Szerző: Kicsák Marian Feltöltés dátuma: 2011.11.03.

Diéta haladóknak

Miért kell diétáznia a cukorbetegnek?

Egészségeseknél az egyes étkezések alkalmával elfogyasztott táplálék szénhidráttartalmától függően a hasnyálmirigy több-kevesebb inzulint termel. Az inzulin feladata, hogy a vérben lévő cukor bejutását a sejtekbe segítse. Cukorbetegnél a saját inzulintermelés, vagy a termelődő inzulin hatása olyan mértékben károsodott, hogy a megfelelő gyógyszeres (tablettás és inzulinos) kezelés nélkül a szervezet sejtjei éheznének, miközben a táplálék formájában elfogyasztott szénhidrát a vérben igen magas vércukorszintet eredményezne.

A cukorbetegnek helyesen kell döntenie az étkezéssel kapcsolatban:

Mindebben segítséget kérhet a kezelőorvostól és a dietetikustól.

Mit kell tudni a szénhidrátokról?

A cukorbetegek számára a fogyasztott szénhidrátok mennyisége és minősége egyaránt fontos. A táplálék legfontosabb szénhidrátjai az emészthető cukrok és keményítők, és a nem emészthető élelmi rostok. Ismerünk részben emészthető szénhidrátokat is. A cukroknál megkülönböztetünk monoszacharidokat és diszacharidokat. A keményítőkről tudni érdemes, hogy a cukroknál lassabban szívódnak fel, mert az emésztés során csak fokozatosan szabadul fel belőlük a glukóz (lásd glikémiás index). Az élelmi rostokra jellemző, hogy az emberi szervezet által termelt enzimekkel nem bonthatók le, ezért nem is szívódnak fel. Az élelmi rostok (cellulóz, hemicellulózok, lignin, pektin) elősegítik a jó bélműködést, csökkentik az éhségérzetet, előnyösen befolyásolják a szénhidrát- és a zsíranyagcserét. A vastagbél baktériumai a rostokat (és az emésztőnedveknek ellenálló keményítőt is) képesek részben lebontani, ennek eredményeként ún. rövid láncú zsírsavak képződnek, amelyek bizonyítottan védenek a vastagbélrákkal szemben.

Az Egészségügyi Világszervezet szakértői az összes élelmirost-bevitelnél (vízoldékony és vízben nem oldható növényi poliszacharidok és a lignin + nem-keményítő poliszacharid) a napi 27–40 grammot tartják szükségesnek. Az élelmi rostok – miután lassítják a gyomor ürülését és a tápanyagok felszívódását – egyenletesebbé teszik a szervezet terhelését étkezést követően. A megfelelő élelmirost-bevitel érdekében naponta többször kell fogyasztani zöldség- és főzelékféléket, gyümölcsöket, illetve teljes kiőrlésű gabonaféléket.

Az emészthető szénhidrátok egyszerű cukorrá bomlanak az emésztés során, majd a bélből való felszívódás után a májba kerülnek. A máj a cukor egy részét a sejtek szükségletének megfelelően a vérárammal továbbítja, másik részét glikogén formájában tárolja.

1000 kilokalóriánként (kcal) 125–150 g szénhidrát fogyasztása kívánatos. Ez azt jelenti, hogy az energiabevitel legalább fele szénhidrátból származzon.

A napi étkezések számára, valamint az egyes étkezések alkalmával fogyasztható szénhidrátmennyiségekre kezelőorvosa tesz javaslatot: javasolt napi energiabevitel; javasolt napi szénhidrátbevitel; javaslat az étkezési időpontokra és a napi szénhidrátbevitel elosztására (a tablettás és inzulinkezeléstől függően a javasolt napi étkezések száma változhat). Fontos, hogy a kezelőorvos által javasolt időpontokban étkezzen, és ellenőrizze, hogy az egyes étkezések alkalmával az ajánlott mennyiségű szénhidrátot fogyasztja-e! Erre a későbbiekben részletesen kitérek (étrendi napló vezetése).

Lényeges, hogy az Ön étrendje minden nap közel ugyanazt a mennyiségű tápanyagot tartalmazza, különös tekintettel a szénhidrátokra!

