Szerző: Dr. Strényer Ferenc Feltöltés dátuma: 2015.06.17.

Olvasónk kérdezte

1-es vagy 2-es típus?

„Ha egy inzulinfüggő 45 éves férfi (7 éve cukorbeteg, nem túlsúlyos) 2008 és 2014 között inzulindependens cukorbetegként volt nyilvántartva (E1090), 2015. január 1-jétől miért lett nem-inzulindependens cukorbeteg (E1190)? Mitől függ a betegséget leíró kód? Jelenleg négyszer ad inzulininjekciót magának, étkezés előtt 12-8-12 egységet, este, lefekvés előtt 42 egységet.”

Adott esetre az összes körülmény ismerete nélkül nem tudok egyértelmű választ adni. A betegséget leíró kód nem attól függ, hogy a beteg kap-e inzulint vagy nem. Az 1-es típusú cukorbeteg kódok kezdődnek E-10-zel = inzulindependens cukorbetegség, a 2-es típusúak E11-gyel = nem-inzulindependens cukorbetegség.

A 2-es típusú cukorbeteg egy idő után kaphat inzulint, de attól ő még 2-es típus marad, vagyis nem-inzulindependens cukorbeteg. Jelen esetben, hacsak nem adminisztrációs hiba áll a háttérben, valószínűleg arról lehet szó, hogy a szakorvosi javaslatot adó, átnézve a beteg dokumentációját, kicsit későn, de „rájött” arra, hogy a beteg 2-es típusú.

Csupán az életkor alapján nem lehet egyértelműen besorolni az egyént valamelyik típusba. Sok túlsúlyos gyermek 2-es típusú, jó néhány normál testsúlyú felnőtt viszont 1-es típusú. Tehát nem mondhatjuk azt automatikusan, hogy minden felnőttkorban jelentkező cukorbeteg 2-es típusú. A felnőttkorban jelentkező cukorbetegség esetén főleg akkor, ha az illetőnek nincs testsúlyfeleslege és azonnal, vagy aránylag hamar inzulinkezelésre szorul, mindig tisztázni kell, hogy nem 1-es típusról van-e szó! Ezt eldönteni csak speciális laboratóriumi vizsgálatokkal lehet.

Az egyik ilyen a C-peptid szintjének vizsgálata. A C-peptid a proinzulin egy része, és az inzulinnal megegyező mértékben szabadul fel a hasnyálmirigyből. Mivel a C-peptid sokkal stabilabb az inzulinnál (az inzulin felezési ideje csak pár perc), könnyebb mérni. A C-peptid mérése segít elkülöníteni az 1-es típusú diabéteszt (abszolút inzulinhiány: C-peptid alacsony vagy hiányzik) a 2-es típustól (inzulinrezisztencia: C-peptid magas).

A másik lehetőség az 1-es típusú diabétesz bizonyítására, a különböző ellenanyagok kimutatása a vérből. Ilyenek a szigetsejt elleni antitest (ICA), az inzulin elleni antitest (IA), vagy a béta-sejt glutamát-dekarboxiláz enzimje ellen termelődő antitest (GADA). Alacsony C-peptid- és a pozitív ellenanyagszint 1-es típus, normális vagy magas C-peptid, illetve negatív ellenanyagszint 2-es típus mellett szól.

Javaslom olvasónknak, hogy mindenképpen tisztázza a kérdést az illetékes szakellátóhellyel, mivel E1190 kód esetén a beteg elveszíti eddig kapott adókedvezményét és lehet, hogy a szakorvosi javaslat következő megújításánál is rosszabbul jár az inzulin analógjainak felírását illetően.

szerzo

Dr. Strényer Ferenc

Megalakulása óta jelenlegi munkahelyén, Győrben, a Petz Aladár Megyei Oktatókórház anyagcsere- és diabetológiai belgyógyászati osztályán dolgozik. Főorvos, vezető konzultáns. 2004-től az osztályos feladatok ellátása mellett az osztályhoz integrált diabetológiai–belgyógyászati szakambulancia megbízott vezetője. A repülő- és űrorvostan, a belgyógyászat és a kardiológia szakorvosa. 1998 óta a Magyar Diabetes Társaság diabetológus orvosa.


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!