Szerző: Szőke Mária Feltöltés dátuma: 2011.10.11.

Diabétesszel a kapuban

Ha valakinek a sors és örökletes génjei szellemi talentumot és sporttehetséget is bőségesen juttattak, az szerencse fia. És ha szülei arra ösztönzik és nevelik, hogy az életben mindig megállja a helyét, az a diabétesszel is megbirkózik. Gremsperger Gábor, a sikeres fiatalember nem tekinti magát példaképnek, mégis biztatást jelent sorstársainak, ismerőseinek és mindannyiunknak.

Gremsperger Gábor

Gremsperger Gábor

Mennyi idős korában diagnosztizálták a diabéteszét?

– Nyolcéves voltam, és már második éve rendszeresen fociztam. Nem estem kétségbe, tudomásul vettem, hogy szigorúbb rendszert kell kialakítani az életemben, nem ehetek olyan ételeket, amelyekben cukor van, és szigorúan kell tartanom a szénhidrátadagokat.

Ki nyújtotta a legnagyobb segítséget?

– A családom nélkül nem tudtam volna ennyire könnyen feldolgozni és elfogadni a diabéteszt. Rengeteg segítséget kaptam és kapok tőlük a mai napig!

Hány éves korától tudta önállóan ellátni magát?

– Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, egy hétig kórházban kellett lennem az inzulinbeállítások végett, csak akkor engedtek ki, amikor teljes mértékben el tudtam magamat látni. Így aztán amióta cukorbeteg vagyok, 8 éves korom óta tudom menedzselni magam. Szokatlan? Az biztos, hogy sokat kellett tanulnom és megtudnom az állapotomról ehhez, de örülök, hogy ilyen korán önállóságra biztattak és szoktattak.

Tudtak az osztálytársai, az egyetemi csoporttársai a betegségéről?

– 18 éves koromig osztálytársaimat, tanáraimat, csapattársaimat, edzőimet beavattam a diabéteszkezelés rejtelmeibe, később azonban… nos, az egyetem más világ. De a barátaim, csapattársaim, edzőim tudnak róla, hogy cukorbeteg vagyok.

Mit tanácsolna más iskolásoknak, akik cukorbetegek: titkolják vagy nyíltan vállalják állapotukat? Számíthatott-e segítségre az iskolában, az egyetemen?

– Véleményem szerint nyíltan kell vállalni, mert akkor számíthatok segítségre és megértésre minden pillanatban. Eddigi életemben mindig teljes segítséget és megértést kaptam.

Mi volt az indítéka, hogy élsportoló legyen?

– Mindig önmagam legyőzése volt a célom, mindenben többet és jobbat akartam. Tanulásban is. Kedvenc mondásom igazságát elfogadtam: You can do it! Meg tudod tenni! Ha elég erős az akaratod és el akarsz érni valamit, akkor képes vagy rá!

Beavatna bennünket, hogy az a sportág, amiben sikeres, a futsal, miben különbözik a focitól? Már csak azért is, hogy mekkora fizikai aktivitást jelent ez a nem éppen „kisasszonysport”.

– Brazil találmány, már több mint 40 éve meghódította a teremjátékokat kedvelők szívét. Villámgyors, látványos, tele briliáns megoldásokkal. Felemelő látvány és érzés tele sportcsarnokban játszani, együtt kapkodni a levegőt a nézőkkel. Kisebb és nehezebb labdával játsszák, mint a focit. A négy mezőnyjátékos és a kapus egymás gondolatait ismerve, tökéletes összhangban kell hogy játsszon. Én kapus lettem.

Fizikai és szellemi tevékenység felsőfokon! Milyen eredményeket ért el, milyen csapatokban játszott?