Az étrend meghatározott szénhidráttartalma bizonyos határok között azonban módosítható: tervezett testmozgás esetén (például félnapos gyalogtúra), illetve a vércukormérési eredmények ismeretében (túl magas, túl alacsony értékek).

Kezelőorvosával mindig beszélje meg a fogyasztott szénhidrát mennyiségében végrehajtott módosításokat!

A táplálékban előforduló szénhidrátok típusai és előfordulásuk

A szénhidráttartalmú élelmiszerek helye a cukorbeteg étrendjében

Hangsúlyoztuk, hogy a cukorbeteg a meghatározott napi szénhidrátmennyiséget mindig a gyógyszeres és/vagy inzulinkezeléstől függően, megfelelő elosztásban fogyassza el. Lényeges továbbá a diéta összeállításánál annak figyelembevétele, hogy az egyes szénhidráttípusok milyen mértékű vércukorszint-emelkedést okoznak.

Az étel okozta vércukorszint-emelkedés mértéke alapvetően attól függ, hogy mennyi emészthető szénhidrát van benne, s az milyen gyorsan bontható egyszerű cukorrá. Vannak olyan táplálékok, amelyek rendkívül gyorsan hasznosulnak („futó cukrok"). Vannak jól hasznosulók („gyalogló cukrok"), amelyek vércukoremelő hatása közepesnek mondható, hiszen több idő kell, míg egyszerű cukrokká szétesnek az emésztés folyamata során, és felszívódnak a véráramba. És vannak olyan szénhidráttartalmú élelmiszerek („mászó cukrok"), amelyek vércukorszint-emelő hatása csekély – a legtöbb zöldségféle idetartozik – s ez elsősorban emészthetetlen élelmirost-tartalmával függ össze.

A gyorsan felszívódó szénhidrátokra („futó cukrok") jellemző, hogy rövid idő alatt bekerülnek a véráramba és gyorsan növelik a vércukorszintet. A cukorbetegek kerüljék vagy mértékkel fogyasszák ezeket az élelmiszereket.

A folyékony ételek mindig gyorsabban haladnak át a gyomron, mint a szilárdak, ezért erőteljesebben emelik meg a vércukorszintet. A szőlőcukor, répacukor (például kristálycukor), méz, különösen oldott formában, igen könnyen felszívódik, gyorsan képes megemelni a vércukorszintet, ezért ezek fogyasztását minden cukorbeteg kerülje.

Nem ajánlott továbbá az aszalt gyümölcs és a szőlő, amelyek szintén gyorsan hasznosulnak. Lehetőleg kerülni kell minden olyan ételt és italt, amely hozzáadott cukrot tartalmaz (cukrozott befőttek, lekvárok, üdítőitalok, csokoládék, édes kekszek stb.). Részben, mert jelentős vércukorszint-emelkedést okoz, másrészt azért, mert a cukor kis mennyiségben is számottevő energiát képvisel. Például 1 pohár (2 dl) cukrozott üdítőital 90 kcal energiát tartalmaz.

A mérsékelten felszívódó szénhidrátok („gyalogló cukrok") felszívódási sebessége közepesnek nevezhető. Ilyen élelmiszerek fogyasztása esetén a vércukorszint egyenletes mértékben növekszik. Idetartoznak a következő élelmiszerek: gabonafélék (gabonalisztek, darák), kenyér, rizs, szárított zöldségek, burgonya, nyers gyümölcsök (banán, alma, körte, szilva, eper, szamóca, ananász, dinnye), tej, joghurt.

A lassan felszívódó szénhidrátok („mászó cukrok") biztonságosak és fogyasztásuk ajánlott cukorbetegek számára. A leglassabban jutnak be a véráramba, így a vércukorszint is lassan növekszik. Ebbe a csoportba tartoznak a zöldségek (mindegyik részük: gyökér, szár, levél, virág), például sárgarépa, zeller, paradicsom, uborka, karfiol, petrezselyem, fejes saláta, valamint a barna kenyér, teljes őrlésű lisztből sütött kenyér, barnarizs, szárazhüvelyesek. (A fogyasztani kívánt étel szénhidráttartalmát ez esetben is ki kell számolni!)

A glikémiás index

Az élelmiszer, étel okozta vércukorszint-emelkedést alapvetően tehát a benne lévő szénhidrát mennyisége és minősége határozza meg. Azonban a szénhidráttartalmú táplálék okozta vércukorszint-emelkedés számos egyéb tényezőtől is függ, például az étel halmazállapotától.

