Joslin-díjasok

Fejben dől el minden

Fejben dől el, hogy képesek vagyunk-e megküzdeni a diabétesszel. Ha elfogadom és betartom a szabályokat, akkor működik a dolog, ha ellenállok, akkor csinálhatok akármit, nem fog sikerülni. „Békefi főorvos urat szoktam idézni, aki azt mondogatta mindig, hogy a cukorbetegség feltételekhez kötött egészség” – fogalmaz Golda Éva Judit tatabányai sorstársunk, aki 30 éve él ezzel a diagnózissal.

– Hároméves volt a gyermekünk, készültünk a második fogadására, amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Ez a diagnózis megterhelte az életem. Urrá kellett lenni a traumán, ebben az orvosokon kívül nagyon sokat segített a családom. Hál’ istennek, egészségesen megszületett a második gyermekünk is. Már mindketten nagyok, a saját életüket élik. De amikor még kicsik voltak, négyféle nagyon feszített napirendet kellett koordinálnom. Most már csak a sajátomra kell koncentrálni – foglalja össze a diabétesze történetét dióhéjban Éva. Majd részletezi:

– Pedagógusként dolgoztam, alsós tanítóként kezdtem, majd technika-informatika szakos lettem. A kollégáim és a főnökeim is elfogadták, hogy diabéteszes vagyok. Megjegyzem, kevesebbet voltam betegállományban, mint az egészséges kollégáim. Nekem alapból vigyázni kellett magamra. A megfázások elkerültek és semmi egyéb probléma nem jelentkezett. Nagyon aranyosak voltak a tanítványaim, tudták rólam, mi baj van. Időnként megkérdezték: hogy van, tanárnő? Ha kellett, a büféből varázsoltak egy kis szőlőcukrot és az óra ment tovább. Bátran el tudtam vinni őket osztálykirándulásra is. Ilyenkor egymásra vigyáztunk. Jelenleg a foglalkoztatási osztályon dolgozom Tatabányán, a Járási Hivatalban, ügyfelekkel foglalkozom rendszeresen, ott sem lehet felállni, mert nem érzem jól magam. Vigyáznom kell az egészségemre, a kondíciómra – magyarázza Éva, aki 1991 óta tagja a tatabányai klubnak.

– 1994-től vezettem a Komárom-Esztergom Megyei Cukorbetegek Egyesületét. 2007-2008 körül, amikor munkahelyet váltottam, kiszálltam, mert nem tudtam ennyi mindent egyeztetni. Ám tény, hogy nagyon sokat tanultunk egymástól a klubtagokkal. Annak idején dr. Kassai Farkas Sándor sokat okított bennünket. Segített abban, hogy ne betegségként éljük meg a diabéteszt, hanem olyan állapotként, amit kezelni kell.

Bartuc Gabriella