– Nagypályás koromban utánpótlás országos bajnok és 16-szoros magyar utánpótlás-válogatott voltam. Több hónapot töltöttem Angliában a Premier Ligás Stoke City csapatánál és tesztelt a spanyol első osztályú Real Betis is, de 16 éves koromban még fiatal voltam a külföldi profi labdarúgó élethez. A 183 centis testmagasságom, valamint a megkezdett jogi egyetemi tanulmányaim azonban a futsalt választatták velem, így 18 éves koromtól már közel 20-szoros utánpótlás-válogatott és közel 10-szeres felnőttválogatottsággal büszkélkedhetek. Voltam az év legjobb utánpótlás-kapusa. Azért sorolom fel, mert a háromszoros magyar utánpótlásbajnok-csapat tagjaként és felnőtt Magyar Kupa győztesként, valamint országos bajnoki ezüst- és kétszeres országos bronzérmesként hívtak meg, és szerződtem ki Hollandiába. Ott az első évben a bajnoki 3. helyezett csapat első számú kapusává váltam.

Hogyan figyeltek fel teljesítményére?

– Utánpótlás európa-bajnoki felkészülési mérkőzést játszottunk a holland válogatottal, ahol a magyar válogatott vezéregyénisége voltam. Felfigyeltek rám, és már nem érte váratlanul őket, amikor a menedzselésemet ellátó Futsalsa Kft. promóciós anyagát kézhez kapták. Próbajátékokat, szerződésegyeztetéseket követően a sokszoros holland bajnok és kupagyőztes FCK de Hommel szerződtetett 2010-ben.

Sok-sok küzdelem ez, és van mögötte egy alapvető nagy küzdelem…

– Igen, önmagammal és a diabétesszel. Már gyerekként felfogtam, hogy nem az ellen küzdök, ami megmásíthatatlan, hanem magamért, hogy ezzel az állapottal is teljes életem legyen. Hogy ezek a sportsikerek másnak is üzennek-e valamit, vagy csak nekem fontosak, azt nem tudom. De nekem fontosak, az biztos. Nekem ezek duplán nagy csaták. Aki nem sportol, annak is győznie kell, nap nap után le kell győznie betegségét, és valójában önmagát. Önmagát, hogy én így is és ezzel a betegséggel is mindenre képes vagyok, ha akarom, elérek minden célt, és vigyázok magamra, ellenőrzöm az állapotomat. Magamért és a szeretteimért.

21 évesen került Hollandiába. Milyen volt önállóan új életet kezdeni egy idegen országban?

– Az első három hónapban hiányzott a megszokott környezetem, a családom, a barátok. Azóta sikerült beilleszkednem, sok barátot, ismerőst szereztem Hollandiában, s ebben sokat köszönhetek a sportnak, valamint az Utrechti Egyetemnek.

Nehéz volt Hollandiában folytatni az egyetemi tanulmányait?

– A kinti egyetemi oktatás, főként az angol szaknyelv miatt, eleinte nehézségekbe ütközött, és itthon is eleget kellett tennem tanulmányi kötelezettségeimnek. Ez nem volt könnyű, de sikerült az elvárásaimnak megfelelően teljesítenem mindkét egyetemen.

Gyakran haza tud jönni?

– Ha sportbeli kötelezettségeim, tanulmányaim és elfoglaltságaim lehetővé teszik, akkor 6-8 hetente hazajövök Budapestre.

Milyennek találta a kinti diabéteszgondozást?

– Az engem gyermekkorom óta kezelő kiváló orvosomnak köszönhetően kint nem szorultam orvosi ellátásra. Most is rendszeres kapcsolatban vagyunk. Tanácsaira, utasításaira mindig számíthatok. Azt azonban tudom, hogy Hollandiában lazább orvosi protokoll szerint kezelik betegtársaimat, elnézőbbek a kilengések iránt. Nem olyan gyakoriak az ellenőrzések, kevesebb lehetőség nyílik az orvos-beteg párbeszédre, lazább az együttműködés. Meg kell becsülniük a cukorbetegeknek, hogy nálunk jobb az ellátás.

Gábor szüleivel és a szintén diabéteszes öccsével nyaralt, igazi felüdülés volt számára ismét a családdal együtt lenni. Aztán itthon letett egy vizsgát a jogi egyetemen, és már vissza is utazott Hollandiába. Várják az új egyetemi tanév és a megkezdődött bajnoki idény feladatai.

Szőke Mária


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!