Szerző: Dr. Tamás Gergely Feltöltés dátuma: 2011.11.09.

Mennyi Garfield vércukorszintje?

Garfield kövér cica, ez alakjának és személyiségének egyik fő motívuma. Kedvenc étele a lasagna, ami jelentős szénhidráttartalommal bír. Ebből sokat eszik vörös cicánk, azután rendszerint pihen egy kicsit mielőtt újra enni kérne, ezért gömbölyödik annyira. A rajzfilm azonban nem szól arról, vajon hogyan és meddig bírják ezt az életmódot Garfield hasnyálmirigyének béta sejtjei.

Ha ennek a rajzfilmnek lenne egy olyan epizódja, amelyben a gazdi aggódva vinné állatorvoshoz kedvencét azzal a panasszal, hogy fogyni kezdett, sokat iszik, esetleg már rossz az étvágya, akkor egy képzett rajzfilmfigura-állatorvos valószínűleg a vércukormérőhöz „kapna” először. A valósághoz ez a történet áll közelebb, ezért ilyen epizód várhatóan sosem fog születni. (Pedig jó figyelemfelkeltés lehetne, és nemcsak a macskatartóknak!)

Komolyra fordítva a szót, az alábbiakban áttekintést szeretnék adni a macskák cukorbetegségéről, az „Édes kutyaélet” című írás folytatásaként. A macska diabétesze a kutyáétól merőben eltér, és az teszi izgalmassá, hogy nagyon közel áll az emberi diabétesz egyik formájához. Ez nem azt jelenti, hogy az emberi faj „elmacskásodna”, inkább a macskák életmódja vált túl civilizálttá.

Kandúrok veszélyben

A macskák cukorbetegsége ritkább, mint a kutyáké, de gyakorisága az emberéhez hasonlóan egyre nő, főleg a városi, lakásban tartott cicák körében. Ennek fő oka a macskák gyakori túletetése, mozgáshiánya és elhízása. A „kijáró” macskák esetében a jóval intenzívebb mozgás, a ritkább elhízás miatt kevésbé gyakori az előfordulása. (Zárójelben megjegyzendő, hogy a kijáró cicákra viszont a rendkívül elterjedt vírusos betegségek, illetve a gépjármű-közlekedés, mint másfajta civilizációs ártalom, szintén veszélyként leselkednek.) A macska diabétesze a kutyához hasonlóan főleg az idősebb korosztály betegsége, rendszerint 7 éves kor felett fordul elő, és a leggyakoribb a 10–13 éves egyedek körében. A kutyával ellentétben a hím egyedek, a kandúrok között találkozhatunk vele gyakrabban. Az előfordulás kevésbé köthető bizonyos macskafajtákhoz, bár genetikai faktorok itt is szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában. Erre bizonyíték, hogy egy nem túl gyakori fajta, a burmai macska esetében több országban is halmozott előfordulást írtak le.

Említést érdemel az is, hogy a betegség kialakulásában az állatorvosok által alkalmazott gyógyszerek is szerepet játszhatnak. Például bizonyos allergiás betegségek tüneti kezelésének szerei, illetve az ivarzást megelőző fogamzásgátló hormonkezelés két éven belüli használata csökkenti a szervezet inzulin iránti érzékenységét.

A cukorbeteg macskák 80–95 százalékában a betegség nagymértékben hasonló a humán 2-es típusú diabéteszhez. A cukorbeteg cicák 5–20 százalékában egyéb, a béta-sejtek pusztulását okozó tényezők – daganatos elváltozások, gyulladásos folyamatok – okoznak diabéteszt. Emlékeztetőül, a kutyák esetében az 1-es típusú diabétesz a betegség leggyakoribb formája.

A cukorbeteg macskák szervezete átlagosan hatszor kevésbé érzékeny az inzulin hatására, mint az egészséges macskáké. Érdekes adat, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő embereknél hasonló nagyságrendben, tehát átlagosan hatodára csökken az inzulinérzékenység.

Szobacicák és a becsapós tápok

Fontos áttekintenünk, hogy mi az oka az inzulinrezisztencia kialakulásának macskákban. Ne lepődjünk meg, ha hasonló okokkal találkozunk, mint nálunk, embereknél. Az elhízás az egyik ok, a kövér cicákban az inzulinérzékenység körülbelül a felére csökken, de ez tovább is romolhat. A fizikai inaktivitás az elhízástól függetlenül is inzulinrezisztenciához vezet. Ez különösen a lakásban tartott macskáknál probléma, mivel nem vadásznak, mint kijáró „kollégáik”. A macskák diabéteszének kialakulásában fontos szerepet játszik ezenkívül kedvenceink táplálkozása is. Bár a macska teljes húsevőnek számít, mégis számos eledel magas szénhidráttartalmú, némelyikben az összes kalóriaérték felét szénhidrátok adják.

