Szerző: Kicsák Marian Feltöltés dátuma: 2011.11.21.

Az inzulin felfedezésének korában és az előtt

Cukorbetegek diétás kezelése II.

Különleges, kíváncsisággal fűszerezett öröm közel 100 évvel ezelőtt kiadott orvosi szakkönyvekben olvasni arról, hogyan is kezelték a cukorbetegeket az 1900-as évek első harmadában. Az orvosi leírások nyelvezete és írásmódja kissé eltér a mai korban elfogadottétól, ezért kérem, ennek figyelembevételével olvassák az írást. Igyekeztem az akkori szakkifejezésekből is átemelni szavakat, vagy akár egész mondatokat. Pl. a kilokalória (kcal) helyett a kalória kifejezést használták, a keményítőtartalmú szénhidrátforrásokat összefoglalóan amiláceának nevezték.

Optimális diéta – amit az 1920-as években gondoltak

Optimális az a diéta, amelyet esetenként állapítanak meg a beteg szénhidrát- és fehérjetoleranciájának figyelembevételével. Helyesen beállított diétánál nemcsak hogy cukor nem jelenik meg a vizeletben, hanem a beteg anyagcseréjének kímélése révén toleranciajavulás állhat be.

Optimális diétakezelésnek azt nevezeték, amikor a tolerált szénhidrátmennyiség kétharmadát adták annyi állati fehérje mellett, hogy a beteg a vizelettel ne ürítsen cukrot. Fontos szempontnak tartották az energiabevitelt, s úgy látták célszerűnek, ha a kalóriabevitelt kicsit alacsonyabbra szabják, de mindenkor figyelembe veszik a beteg életmódját és tápláltsági állapotát. Jól táplált felnőtt betegnél, aki testi munkát nem végez, kevesebb energiabevitelt javasoltak, mint egy sovány, testi munkát végző egyénnél.

Példa a diétás javaslatra: A beteg toleranciája 60 szénhidrát, 40 fehérje. Leromlott állapotban van. B beteg toleranciája 150 szénhidrát, 80 fehérje. A beteg jól táplált. A diéta 40 fehérjét, 60 szénhidrátot tartalmaz, kalóriaértéke 2350. Testsúly-kg-onként 33 kalóriát nyújtunk, tekintettel a beteg leromlott állapotára. A főzelékek szénhidráttartalmát nem számítjuk éppúgy, mint a főzeléknapokon; B diétában 68 gr. fehérjét, 153 gr. szénhidrátot nyújtunk kalóriaértéke 1820. A szénhidrátmennyiséget a toleranciának megfelelően szabjuk meg; a fehérjemennyiséget a toleranciánál valamivel alacsonyabbra vettük, még így is közel 1 grammnyi fehérje jut testsúly-kg-ra. Étrendünk kalóriaértéke testsúly-kilogrammonként 25.

Rövid kommentár: az első betegnél az energiaszükségletet napi 2350 kcal-ban állapították meg. Amennyiben naponta 60 g szénhidrátot és 40 g fehérjét fogyaszthat el a beteg, a fennmaradó energiát zsírból kell biztosítani. Ez napi 208 g zsírbevitelt jelent. Ez az összenergia-bevitel 82 százaléka.

A beteg leromlott állapotban van a példa szerint. Csupán napi 40 g fehérje fogyasztásával a tápláltsága alig javulhat, hiszen a testépítéséhez szükséges fehérjemennyiség nem biztosított.

A második betegnél 1820 kcal/nap energiabevitelhez napi 153 g szénhidrát és 68 g fehérjebevitel tartozik, ami azt jelenti, hogy a napi javasolt zsírbevitelnek 98 g-nak kell lennie. A diabetikusok étrendjét változatosabbá tehetjük, továbbá a magas zsírtartalmú ételek elfogyasztását megkönnyíthetjük, ha alkoholtartalmú italokat rendelünk. Természetesen csak azok közül választhatunk, amelyek cukrot nem, vagy csak igen kis mértékben tartalmaznak. Az alkohol elégésekor grammonként 9 kalória hő fejlődik, amit a szervezet energiaszükségletének fedezésére használ fel és ezáltal más tápanyagot megtakarít. Amennyiben ezt figyelembe vesszük, akkor a napi zsírbevitel 5–10 grammal csökkenthető, de még így is igen magas beviteli javaslatot jelent.

A különféle étrendek

Szénhidrátmentes nap

Elve: bő állati fehérje- és zsíradagolás mellett szigorúan szénhidrátmentes táplálás.

