Szerző: Dr. Bakó Barnabás Feltöltés dátuma: 2014.03.13.

Alapismeretek cukorbetegek számára – II.

Idei harmadik számunkban olvashatták e cikkünk első részét a cukorbetegség típusairól, tüneteiről és szövődményeiről. Az új betegek kedvéért ismét elindulunk a „kályhától”, vagyis az alapfogalmak tisztázásától. Talán a tapasztaltabb cukorbetegeknek sem árt egy kis ismétlés. Most a kezelésről, az életmódbeli alapismeretekről lesz szó.

Mivel lehet kezelni a cukorbetegséget?

Az 1-es típusú diabéteszben szenvedő betegek diéta mellett napi többszöri inzulinkezelésre szorulnak. Az inzulinbeadást számos tollhoz hasonló eszköz könnyíti, de az inzulinadagolás történhet mobiltelefonhoz hasonló méretű inzulinpumpa segítségével is. Ígéretes, sikeres esetben inzulinmentességet biztosító kezelési módszert jelent a szigetsejt-átültetés, ami egyelőre még nem a mindennapok gyakorlata.

A 2-es típusú diabétesz előretörése, népbetegséggé válása elsősorban életmódunkból fakad. Egyre kevesebbet mozgunk, mindenhová autóval járunk, az épületekben liftek, mozgólépcsők üzemelnek, egyre több időt töltünk a tévé és a számítógép előtt, a technikai berendezéseket távirányítóval vezéreljük, kényelmes fotelünkből órákon át fel sem kell állni.

A gyermekek mozgása is jelentősen csökkent, biciklizés, foci helyett a számtalan tévécsatorna, órákig tartó számítógépezés köti le érdeklődésüket. Nem csoda, hogy a betegségnek ez a típusa egyre fiatalabb korban jelenik meg.

Életmódunk másik kedvezőtlen megváltozása a táplálkozás. A munkába rohanó ember nem reggelizik, az ebédet pár perc alatt letudja a legközelebbi gyorsétteremben vagy üzemi étkezdében, lefekvés előtt pedig teleeszi magát. Táplálkozásunkban a rostszegény, kalóriadús, konyhatechnikailag magasan feldolgozott élelmiszerek váltak uralkodóvá. A chipsek, édességek, magas cukortartamú üdítőitalok fogyasztása óriási kalóriatöbblet bevitelét eredményezi.

A mozgásszegény életmód és az energiadús táplálkozás elhízáshoz vezet. A hasüregben, a bélfodor környezetében felszaporodó zsírszövet az oka az inzulinhatás csökkenésének, a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának. Ha megértjük és elfogadjuk, hogy ez a betegség a helytelen életmódunkból fakad, akkor nyilvánvaló, hogy a kezelést az egészséges életmód helyreállításával kell kezdeni.

Törekedni kell arra, hogy minden beteg fokozza a fizikai aktivitását. Lift helyett használja a lépcsőt, egy kis séta kedvéért egy megállóval hamarabb szálljon le a buszról vagy a villamosról, ha néhány száz métert kell megtennie, akkor ne üljön autóba! Heti 2-3 alkalommal sétáljon, kocogjon, biciklizzen, ússzon (ki mit szeret) 15 percet, ha az erőnlét javul, akkor a testmozgás időtartama 30–40 percre kitolandó. Fontos, hogy a mozgás rendszeres legyen, egy-két hetes felbuzdulásnak nincs eredménye. A kezelés másik fontos eszköze a diéta.

Milyen szempontoknak feleljen meg a cukorbeteg diétája?

Kerülendő a vércukrot gyorsan emelő élelmiszerek fogyasztása. Egyes szénhidrát-tartalmú ételek a gyors lebomlás, illetve felszívódás miatt csaknem olyan gyorsan emelik a vércukorszintet, mintha szőlőcukrot fogyasztanánk. Ilyen például a burgonyapüré, főtt burgonya, méz, gabonapehely, kukoricapehely, valamint minden cukros üdítőital. Ezek fogyasztása nem ajánlott. A fehér kenyér, illetve a péksütemények (zsemle, kifli) is gyors vércukoremelő tulajdonsággal rendelkeznek, szemben a magasabb rosttartalmú barna vagy fekete kenyérrel, emiatt az utóbbiak fogyasztása ajánlható. A főtt tésztafélék közül a durumbúzából készült makaróni, illetve spagetti részesítendő előnyben lassúbb felszívódása miatt.

A következő élelmiszerek emelik legkevésbé a vércukorszintet: lencse, bab, borsó, szójabab, dió, mogyoró, korpás müzli, színes főzelékek, gyümölcscukor, szorbit.

Az étkezések gyakorisága: a cukorbeteg napi 5-6 alkalommal egyen, ezzel mérsékelhető az étkezések utáni vércukor-emelkedés mértéke, másrészt a táplálék több részre osztása csökkenti a testsúlygyarapodás veszélyét (naponta 1-2-szeri étkezéssel nem lehet eredményesen fogyókúrázni).

Az étrend energiatartalma: ha a betegnek testsúlyfeleslege van (a 2-es típusú betegek 80 százaléka ilyen), akkor a diétának kevesebb energiát kell tartalmaznia, mint amennyit a szervezet felhasznál. A napi energiabevitelt kilokalóriában (kcal) adjuk meg. Általánosságban javasolható, hogy a túlsúlyos cukorbeteg nő esetében 1000 kcal, férfi esetében pedig 1400 kcal legyen a bevitt napi energiamennyiség. Intenzív fizikai munkát végző betegnél a kalóriabevitel növelhető. Normál testsúlyú cukorbeteg annyi energiát fogyasszon, amennyi a testsúly megőrzéséhez szükséges.