Persze az állatok is becsaphatók különféle szag- és ízanyagokkal (mint mi egyes gyorséttermekben!). A könnyen emészthető szénhidrátok nagy hányada a táplálékban nagyobb mennyiségű inzulin termelését igényli annak érdekében, hogy evés után a vércukorszint a normális szintre térjen vissza. Az ilyen táplálékkal etetett macskák esetén a vércukorszint 25 százalékkal volt magasabb a normálértéknél az evést követő 4–18. óra között. Ez nagy terhet ró a béta-sejtekre, az eredmény tartós túlműködésük és károsodásuk. Az állatorvos feladata, hogy a gazdák felvilágosításával megpróbálja csökkenteni a betegség előfordulását. Figyelmezteti a gazdát az ideális testsúly fenntartására, indokolt esetben diétát rendel, naponta legalább 10 perces aktív játékot javasol a lakásban tartott macskáknak, felhívja a figyelmet a fogamzásgátló gyógyszerek és az allergiás betegségek esetén használt szteroidok káros hatásaira.

A macskáknál is beigazolódott, hogy a vércukorszintnek kellő időben alkalmazott inzulinterápiával való gyors helyreállításával a betegnek rövid időn belül saját inzulintermelése is lehet. Az időben diagnosztizált és megfelelően kezelt cukorbeteg macskák 20–90 százaléka, jellemzően 1–4 hónapon belül teljesen meggyógyult, vagyis a diabétesz megszűnt, a saját inzulintermelés helyreállt, inzulinbeadásra nem volt szükség. Ezt a gyógyulást remissziónak nevezzük. Fontos azonban tudni, hogy ezeknek a macskáknak egy része visszaeshet, ezért a továbbiakban is fokozott figyelmet igényelnek.

Tünetek, diagnosztika

A macska-diabétesz tüneteit viszonylag nehéz felismerni, különösen egy laikus gazda számára. Jellemző lehet, hogy sokat iszik és sokat vizel a cica, ez azonban főleg csak szobában tartott macskáknál vehető észre. Jellemző a cukorbeteg macskára az elhízás, akár extrém mértékben elhízott is lehet (10 kg feletti), de gyakran előfordul, hogy a betegség későbbi stádiumában lévő, étvágytalan, lesoványodott és kiszáradt beteg kerül az állatorvoshoz. A betegség szövődményei között gyakori a máj elzsírosodása, míg a szemlencse homálya – szemben a kutyával – ritka a macskáknál. Gyakoribb azonban az idegműködés károsodása (neuropátia), ami jellegzetes mozgászavarban nyilvánul meg: a cica hátsó lábán a csánkon jár, ún. „nyúlláb”-járás figyelhető meg.

A diagnózis felállítása laborvizsgálatokon alapul, azonban ezzel kapcsolatban a macskák esetében jóval több nehézség merülhet fel, mint a kutyáknál. Tudnunk kell, hogy a macska a „harcművészet” magasabb fokát műveli, és szinte egyáltalán nem nevelhető, ezért a vele való összetűzés sokszor veszélyesebb, aminek sajnos fájdalmas következményei lehetnek.

Macskáknál is végezhetünk vérvizsgálatot, azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy jóval gyakoribb és jelentősebb az ún. stressz okozta hiperglikémia, ami azt jelenti, hogy a vérvételhez való lefogás, rögzítés hatására a vércukorszint a macskákban akár percek alatt 20 mmol/liter fölé emelkedhet. Ilyenkor használható a kutyáknál már említett fruktózamin-meghatározás, illetve a hemoglobin A1c-szint mérése. Ha a vizeletben rendszeresen glükóz található, az általában cukorbetegségre utal. A vizeletgyűjtés nem egyszerű, mivel a katéterezés, illetve a húgyhólyagból tűvel való mintavétel nem gyakorlatias és stresszel jár. Használható eljárásnak tűnik, ha nyugodt otthoni viszonyok között az alomra glükóz-tesztcsík „négyzetkéket” szór a gazda, ha ezek rendszeresen elszíneződnek, az cukorvizelést jelent. Ez a módszer a későbbiekben a gyógykezelés eredményességének ellenőrzéséhez is megfelelő lehet. A diabéteszt, főleg az idősebb macskáknál, az idült veseelégtelenségtől (mint kutyák esetében is) és a macskákban igen gyakori pajzsmirigy-túlműködéstől kell elkülöníteni. Az idült veseelégtelenség esetén a „sokat iszik, sokat vizel” tünet lehet hasonló, s ez az állapot gyakran jár kiszáradással. A pajzsmirigy-túlműködés fennállásakor viszont a diabétesznél is előforduló fokozott étvágy, illetve ételfogyasztás melletti akár jelentős testsúlyveszteség és lefogyás jelentkezhet.