Az 1920-as évek végére a szénhidrátmentes diéta sokat veszített jelentőségéből, népszerűségéből, míg korábban gyakran alkalmazták azt. Azonban nem teljesen tűnt el a diétás eszköztárból. Mellőzését azzal indokolták, hogy a fehérje, különösen az állati fehérje a cukorbetegre nem indifferens és a toleranciajavítás érdekében a fehérjemegszorítás is fontos. Már úgynevezett középsúlyos esetekben is inkább főzeléknapokkal igyekeztek cukormentessé tenni a beteget. Úgy vélték, leghelyesebb, ha a fehérjebevitel nem haladja meg a 1,5 g-ot testsúly-kilogrammonként. A hús mellett a tojás és a zsíros sajtok voltak kedveltek ebben a diétaösszeállításban.

A szénhidrátmentes napokon igen alacsony szénhidráttartalmú zöldségféléket engedélyeztek, de maximum 60–80 dkg-ot naponta. A szükséges energiabevitel érdekében szalonnát, töpörtyűt, sonkazsírt, vajat adtak. Ezen zsiradékok elfogyasztásának megkönnyítésére naponta 3 db aerótablettát (olyasmi, mint a korpovit keksz), vagy 10–20 grammnyi levegőkenyeret adtak. Szénhidrátmentes édességekkel egészült ki a diéta, melyek különféle zselék, vagy dióból, mandulából készült „sütemények” voltak. Nemcsak üres húslevest, vagy napi 1 feketekávét, de 2 dl asztali bort és 3 cl konyakot is engedélyeztek naponta.

A cikk megírásához a forrás: Dr. Bálint Rezső, Dr. Ernst Zoltán, ifj. Dr. Purjesz Béla, Dr. Baló József: A cukorbetegség és az inzulin, Budapest, Dick Manó, 1927.

A cikk megírásához a forrás: Dr. Bálint Rezső, Dr. Ernst Zoltán, ifj. Dr. Purjesz Béla, Dr. Baló József: A cukorbetegség és az inzulin, Budapest, Dick Manó, 1927.

Főzeléknap

Egyes klinikákon a főzeléknapokon az állati eredetű fehérjét tartalmazó ételeket sem fogyaszthatták a betegek, máshol több-kevesebb fehérjét engedélyeztek, főként tojás formájában. Noorden doktor a főzeléknapokon 4 tojást és 6 tojássárgáját engedélyezett, a szigorított főzeléknapokon 14 db tojássárgáját. A szigorúan összeállított főzeléknapon az étrend 28–30 g fehérjét tartalmazott összesen. Nem használtak ételkészítéshez például tejfölt, mert fehérjét is tartalmaz, és csak az igen alacsony szénhidráttartalmú zöldségfélékkel kalkuláltak.

Koplalónap

A beteg semmiféle szilárd táplálékot nem fogyaszthat, csak italokat. Kávét, teát, húsleves levét, limonádét és a fűtőértékű tápszerek közül a szeszes italokat (bort és konyakot). A koplalónapot 1–3 napig alkalmazták, és csak azon okból, ha a beteget gyorsan akarták cukormentesíteni. Azonban, a rossz anyagcsere-állapotban lévő cukorbetegnél az acidózist ez a diéta még tovább rontotta. Ilyen esetekben dr. Joslin a koplalást bizonyos előkészítéssel vezeti be. Első nap a beteg étrendjéből csak a zsírt vonja el, második nap az elvonható fehérjét, harmadik nap az azelőtt adott szénhidrátok felét és csak negyedik nap tér át koplalásra.

Petrén-diéta

Tartós, zsíros főzeléknapok. Jellemzője a napi akár több mint 1 kg zöldség zsírosabban elkészítve. Főzelékek közül engedélyezi a káposztaféléket, parajt, karfiolt, zöldbabot, spárgát, uborkát, fejessalátát, olivabogyót, hónaposretket, rebarbarát, paradicsomot, ritkán, kis mennyiségben a csicsókát. Gyümölcsök közül az éretlen egrest, citromot, grépfrútot, szedret, áfonyát, néhány dekányi mennyiségben. Zsírból, vajból, húsnélküli szalonnából összesen napi 20–25 dkg-ot, zsírdús tejszínből 150 ml-t. Ezenkívül húslevest, teát, feketekávét, vörösbort javasoltak a diétában. Ezt az étrendet a betegek hetekig, esetleg hónapokon át tartották. Néha napi 2-3 dkg kenyérrel és 1 db tojással egészítették ki.

