Feltöltés dátuma: 2016.02.10.

A körülöttünk lévő világ elhízásra hajlamosít

Budapesten tartották az 5. Közép-európai Elhízástudományi Kongresszust, amelynek egyik előadója France Bellisle, az Université Paris 13 táplálkozási járványtan professzora volt. Előadása az édes íz iránti vágy és a testsúlymegőrzés témakörét járta körül, különös tekintettel az alacsony kalóriatartalmú édesítőszerek ebben játszott szerepére. Az előadás után alkalmunk volt interjút készíteni a professzor asszonnyal.

– Mi az oka, hogy az ön által felvonultatott tudományos adatok ellenére a médiában meglehetősen ellentmondásos az alacsony kalóriatartalmú édesítőszerek megítélése?

– A ’80-as évek kutatásaira vezethető vissza, amelyekben még nem választották szét a pluszban hozzáadott édesítőszerek hatásának vizsgálatát a helyettesítő funkciótól. Ez megnehezíti az értelmezést. Az alacsony kalóriatartalmú édesítőszereknek inkább cukrot kiváltó funkciója lenne, nem pedig egy édes termék további, túlzott édesítése. Ezek a korai kutatások ezért némileg más eredményeket hoztak a fogyasztás tekintetében, mint a korszerű, legfrissebb tudományos adatok, amelyek alapján megalapozottan kijelenthetjük, hogy a funkcionálisan használt és fogyasztott alacsony kalóriatartalmú édesítők nem fokozzák az édes íz iránti vágyat, pusztán számottevő kalóriabevitel nélkül kielégítik azt.

– Biztonságosak?

– Én táplálkozástudományi szakember vagyok, ez pedig élelmiszerbiztonsági kérdés. Megbízom a toxikológia és az élelmiszerbiztonság területén jártas kollégáim szakvéleményében; vagyis bízom abban, hogy ami a boltok polcairól elérhető számomra, azt az élelmiszerbiztonsággal foglalkozó szakemberek és hatóságok az érvényben lévő szabályok szerint bevizsgálták és engedélyezték; tehát emberi fogyasztásra alkalmasak és biztonságosak.

– Miért ajánlja az alacsony kalóriatartalmú édesítőszerek fogyasztását?

– Nem arról van szó, hogy ajánlom. Ez csupán egy eszköz, amit alkalmazhatunk. Eszköz arra, hogy a velünk született vágyunkat az édes íz iránt a hagyományos édesítőszerekkel, cukorral, mézzel ellentétben nulla vagy néhány kalória bevitelével elégíthessük ki. Ha valakinek, akár a testsúlyának hosszú távú megőrzése szempontjából, fontos, akkor választhatja ezeket az édesítőszereket. Köznapi példával élve olyan ez, mint a városi közlekedés. Felülhetünk buszra, mehetünk földalattival, sétálhatunk és kerékpározhatunk. Rajtunk áll, melyik eszközt választjuk.

– Gyerekeknek is javasolná a fogyasztásukat?

– Még egyszer mondom, ez nem ajánlás kérdése, hanem egy lehetőség, amit igénybe lehet venni, adott esetben akár gyerekeknek is. Eszköz, ami a kiegyensúlyozott táplálkozásban hasznos alternatíva lehet akkor, amikor az édes ízt kalóriabevitel nélkül vagy elenyésző kalóriabevitellel szeretnénk élvezni. A gyerekeknél azonban a legnagyobb jelentősége annak van, hogy változatos étrendhez szoktassuk őket és segítsük kialakítani náluk a felnőttkorukat is meghatározó helyes táplálkozási szokásokat.

– Nem egyszerűbb az édességről lemondani?

– Az édes íz iránti vágy egyetemes emberi dolog, velünk született tulajdonság. Több tudományos elmélet is van arra, hogy ez miért van így. Köthető a túléléshez, a természetes kiválasztódáshoz, a fajfenntartáshoz, amelyeknél az édes íz a táplálkozást tekintve előnyt jelentett. Ma is látható, hogy az egyedfejlődés során a csecsemő, a kisgyermek számára az édes íz a legalapvetőbb, gondoljunk az anyatejre. Később, az életkor előrehaladtával az édesség iránti vágy – kinél jobban, kinél kevésbé – csökken, ahogy az étrendünk egyre változatosabb, sokszínűbb lesz, más ízek is előtérbe kerülnek.

– Ha az édes íz szeretete ennyire meghatározó emberi alaptulajdonság, akkor miért csak az utóbbi évtizedekben növekedett drámaian az elhízottak száma?

– Az elhízás oka általában nem egytényezős dolog, nem vezethető vissza egy ételtípus, íz vagy alkotóelem preferenciájára. Összetett kérdés, már maga a táplálkozás is komplex folyamat. És akkor még nem beszéltünk számos más tényezőről, ami szintén a korunkra jellemző, járványszerű elhízást idézi elő, például a mozgásszegény életmód, az emésztőrendszerünk mikrobaállományának megváltozása. A kevesebb alvásnak is van ilyen jellegű hatása. A társadalmi, kulturális szokások változásáról is szót kell ejteni. A mai, modern világunk obezogén, azaz elhízásra hajlamosít.

– Mit tehetünk ez ellen?

– Nagyon sok múlik a családi mintán, a kulturális szokásokon. Hogy már gyerekként találkozzunk az ízek, ételek sokféleségével, ugyanakkor megszokjuk azt, hogy a napi 3-4-szeri étkezésen kívül ne együnk vagy nassoljunk állandóan. Az étkezésre fordított időn kívül még csak a gondolataink se forogjanak az evés körül, viszont azt az időt, amit erre szánunk, éljük meg, étkezés alatt ne foglalkozzunk mással. Én most az étkezés közbeni tévénézés hatását vizsgálom. Megállapítható, hogy aki evés közben másra, esetünkben a tévére figyel, sokkal több kalóriát vesz magához. Brit kollégáim azt is kimutatták, hogy – miután az agy nem regisztrálja a jóllakottságot, mert mással van elfoglalva – azok, akik étkezés alatt tévéznek, utána sokkal hamarabb nyúlnak ismét ételhez, mint azok, akiknek a figyelmét semmi sem vonja el az étkezésről.

Tüske Gabriella

Megjelent a Diabetes2015/6. számában edukáció táplálkozás


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!