulinok mellett pontos napirend betartása szükséges. A leggyakrabban alkalmazott napi 4-szeri inzulinkezelés esetén az inzulinbeadásnak mindig adott időpontban kell történnie, az inzulinbeadás után fél órával étkezhet a beteg, a háromszori főétkezés mellett, szintén adott időpontban, kisétkezésekre (tízórai, uzsonna, utóvacsora) is szükség van, éppen a kóros vércukoresések elkerülése miatt. A modern inzulinok mellett elég a 3-szori étkezés, az étkezések időpontjában adható az inzulin, a négy inzulin közül csak a lefekvés előttinek kell adott időpontban történnie.

A NEFMI rendelete sajnálatos módon nem veszi figyelembe a legújabb nemzetközi és hazai ajánlásokat a 6–8% HbA1c-céltartomány vonatkozásokban. A rendelkezés azt tartalmazza, hogy a modern inzulinkezelés finanszírozásához a betegnek évente kétszer 7% alatti kell legyen a HbA1c-értéke. Ez a betegek jelentős számánál nem teljesíthető, és sokaknál nem szükséges, sőt egyenesen káros a 7% alatti HbA1c tartós elérése. Mit tegyen az orvos és a beteg, ha a modern inzulinkezeléssel a korában magas, mondjuk 9–10% HbA1c-t sikerült 7–7,5% közé leszorítani a hagyományos inzulinkezelésről a modernre váltással? Térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk? Hogy fogja ezt az orvos a betegének elmagyarázni?

Kétségkívül ma több olyan beteg részesül modern inzulinkezelésben, akinek a HbA1-értéke 8% felett van, nekik a hagyományos inzulin is megfelelő lenne, életmódjukkal is tudnának ehhez alkalmazkodni, és jelentős összegeket lehetne megtakarítani. A kórházunk Belgyógyászati, Diabetes és Anyagcsere Centrumának munkatársai már régóta hirdetik ezt a szemléletet. Az orvosokat meg lehet győzni, vagy szükség esetén szakmailag korrekt finanszírozási rendlettekkel rá lehet szorítani arra, hogy a kétszer olyan drága modern inzulinkezelést nem lehet és nem is érdemes minden betegnél alkalmazni.

Különösen sajnálatos, hogy a rendelet előtt az eddigi szokásos egyeztetés a szakmai kollégiummal és az MDT-vel ezúttal elmaradt. Miért ez a nagy rohanás, amely jelentős kárt okoz értelmes célok és eszközök kidolgozásában és elfogadtatásban? A szakma pedig számított erre, hiszen például az inzulinpumpa finanszírozási rendeletének megalkotásánál a múlt évben konszenzus volt elérhető. Itt a célértéket 8% HbA1c-ben határoztuk meg közösen a finanszírozóval. A szakma is tisztában van azzal, hogy a lehetőségek nem korlátlanok, és kitartó kommunikációval, amelynek elsősorban a szervezett és finanszírozott betegoktatásban kellene megnyilvánulnia, a betegek együttműködését is lehet és szükséges elérni.

Ma a világon minden törekvés a betegek oktatására, az önmenedzselés elérésére irányul a rohamosan szaporodó számú krónikus betegségek területén, ahova a cukorbetegség is tartozik. A betegoktatás, amely a korszerű gondozás része, a bizonyítottan hatékony gyógyszereléssel együtt sokkal olcsóbb, mint a szövődmények kezelése.

Dr. Vándorfi Győző a Magyar Diabetes Társaság, Reichardt Béláné az Alapítvány a Cukorbetegekért, Takács-Pintér Bernadett a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület képviseletében

A Diabetes Világnap történetéről, célkitűzéseiről, nemzetközi és hazai eseményeiről még többet megtudhat a www.diabet.hu/vilagnap linkre kattintva! Ugyaninnen több világnapi illusztrációra alkalmas plakát letölthető.

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!


Error