Amilácea-napok

Az amilácea-kúra megalapozása Noorden nevéhez fűződik. A véletlen vezette Noordent annak felismeréséhez, hogy a szénhidrát nagyobb mennyisége bizonyos formában (zabliszt) kedvező hatású is lehet.

A zabnap alkalmazásánál egész napra 250 gramm zablisztet használhattak fel a betegek. A diétánál használhattak zsírt, vajat, tejfölt és savanyúságot (pl. fejes saláta). Készíthettek tejfölös, paradicsom-, vagy pecsenyemártást. Ízesítésre sót, citromot, ecetet és szacharint alkalmaztak.

Az amilácea-diétánál később már nem ragaszkodtak kizárólag a zabhoz, hanem más amiláceákkal pótolták azt, rizzsel, burgonyával, kukoricával vagy zabdarával, zabpehellyel. A napi össz-szénhidráttartalma 150 g, melyet 5–7 étkezésre osztottak el. Az étrend zsiradékot is tartalmazott. Arra törekedtek, hogy az ételekhez napi 10 dkg vajat, vagy zsírt használjanak fel. A viszonylag magas szénhidráttartalmú diéta előnyeként azt említik, hogy elmúlik az acidózis és javul a beteg szénhidráttoleranciája. A jótékony hatást a fehérjeszegénységnek is tulajdonították. Hátránya, hogy a betegek nem szívesen fogyasztották egyhangúsága miatt.

Falta-féle diéta

Faltát diétaelőírásában az a meggondolás vezette, hogy felesleges egyféle szénhidrátból álló előírást egész napra kötelezővé tenni, s arra gondolt, hogy különféle szénhidráttartalmú élelmiszerekből állítja össze az étrendet, s az ugyanolyan jó hatású lesz. Egyik formája a leves-étrend volt, amikor is különféle leveseket ehettek a betegek, amelyeknek a szénhidráttartalma 25–30 g volt adagonként. Naponta akár 7 különféle levest is megengedett fogyasztani. A másik variáció az volt, hogy a napi szénhidrátmennyiséget szintén hét adagra osztotta el: 3 adag levest és 4 püré- vagy kis mennyiségű tésztaadagot ajánlott meg a pácienseknek.

Falta-féle vegyes lisztnap: A diétánál adhatjuk az összes főzeléket, tetszés szerint fűszerezéssel. Szárazfőzeléket (szárazhüvelyest) csak leves formájában adhatunk, főzeléknek nem.

A diétánál kísérjük figyelemmel az orvos által kívánt szénhidrátmennyiséget.

A beteg egész napra 6 db aero kekszet kap, és az ezen felül megengedett levegőkenyér-mennyiséget.

A diétás kezelés kivitele

Hogyan használták fel a gyakorlatban az eddig leírt diétás eljárásokat? Mindenekelőtt meghatározták a beteg toleranciáját, amit már oly sokszor említettem, azután figyelembe vették a beteg anyagi helyzetét, munkaképességét.

A diétás kezelés célját az alábbiakban határozták meg: 1. a beteg vizelete cukormentessé válik, illetve a vércukor normális értékre szálljon anélkül, hogy acidozis lépne fel; 2. a beteg erőbeli állapota kielégítő legyen; 3. a beteg toleranciája lehetőleg javuljon.

Könnyű esetekben az alapdiétát írták elő, figyelve arra, hogy a napi fehérje- és szénhidrátmennyiség kissé a tolerancia határa alatt maradjon. De ezt ajánlották egy-egy szigorúbb nappal megszakítani. Dr. Noorden szerint ez az anyagcsere vasárnapja. Középsúlyos esetben gyakrabban és hosszabb ideig alkalmazták a szigorú napokat. 10 napra szóló előírás a következő: 6 nap alapdiéta, 1 főzeléknap, 1 koplalónap, 1 amilácea-nap, 1 főzeléknap, és kezdődik elölről.

Súlyos esetekben a betegeket nem kezelték egymagában csak diétával, inzulinkezelést alkalmaztak. Ezen betegek diétás kezeléséről a következő számban olvashatnak.

szerzo

Kicsák Marian

Az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának dietetikai szakán 1990-ben szerzett kitüntetéses diplomát, 1996-ban egészségügyi szakoktatói diplomát. Jelenleg Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórházban dolgozik. Több mint két évtizede rendszeresen, sikerrel végzi a cukorbetegek terápiás célú oktatásával kapcsolatos feladatait. Több, betegeknek szóló könyv, tájékoztató füzet szerzője, társszerzője


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!