A folyékony táplálékok (gyümölcslé, zöldséglé) gyorsabban haladnak át a gyomron, mint a szilárdak, ezért erőteljesebben emelik meg a vércukorszintet. Amennyiben az ételt pürésítjük, könnyebben emészthetővé is tesszük egyben. Ezért a burgonyapüré gyorsabb vércukorszint-növekedést okoz, mint a főtt burgonya.

Fontos tényező továbbá az élelmiszerekben lévő keményítő kémiai szerkezete is. A durumlisztből készült tészta azért emeli kevésbé a vércukorszintet, mint a hagyományos lisztből készült tésztafélék, mert a durumliszt keményítőjének kémiai szerkezete és ennek következtében az emésztés során tanúsított viselkedése más. A durumliszt keményítője nehezebben bomlik az emésztés során. Továbbá étkezést követően a vércukorszint emelkedésére a szénhidrátokon kívül hatással van más tápanyagok (zsírok, fehérjék) jelenléte is. A zsírosabb táplálékok hosszabb ideig tartózkodnak a gyomorban, így az ott jelen lévő szénhidrát felszívódása is lassabb lesz.

A fentiek alapján a szakemberek bevezették a glikémiás index (GI) fogalmát. A glikémiás index azt mutatja meg, hogy valamely élelmiszer, étel vércukoremelő hatása százalékos arányban hogyan viszonyul a glukózéhoz (szőlőcukor), hány százaléka az azonos tömegű tiszta glukózénak.

Néhány táplálék glikémiás indexe
Vércukorszint emelkedése étkezés utánTáplálék
100% glukóz
90–100% cukrozott üdítőitalok, rizspehely, kukoricapehely, burgonyapürépor, méz, malátacukor
70–90% búzaliszt, búza- és rozslisztből készült péktermékek, kétszersült, pudingpor, krémpor, párolt rizs, piskótatésztás sütemények, kekszek, tejberizs, édes müzli, száraz tészták (kivéve durumtészta), répacukor
50–70% zabpehely, kukorica, banán, cukrozatlan gyümölcslevek, teljes őrlésű lisztből készült kenyér, fekete kenyér, főtt rizs
30–50% tej, natúr joghurt, kefir, gyümölcsök, durumlisztből készült tészta, tejszínes fagylaltok, hüvelyes zöldségfélék (zöldbab)
30% alatt leveles zöldségfélék (pl. fejes saláta, fejes káposzta), retek, zöldpaprika, uborka, szárazhüvelyesek, zabkorpa, búzakorpa, olajos magvak, fruktóz, szorbit

Másként fogalmazva, a glikémiás index a vércukorszint élelmiszerek, ételek elfogyasztását követő emelkedésének mértékét tükrözi. A GI, mint a táblázatban látható, százalékban kerül kifejezésre.

Cukorbetegek számára az alacsony GI-vel (50 százalék alatt) rendelkező élelmiszerek fogyasztása ajánlott elsősorban, mivel ezek biztosítják a stabil vércukorszintet, illetve megakadályozzák a vércukorszint szélsőséges ingadozásait a nap folyamán.

A magas GI-vel rendelkező élelmiszerek fogyasztása nem javasolt, mivel ezek a vércukorszint túlzott megemelkedését eredményezik.

Az egyes ételek, élelmiszerek glikémiás indexének ismerete rendkívül hasznos a napi étrend megtervezésénél. Döntéseit azonban ne csak a táplálékok GI-je alapján hozza. Elengedhetetlen tudni a fogyasztani kívánt táplálék szénhidráttartalmát, illetve vegye figyelembe, hogy az egyes emberek az emésztés és a szénhidrátok felszívódása tekintetében különbözhetnek egymástól.

szerzo

Kicsák Marian

Az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának dietetikai szakán 1990-ben szerzett kitüntetéses diplomát, 1996-ban egészségügyi szakoktatói diplomát. Jelenleg Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórházban dolgozik. Több mint két évtizede rendszeresen, sikerrel végzi a cukorbetegek terápiás célú oktatásával kapcsolatos feladatait. Több, betegeknek szóló könyv, tájékoztató füzet szerzője, társszerzője


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!