Szerző: Dr. Mácsai Emília Feltöltés dátuma: 2011.11.22.

Új laboratóriumi adat a vesefunkció jellemzésére

Az eGFR

Néhány hónap óta új lelettel találkozhatunk a diabetológiai gondozáshoz szükséges laborok sorában, ez az úgynevezett eGFR. Ez a szám a veseműködés mértékére utal, egészséges egyének esetén értéke 120 ml/perc/1,73 m2, az alacsonyabb értékek kóros állapot fennálltára hívhatják fel a figyelmet.

A vesék feladata a szervezeten belül az anyagcsere-folyamatok során keletkező, tovább már nem hasznosítható melléktermékek folyamatos, lassú eltávolítása a vizelet útján. A vesébe lépő verőéren érkező vérmennyiséget – miután egyre kisebb és kisebb erekre oszlik a verőérhálózat – apró érgomolyagok, úgynevezett glomerulusok segítségével szűri meg a vese.

1. ábra

1. ábra

Ezen a vékonyfalú érszakaszon lépnek át a vérből a méreganyagok és az egyéb oldott anyagok a vese tisztítórendszerének második szakaszába, a vesecsatornácskába, a tubulusokba (1. ábra). Itt megtörténik a szervezet számára hasznos anyagok visszaszívódása, és besűrűsödik a méreganyagokat tartalmazó oldat, amely – mint már vizelet – a vesemedencébe kerül. Innen a húgyvezeték, majd a húgyhólyag és húgycső útján távozik a szervezetből (2. ábra).

2. ábra

2. ábra

A vese méregtelenítő működésnek ezt az érgomolyagból és vesecsatornácskából álló egységét vesetestecskének, latinul nefronnak hívjuk, melyből körülbelül egymillió van egy vesében. Az a vérplazma-mennyiség ml-ben kifejezve, amit ilyen módon a vesék 1 perc alatt a salakanyagoktól megtisztítanak, az úgynevezett GFR – glomeruláris filtrációs ráta (vagyis a vesetestecske szűrési hányadosa).

Ha egy nagyobb testsúlyú és egy kistermetű beteg GFR-értékét tervezzük összehasonlítani, ez csakis a testméretekre, például a testfelszínre való vonatkoztatás, vagyis az átlagos 1,73 m2 testfelszínre való korrekció útján képzelhető el. Az eGFR-értéket – amely az egységnyi testfelszínre eső 1 perc alatt megszűrt vérplazma ml-ben kifejezett értékét jelenti – nemcsak vizeletgyűjtés útján mérhetjük, hanem bonyolult matematikai képletek segítségével ki is számíthatjuk (az „e” előtag az angol „estimated” azaz „becsült” szó rövidítése), ha ismert a beteg életkora, neme és a vérben mérhető méregtelenítésre legjellemzőbb anyag, a kreatinin szintje.

Ha a veseműködés bármiféle oknál fogva kórossá válik, a szűrési funkció egyre gyengébb lesz, az eGFR értéke a 120 körüliről 90–60–30 ml/perc/1,73 m2 lesz, ezzel párhuzamosan növekszik a vérben mérhető kreatinin és egyéb méreganyagok szintje. Ezen értékhatárok alatt beszélünk a krónikus veseelégtelenség 2.-3.-4. stádiumáról. A 20–10 ml/min/1,73 m2 eGFR-érték (5-ös stádiumú krónikus veseelégtelenség) eljövetele esetén a veseműködés mesterséges pótlása szükséges – ez a művesekezelés –, hiszen ez tartósan az élet fenntartásával már összeegyeztethetetlen.

Korábban elsősorban a kreatininértéket vették alapul az orvosok a veseműködés minősítésére, az eGFR azonban előbb és pontosabban jellemzi a veseműködési zavart. A változtatást az tette indokolttá, hogy a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség elterjedésével párhuzamosan, ezek szövődményeként ugrásszerű növekedés kezdődött a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek számában is. Ha a veseszövődményt korai fázisban sikerül felismerni, esetleg visszafordítható, vagy legalábbis jelentősen csökkenthető a veseműködés rosszabbodásának sebessége azokhoz az esetekhez képest, amikor szinte az azonnali művesekezelést igénylő stádiumban derül ki a vesekárosodás. A veseelégtelenség enyhe stádiumában önálló, ezzel kapcsolatos tünetek-panaszok nem jelentkeznek, csak a szűrés segítségével lehet a betegeket azonosítani.

Diabetológiai gondozás során évente legalább egy alkalommal megtörténik a vesefunkció ellenőrzése, és ha van rá lehetőség, a vesekárosodás előrejelzésére alkalmas úgynevezett mikroalbuminúria-vizsgálat is. Ez utóbbi kismennyiségű fehérje megjelenését jelzi a vizeletben, amely a vese-érgomolyagok kezdődő sérülésének a jele, emellett azonban a szervezet egyéb érszakaszainak károsodására is utal, általában a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának fokozódását is előrevetítve.

Sajnos, nemritkán mikroalbuminúria nélküli csökkent eGFR-értékkel is találkozunk, a két szűrővizsgálat tehát együttesen szükséges. A kezdeti fázisban elsősorban az albuminúria jellemző, esetleg a GFR-érték emelkedettebb lehet a vesék fokozottabb keringése miatt, a későbbi fázisban pedig a GFR-érték csökkent, az albuminúria mértéke lehet kisebb vagy nagyobb.

A szűrési mintavételt megelőző időszakban a szervezet egyensúlyi állapotban tartása javítja a leletek értékelhetőségét, fontos, hogy ne legyen kiszáradásos állapot, ne végezzen előzőleg jelentős fizikai munkát a beteg, ne sportoljon intenzíven, vérnyomás- és vércukorértékei minél inkább a céltartományban mozogjanak, ne legyen éppen enyhe húgyúti gyulladása, és figyelembe kell vennünk más betegségek, például a szívelégtelenség fennállását. Ha a mikroalbumin vagy az eGFR ismételten kóros eltérést mutat, hasi ultrahang elvégzése javasolt a vesék nagyságának, szerkezetének megítélése, húgyúti pangásra visszavezethető urológiai vagy nőgyógyászati betegségek kizárása céljából. A krónikus veseelégtelenség diagnózisának felállítása a nefrológus feladata, számos további vizsgálat elvégzését teszi szükségessé, hiszen számításba kell venni a nem diabéteszből eredő vesekárosodás lehetőségét, előrehaladottabb esetekben a veseelégtelenséghez társuló vérszegénység és csontanyagcsere-zavar kezelését, a vesekárosodás súlyosbodását okozó egyéb tényezők kiküszöbölését.

Dr. Mácsai Emília


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!