Feltöltés dátuma: 2014.06.24.

Csicsóka az étrendünkben

Kevés olyan élelmiszer-alapanyagunk van, amelynek ennyi tudományosan alátámasztott adat bizonyítja sokoldalú gyógyító hatását. Az elmúlt évtizedekben mellőzött, a „szegények krumplija” néven emlegetett csicsóka már a luxuséttermek konyhájában is szívesen használt zöldség.

A csicsóka (Helianthus tuberosus) a őszirózsafélék családjába tartozó gumós, évelő gyógynövény. Észak-Amerikából a XVII. század elején került Európába.

Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.

A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és „hízlaló” tápanyagok felszívódását, fokozza az ételek laktató hatását és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait erősíti magas ásványianyag- (kálium, kalcium, magnézium, foszfor, cink) és vitamintartalma (béta-karotin, B1-, B2-vitamin, niacin, C-vitamin). Életfontosságú aminosavként lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, kvercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.

Gyógyhatása

A csicsóka fő hatóanyaga az inulin növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet arra, hogy öngyógyító tevékenységének maximumát érje el. A leggazdagabb inulinforrás eddigi ismereteink szerint. Az inulin vízben oldódó, nagy méretű rost, a bélben változatlan marad, s magához vonzza a „jó” baktériumokat, melyeknek táplálékul szolgál. A káros bélflóra tagjai számára viszont az inulin a szaporodást és táplálkozást illetően közömbös. A rossz hatású Clostridium perfringens és sok egyéb káros baktérium inkább a finomított cukor bomlástermékein élnek.

Cukorbetegség és elhízás

Cukorbetegség esetében az inulin mint szénhidrát-energiaforrás azért jelentős, mert a vércukorszintet tartós fogyasztás esetén sem emeli. Az inulin metabolizációjához nincs szükség inzulinra, sőt az inzulinfüggőséget is csökkenti, s a vércukorszint beállítását megkönnyíti.

A csicsókagumó fogyasztása azért is előnyös a mai, elhízáson alapuló népbetegségek megelőzésében, mert emberben (az inulináz enzim hiánya miatt) nem bontódik, s így a nagy molekulájú inulin nem tud felszívódni, és legfeljebb a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni. Az inulin az emberi táplálkozásban csak ballasztanyagként jön számításba. A burgonya mellett és helyett mind a népélelmezésben, mind az elhízottak és cukorbetegek diétájában felhasználható és hasznosítható, sőt e betegek még többet is fogyaszthatnak belőle.

Forrás: Wikipedia

Megjelent a Diabetes2014/3. számában táplálkozás


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!


Error