Inzulinkezelés

A gyógyulás szempontjából nagyon fontos a diagnózis gyors felállítása és a gyógykezelés haladéktalan megkezdése, ami a vércukorszint minél előbbi helyreállítását és annak megfelelő szinten tartását jelenti. Az utóbbi években a diabétesz kezelésének célja macskák esetében megváltozott. Nem csupán a vércukorszint helyreállítása és a tünetek megszüntetése a cél, hanem a cukorbetegség meggyógyítása, a remisszió, vagyis hogy a saját belső inzulintermelés helyreálljon, és a cica ne szoruljon további inzulinkezelésre. Megjegyzendő, hogy a macskánál az inzulinkezelés mellett, a kutyával ellentétben, inzulintermelést serkentő antidiabetikum szájon át történő adása is szóba jöhet. Az inzulinkezelés metódusa gyakorlatilag teljesen megegyezik a kutyáéval, vagyis napi kétszeri inzulinbeadás szükséges injekcióval bőr alá, kizárólag etetés után. Bármely készítmény esetén a naponta kétszeri inzulinadagolás alacsony szénhidráttartalmú diétával együtt vezet a legjobb eredményre. A hosszú hatású inzulinokkal sokkal jobban kontrollálható a vércukorszint, és minimálisra csökkenthető a hipoglikémia előfordulása. Ennek ellenére cicák esetében ugyanúgy fontos a vércukorszint-leesés tüneteinek felismerése, szükség esetén annak otthoni kezelése. Enyhe izgatottság, illetve gyengeség jelentkezésekor haladéktalanul táplálékot kell adni a macskának. Mivel macskában helyreállhat a szervezet inzulintermelése, a kezelés alatt különösen figyelni kell a vércukorszint leesésének esetleges tüneteire. Az otthoni kezelés feltétele, hogy legyen étvágya az állatnak, illetve hogy a szervezete ne legyen dehidrált (kiszáradt). Abban az esetben, ha ketózis jeleit is mutatja a macska, akkor intravénás folyadékterápia és inzulin segítségével előbb stabilizálni kell az állapotát, így az otthoni kezelésre alkalmassá kell tenni. Az inzulinadagolási protokoll három alappillére a vércukorszintmérés, a vizelet glükózszintjének tesztcsíkkal való meghatározása, illetve a vízfogyasztás mérése. Az elfogadható mértékű megivott vízmennyiség száraztáp fogyasztása mellett 70 – max. 100 ml/ttkg, illetve konzervfogyasztás mellet 20 – max. 40 ml/ttkg. Ezek a mérések, illetve vizsgálatok részben otthon, részben az állatorvosnál történnek, és a macska inzulinadagja ez alapján határozható meg, illetve változtatható kis lépésekben. Ez a protokoll „személyre” szabott az adott macska részére.

Diéta

A kezelés fontos része a diéta. Megfelelő diétával csökkenthető az inzulin adagja, illetve nagyobb az esély a remisszió elérésére. Macskáknál gyakorlatilag csak a gyári diétás tápok vehetők igénybe, mivel ezek elfogadottsága a macska részéről a legjobb, ezenkívül a házi diéta előállítása a gyakorlatban sokszor nem megoldható. Óvatosnak kell lennünk, mert a macska a tápváltásra nagyon érzékeny, gyakran a táplálék elutasításával reagál. A gyári diétás tápok összetétele állandó, rendszerint alacsony szénhidráttartalmúak (lehetőleg az összes kalóriaérték 20 százaléka származzon szénhidrátból), és magas fehérjetartalmúak (ha a megfelelő vesefunkció lehetővé teszi, mert vesediéta esetén magas fehérjetartalmú nem lehet a táp!). Fontos a megfelelő diéta mellett, hogy szükség esetén a testsúlyt is csökkentsük és kontrolláljuk, hiszen az elhízás inzulinrezisztenciát okoz. Sokszor a remisszió előfeltétele a macska ideális súlyra való lefogyasztása is.

Ha sikeresen gyógykezeltünk egy beteg macskát és remissziót értünk el, akkor is javasolt, hogy a jövőben a diétát fenntartsuk, az elhízást megelőzzük, a fizikai aktivitást növeljük és rendszeresen, legalább havonta ellenőrizzük a vércukorszintet. A gyors felismerés fontos, mivel ez a gyógyulás alapfeltétele.

Dr. Tamás Gergely állatorvos
Akadémia Állatorvosi Ambulancia
Kecskemét

Megjelent a Diabetes2008/6. számában állat cukorbetegség (diabétesz)


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!