Szerző: Módos Anikó Feltöltés dátuma: 2011.11.09.

„Mindent megteszek, hogy egészséges maradjak”

Zöldbabpörkölt félbarna kenyérrel

Nagy Csaba 15 esztendős soproni középiskolás. Különleges, színes egyéniség. Ránézésre nem sokban különbözik kortársaitól: tanul, sportol, szabadideje nagy részét barátaival tölti. Egy ideje a zene a mindene: zenekart alapított, társaival együtt szorgalmasan gyakorol a családi házuk alsó szintjén kialakított helyiségben. Hétköznapjait azonban a tanuláson és kedvtelésén kívül a cukorbetegség is befolyásolja. Csaba két éve diabéteszes. Korához képest meglepő bölcsességgel „kezeli a helyzetet”, hozzáállása példaként szolgálhat fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.

– Hogyan derült ki, hogy nincs minden rendben a cukroddal? – kérdezem a kosarastermetű, szimpatikus gimnazistát.

– Anyukám az egészségügyben dolgozik, neki tűnt fel először, hogy valami probléma van. Sok folyadékot ittam, rengeteget jártam vécére. Elmentünk a kórházba vérvételre, ahol megállapították, hogy 24 a cukrom. Először nagyon megijedtem. Két-három nap következett a kórházban, szerencsére Anyu ott volt velem. Aztán körülbelül egy hónapig próbálgatták a beállítást. Azóta naponta négyszer adok magamnak inzulint és 220 gramm szénhidrátot eszem. Legtöbbször normális a vércukrom, csak kisebb-nagyobb kilengések vannak. Szerencsére ritkán hipózom, de PEZ cukor mindig van nálam, ilyenkor beveszek egy-kettőt, és néhány perc alatt rendbe jövök. Érdekes, hogy nyáron gyakrabban megy le cukrom, ezért mostanában jobban figyelek.

– Kik segítettek abban, hogy jórészt problémamentes legyen az állapotod?

– Sopronban dr. Tóth Péter volt a kezelőorvosom, később Győrben dr. Békefi Dezső főorvos úrhoz kerültem. Mindkettőjüknek köszönettel tartozom. A hétköznapi kérdések megválaszolásán kívül lelkileg is mellém álltak. Rugalmasan kezelték és kezelik a cukorbetegséget, ennek köszönhetően élhetek a – nem cukorbeteg – kortársaimhoz hasonlóan.

– Mennyiben változott meg az étkezésed az elmúlt két évben, a diabétesz hatására?

– Korábban nem szerettem a húst, gyakorlatilag vegetáriánus voltam. A cukorbetegség miatt vissza kellett állnom. Anyu szerencsére nagyon jól főz, és a család többi tagja is azt eszi, amit én. A rántott húst például vagy liszttel, vagy prézlivel csinálja, hogy ne legyen dupla a szénhidrátérték. Kedvencem a zöldbabpörkölt tejföllel, félbarna kenyérrel. Főleg azért, mert ebből hihetetlen mennyiséget megehetek!

– És milyen a viszonyod az alkohollal? Tizenéves korban adódik olyan alkalom, amikor társaságban előkerül a szeszes ital.

– Előfordul, de nem túl gyakori. Szerencsére a barátaimmal együtt inkább zenélünk, bicajozunk, beszélgetünk, mint iszogatunk. Ha tudom, hogy buli lesz, előtte többet eszem. Ilyenkor light kólát iszom, s néha egy vodkát mellé. Tisztában vagyok vele, hogy attól lemehet a cukrom, ezért figyelek magamra. A társaságban és az ismerőseim között több diabéteszes is van. Egyikük titkolja, nem szeret róla beszélni, de a többiek természetesen kezelik az állapotát. Szerintem, lehet ezt jól csinálni. Mielőtt kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, tűiszonyom volt. Emlékszem, a védőoltások előtt már egy hónappal „görcsöltem”. Aztán rá kellett jönnöm, hogy inzulinadás nélkül nem élhetek normális életet. Már a második naptól önállóan használom a pent. Az egyik ember allergiás, a másiknak ennél is nagyobb baja van. Nekem ez jutott. Nem könnyű ezzel együtt élni, de meg lehet szokni. Én a családommal együtt mindent megteszek azért, hogy még sokáig egészséges maradjak.

Módos Anikó


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!


Error