Az étrend szénhidráttartalma: a javasolt napi szénhidrátbevitelt mindig az orvos határozza meg figyelembe véve a beteg testsúlyát, testmagasságát, fizikai aktivitását. Példaként említve az 1000 kcal energiatartalmú étrend 125 g, az 1400 kcal energiájú, 175 g szénhidrátot tartalmazzon, amelyet 5 részre (3 főétkezés, illetve 2 kisétkezés) ajánlott elosztani. A tízórai, illetve uzsonna szénhidráttartalma általában 15–20 g. Főként gyümölcs (pl. 20 dkg málna, 10 dkg cseresznye, l közepes méretű narancs) vagy tejtermék (2 dl kefir, joghurt, 2-3 dl 1,5 százalékos tej) ajánlható. A főétkezések szénhidráttartalma az orvosi javaslattól függően általában 30–60 g között mozoghat, a 70 g-ot még intenzív fizikai munkát végző, súlyfelesleggel nem rendelkező cukorbetegnél sem haladhatja meg.

Az egyes élelmiszerek pontos szénhidráttartalma (100 g-ra vonatkoztatva) táblázatokból kikereshető. A számolás, mérés eleinte feltétlenül indokolt, később – a nagyobb gyakorlat birtokában – erre már alig lesz szükség. Vannak olyan alacsony szénhidráttartalmú élelmiszerek, amelyek szokásos adagban beszámítás nélkül, „szabadon” fogyaszthatók. Ezek: paradicsom, uborka, zöldpaprika, vöröshagyma, fokhagyma, retek, brokkoli, cékla, csalamádé, cukkini, fejes saláta, gomba, karalábé, karfiol, káposzta, kelbimbó, kelkáposzta, padlizsán, paprika, patisszon, tök, spárga, petrezselyem, sóska, zeller, búzakorpa.

Essen néhány szó az élvezeti szerekről is: 1-3 feketekávé, 2-4 csésze tea naponta elfogyasztható, de mesterséges édesítőszerekkel édesítendő. Ne igyon cukros üdítőket, ha szomjas, akkor vizet, ásványvizet, esetleg light üdítőket fogyasszon! Alkoholos italok közül a likőrök, desszertborok, édes és félédes borok, pezsgők, barna sörök erősen emelik a vércukrot, ezért fogyasztásuk nem ajánlott. A világos sörök mérsékelt vércukor-emelkedést okoznak, a tömény szeszkészítmények pedig vércukorcsökkenést váltanak ki. Alkalmanként napi egy pohár sör vagy száraz bor fogyasztása megengedhető, tömény alkoholos italok fogyasztása (maximum 5 cl) esetén a vércukorcsökkentő hatás ellensúlyozására némi szénhidrát fogyasztása szükséges.

Az alapelveket megismerve kiderül, nem is annyira a cukorbeteg-diétán, hanem az egészséges táplálkozáson van a hangsúly.

Mikor van szükség gyógyszerekre?

Ha a fokozott testmozgás és az étrendi kezelés eredményes, a vércukorértékek csökkenő tendenciát mutatnak, akkor 2-3 hónapot is várhatunk az anyagcsere-állapot rendeződéséig. A testsúlyuk normalizálására törekvő, a diétás útmutatásokat elfogadó betegek a gyógyszeres kezelést akár éveken át elkerülhetik. Ha az életmódváltás már nem hoz kielégítő eredményt, a vércukorértékek a céltartomány fölé kerülnek, akkor gyógyszeres kiegészítésre van szükség. A vércukorcsökkentő gyógyszerek hatásuk szerint négy csoportba sorolhatók: fokozzák az inzulintermelést; növelik az inzulinérzékenységet; gátolják a máj szőlőcukorleadását; lassítják a szénhidrátok felszívódást a bélrendszerben.

A kezelőorvos a felsorolt gyógyszercsoportokból választja ki a beteg számára legmegfelelőbb készítményt, figyelembe véve a páciens súlyát, az éhgyomri és az étkezés utáni vércukorértékek alakulását. Kezdetben egy, később több gyógyszer kombinációja szükséges a megfelelő anyagcsere-állapot fenntartásához. Sajnos, a cukorbetegség a legteljesebb együttműködés mellett is halad a maga útján, átlagosan 8-10 év elteltével az inzulintermelő szigetsejtek kimerülnek, a beteg inzulinkezelés bevezetésére szorul. Ez történhet a tablettás kezelés helyett vagy annak kiegészítéseként.

Első lépésben talán ennyi információ elegendő egy frissen felfedezett cukorbeteg számára. Ez az ismeretanyag azonban fokozatosan bővítendő, a tanulásra lehetőséget adnak a különböző szakkönyvek, újságok (Diabetes újság!), diabéteszklubok, illetve a kezelőorvossal való találkozások.

Dr. Bakó Barnabás 1986-ban végzett a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán summa cum laude eredménnyel. Az egyetemi évek után a B.-A.-Z. Megyei Kórház II. Belgyógyászatán kezdett el dolgozni, munkahelye azóta sem változott. 1991-ben belgyógyászatból, 1994-ben endokrinológiából tett szakvizsgát. 1998-ban szerezte meg a Magyar Diabetes Társaság diabetológus orvosa minősítést.


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!