Szerző: Dr. Mosonyi Tamás Feltöltés dátuma: 2011.11.24.

Hogyan beszéljünk orvosunkkal? – IV.

Cikksorozatunk zárófejezetében ahhoz adunk ajánlást, hogyan érvényesítsék akaratukat úgy, hogy orvosukat ne bántsák meg. A hétköznapi életben gyakran előfordul, hogy nem értünk egyet a másik emberrel és vita, sőt akár komoly konfliktus alakul ki közöttünk. Ez a másik ember lehet akár a kezelőorvosunk is.

A vitás ügyek rendezésében, elkerülésében a szavaknak óriási ereje van. Minden kimondott szó nyomot hagy a másik ember tudatalattijában; ez a nyom lehet negatív és pozitív. Alapelv, hogy a tárgyalópartnert nem térdre, hanem gondolkodásra kell kényszeríteni. Fontos, hogy ne az orvos legyőzésére, hanem meggyőzésére törekedjék.

Fogadja el a másik igazát!

Létezik az igazság és a bizonyosság. Az igazság tényszerű, a bizonyosság csak egy vélemény, amely mindenkinél más, tehát ezen a szinten mindenkinek igaza van.

Akkor tudom meggyőzni orvosomat, ha elfogadom az ő igazát. Azaz elfogadom, hogy az ő szintjén neki igaza van! Ne feledjük, mindenki más szemüvegen keresztül látja a világot! Helyezkedjen bele gondolatban az orvos szerepkörébe, és ennek adjon is hangot: Megértem doktor úr/nő, amit mond, hisz ha én lennék az Ön helyében, akkor én is ezt gondolnám. Kérem, hallgassa meg mégis az én véleményemet!.. Beleképzelve magam az Ön helyzetébe, én is úgy látom, hogy… meg tudom érteni azt… szerintem is nehéz…

Ha az orvosa vitatkozik Önnel, soha ne mondja, hogy nincs igaza! Helyette mondja azt, hogy értem! Majd érveljen a saját véleménye mellett! Ha Önnek más a véleménye, mint orvosának, ne mondja azt, hogy igen, de… Helyette mondja azt, hogy: igen, és… Majd újra érveljen a saját véleménye mellett.

Tartózkodjon a meggondolatlan kijelentésektől!

A tudatalatti nem ismeri a nem és a nincs fogalmát. Ha kimondunk valamit, az azonnal rögzül, vagy behív bizonyos képeket, fogalmakat.

Például: én is szóba hozhatnám a múltkori tévedését, de erről most már nem érdemes beszélni – ilyen kijelentésekkel csak felborzolhatjuk az orvos idegeit, vagy kellemetlen vizekre evezhetünk. Tehát, ha nem akarunk kellemetlenségeket, akkor bölcsebb dolog hallgatni.

Használja a pozitív megerősítés módszerét!

Minden gondolatát, érvelését, amit a kezelőorvos használhatónak, jónak, számára megfelelőnek talál és ezt vissza is jelzi, érdemes a vita során azonnal, vagy a későbbiek során ismét megerősíteni. A negatív témákat viszont ne erősítse fel, sőt, ha lehet, ne is reagáljon rá! Engedje el a füle mellett. Az előbb egyetértett abban doktor úr/nő, hogy… Azt mondta, ön is jó ötletnek tartja azt, hogy…

Használjon úgynevezett reflektív kérdéseket!

A reflexió visszatükrözést jelent. Ennél a kérdéstípusnál a saját szavaival megfogalmazva kérdezzen vissza arra, mire gondolt az orvos. Lehet, hogy az orvos szavai az első hallásra bántónak tűnnek, mégis inkább kérdezzen vissza rá, hogy vajon jól értette-e. (Ahelyett, hogy azonnal valami csípős válasszal reagálna.)

Orvos: Gondok lehetnek az étkezésével. Beteg: Arra gondol, hogy túl sok szénhidrátot eszem?

Használjon úgynevezett én üzeneteket!

Az én-üzenetek használatakor az ember felelősséget vállal érzéseiért, véleményéért, tetteiért, és nem a másikat hibáztatja. A te-üzenetek mindig a másikról szólnak, hibáztatnak, minősítenek, és ezáltal megbántanak másokat. Soha ne minősítsen!

A te-üzenetekkel konfliktust tudunk előidézni, míg az én-üzenetekkel kifogjuk a szelet a másik vitorlájából. Nincs igaza! helyett jobb, ha azt mondja: nem értek egyet! Ne úgy fogalmazzon: ezt rosszul látja! Hatásosabb, ha azt mondja: nekem más a véleményem!

Kedves Betegeink! Kommunikációról szóló cikksorozatunk ezzel véget ért. Remélem, adott némi segítséget abban, hogy könnyebben megértsük orvosunkat és megértessük magunkat orvosunkkal.

Dr. Mosonyi Tamás

Megjelent a Diabetes2010/4. számában családorvos psziché


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!