Szerző: Fazekas Erzsébet Feltöltés dátuma: 2011.11.23.

Az egészséges életmód szívvédő hatású

A szív optimális működését akadályozó, egészségét rontó kórok többnyire életmódbetegségnek tekinthetők, ugyanis a leggyakoribb kardiológiai panaszok kialakulásában az egyén életvezetésének, táplálkozásának, viselkedésének – gyakran igen kóros – jellemzői játsszák a legfőbb szerepet, hangsúlyozza dr. Kiss Róbert Gábor, a Magyar Kardiológusok Társasága főtitkára. A szokások megváltoztatásával, a szenvedélyek elhagyásával a bajok eredete sok esetben megszüntethető, véli az Állami Egészségügyi Központ kardiológiai osztályának főorvosa, aki állítása valóságtartalmáról nem csak szakmai munkája során, de saját életében is tapasztalatot szerzett, miután felhagyott a dohányzással.

Napjainkban a szívvel, érrendszerrel kapcsolatos panaszok kialakulása elsősorban a helytelen életmódra vezethető vissza. „Továbbra is feladataink között szerepel az úgymond hagyományos kardiológiai kórok, mint például a billentyűbetegség vagy a veleszületett rendellenességek gyógyítása, de az említettek előfordulási aránya ma már kisebb, a keringési bajok körében nem ezek teszik ki a nagyobb hányadot.” Az ateroszklerózis (érelmeszesedés), a vérrögképződés nyomán kialakuló megbetegedések száma a nyugati világban is erőteljesen megemelkedett, ám ott mára ez a jelenség nagyjából „lecsengett”. Ennek magyarázatát a szervezett betegségmegelőző programok hatékonyságában látja a főorvos. Ahol idejekorán indították az úgynevezett kardioprogramokat (szív- és érvédő programokat), mint például Finnországban, ott képesek voltak akár az egyötödére csökkenteni a szív- és érrendszeri okokra visszavezethető megbetegedések előfordulását, illetve az ebből eredő halálozás arányát.

A koszorúér betegségeinek terén van azért persze napjainkban is orvosi tennivaló, de mind a felderítéssel, mind a terápia hatékonyságával jól állunk. Ehhez hozzájárul például a katéteres beavatkozások eredményessége, viszont nagy az adósság a betegségmegelőzés terén, fejtegeti a főtitkár arra a kérdésre válaszolva, hogy mit tekint a szakmája előtt álló legnagyobb kihívásnak, milyen elérendő célkitűzései lehetnek napjainkban a szakma képviselőinek. „Hazánkban betegség- és nem egészségpolitika létezik.” Az egészségügyi ellátást megelőzően az egészségnevelőknek, még inkább az érintetteknek már jóval korábban akcióba kellene lendülniük. A koszorúér-betegségekre ugyanis jellemző, hogy a kialakulás és a szervezet első jelzései, a bajnak tünetekben való megnyilvánulása között akár évtized is eltelhet. Ha ezen évek alatt nem történik semmi, akkor nem mozdulunk el arról a pontról, amit az az adat jellemez, hogy az európai uniós átlagnál két és félszer nagyobb a hazai szíveredetű halálozás. Mindemellett a statisztikai adatok kedvező alakulása akár spontán módon is végbemehet, mint ahogyan a szívinfarktus esetén történt, amikor az 1989-es társadalmi változások nyomán mutatkozó többlethalálozás 1994-től kezdődően ismét csökkent. A mostani válság nyomán azonban várhatóan megint romlani fognak a mutatók, hoz fel egy kevéssé kutatott, ám jellegzetes példát a környezeti hatások és az egészségállapot közötti összefüggésre a főtitkár, miközben a pszichoszociális stressz mellett megemlíti a szíveredetű halálozásban nagy kockázatot hordozó főbb elemek, így a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a hasi típusú elhízás, a mozgásban szegény életmód, a szenvedélybetegségek (pl. a dohányzás) szerepét.

A hazai helyzet értékelésekor érdemes megemlíteni, hogy a sok országban sikeresen működő megelőzési programok ellenére általában másutt sem tudják tartósan és általánosan eredményessé tenni a kezeléseket. Egyes terápiák másutt is csak többé-kevésbé sikeresek. Hazánkban azonban néhol különösen rosszak a mutatók. A cukorbetegek között csak a kezeltek egyharmadánál sikerül elérni a vércukorszint hosszú távú normalizálását. Ez részben azért van így, mert a gyógykezelésbe vontak közül sokan nem érzik saját problémájuknak a helyzet megoldását. Egyesek hibásan működő szervezetüket úgy viszik el az orvoshoz, ahogyan egy elromlott műszaki tárgyat szoktak a szervizbe vinni. A tárgyakkal ellentétben a szív képes ugyan bizonyos értelmű „öngyógyításra” (kutatási eredmények alapján ismert, hogy évente egy százalékban megújul az emberi szív), ez a regenerálódóképesség azonban rendkívül csekély, erre a gyógyulás esélyének reményét építeni nem szabad. Az infarktus során elpusztult sejtek nem pótlódnak, ezért arra kell felkészülni, hogy „az egyszer már bevert koporsószögek” végig velünk maradnak – figyelmeztet ilyen képes beszéddel az egészségmegőrzés jelentőségére az ÁEK főorvosa.

Beszélgetésünk során ismételten újra és újra oda térünk vissza, hogy a kardiológiai bajok alapvetően életmódbetegségek. Az első roham után a túlélők további jól-léte vagy újabb betegsége szintén az életmód kérdése lesz, hangsúlyozza Kiss doktor. Ha a beteg – orvosa és családja segítségével – nem változtat korábbi életmódján, visszaesik. Ebben a helyzetben pedig jó megoldás volna, ha a beteg egyént „mentális” partnerként kezelné a gyógyító. A nővérek, a háziorvosok (tovább)képzése mellett a betegek oktatása (edukáció) ugyanis fontos kitörési pont. A képzésre, a szervezet működésének, a gyógyító folyamatoknak a bemutatására törekszenek mindazok a rendelők, ahol audiovizuális eszközök, pl. plazmatévék segítségével oktató, ismertető szövegeket játszanak a betegeknek. Akár olyan tájékoztatásra is gondolhatunk, mint az élsportolók körében napjainkban megszaporodó hirtelen szívhalál hátterének ismertetése.

A nagy erőfeszítésnek kitett sportolók kockázatáról szólva említi meg a Társaság főtitkára, hogy váratlan szívhaláluk mögött többnyire jól megfogható jelenség – a megvastagodásos szívelfajulás (hipertrófiás kardiomiopátia) áll (az Egyesült Államokban a tragikus esetek felében erről van szó). A hipertrófiás kardiomiopátiában előre jól felismerhető, hogy kit érint az életet fenyegető veszélyeztetés. Mégis, dr. Kiss Róbert Gábor tudomása szerint, az egyetlen hely Olaszország, ahol az elmúlt években igen komolyan tettek a megelőzéséért. Folyamatosan szűrik, ellenőrzik a versenyzőket, és a legkisebb kockázat felmerülésekor végleg abbahagyatják velük a versenysportot. Így érték el, hogy náluk az élsportolók közt a hirtelen szívhalál ritkább, mint az átlagnépességbe tartozóknál.

Fazekas Erzsébet egészségügyi szakújságíró

Megjelent a Hypertonia2009/2. számában magas vérnyomás megelőzés


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!