Szerző: Dr. Váradi András Feltöltés dátuma: 2011.11.24.

Az orvosmeteorológia aktuális kérdései

Magyarország időjárására mérsékelt égövi fekvése miatt jellemző a változékonyság, amit a globális felmelegedés tovább erősít – gyakoriak az igen heves viharok, a hőmérséklet pár nap alatt akár 15 fokot is eshet vagy emelkedhet, nem is beszélve a légnyomás változásáról. Szervezetünk pedig mint egy barométer reagál ezekre a változásokra, jön a fejfájás, szédülés, szívdobogás, azon is felbosszantjuk magunkat, amit „normális” esetben észre sem vennénk. Az orvosmeteorológiai előrejelzés, amely a médiában manapság mindennapossá vált, segít bennünket felkészülni, megérteni gyakran „érthetetlen” reakcióinkat.

Az orvosi meteorológia hatalmas terület, átfogó ismertetésre nincs lehetőségünk, a kétrészes cikksorozatban igyekszünk néhány olyan adatot, ismeretet közzétenni, melyek érdeklődésre tarthatnak igényt, részletesebben foglalkozva a szív- és érrendszeri hatásokkal.

Fronthatások

Hidegfront

A hidegfrontot kísérő páratartalom-csökkenés és légnyomás-növekedés hatására a paraszimpatikus idegrendszer izgalma fokozódik. Ilyenkor erősödnek a reumás és migrén jellegű fájdalmak, a reflexidő meghosszabbodik, az alvás mélyebb, csökken a vércukorérték, emiatt a betegek álmosságra panaszkodnak. Mindezek mellett fokozódik a görcskészség, a trombóziskészség, halmozódnak az asztmás rohamok. A reflexidő hosszabbodása miatt növekszik a baleseti kockázat.

Melegfront

A melegfrontot kísérő páratartalom-emelkedés és légnyomás-csökkenés hatására a szimpatikus idegrendszer kerül irritált állapotba. Fokozódik az anyagcsere, szaporább a szívműködés, emelkedik a vércukorszint, halmozódnak a vérzéses kórformák. A betegek álmatlanságról, nyugtalanságról, ingerlékenységről panaszkodnak, és a depressziós tünetek megjelenése gyakoribb. A vérben emelkedik a fehérvérsejtek száma, a kalciumszint, a káliumtartalom csökken, ami izomgyengeséghez, légszomjhoz, szívelégtelenséghez vezethet.

Szélsőséges hőmérséklet

A komfortzóna hőmérsékleti határain túl a hirtelen halál gyakrabban fordul elő hideg időben, különösen a téli időszakban, azonban a váratlanul bekövetkező halál a nyári forróság idején szintén magasabb értékeket mutathat, különösen a krónikus szív- és érrendszeri betegek esetében. A globális felmelegedés következményeképpen a nyári évszakban a hőmérséklet igen magas lehet. A szélsőségesen magas hőmérséklettel kapcsolatos epidemiológiai felmérések többsége Európában és Észak-Amerikában készült, és a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy az idősebb korcsoportokban (akiknek csökkent a fiziológiás termoregulációs [hőszabályzó] kapacitásuk) összefüggés van a halálozási arány és a forróság mértéke, időtartama között.

A külső hőmérséklet csökkenése először a bőrt éri, az erekben azonnali érösszehúzódás jön létre a hőveszteség csökkentése érdekében, majd a szervezet fokozza a hőtermelést. Ha a szervezet hőszabályozása nem képes kompenzálni a hosszú ideig tartó hideghatást, a szervezet lehűl, lassul a szöveti anyagcsere, az oxigénhiány következtében a bőr szederjessé válik, szövetkárosodás, a kiserekben trombózis alakul ki. A külső környezeti hidegártalmakkal összefüggésben létrejövő haláleset baleseti halálnak tekinthető fagyás és kihűlés esetében is.

Japán szerzők 20–20, a mérsékelt égöv alatt és a szubtropikus területen élő fiatal férfi hőtoleranciáját, illetve verejtéktermelődését hasonlították össze. Mind a hővesztés, mind az erőteljesebb verejtékezés hatásosabban hűtötte a szubtrópuson élőket. Ez a két tényező arra utal, hogy a szubtrópusi lakosság sokkal inkább akklimatizálódik (alkalmazkodik) a hőséghez.

Érdekes kísérletes megfigyelést közöltek egészséges fiatal katonákról (n=15), akik 21 napon át napi négy órán keresztül, rövid nadrágban hideg kamrában (10 °C) tartózkodtak. Az 1., 6., 11. és 21. napon megmérték szívfrekvenciájukat, vérnyomásukat, oxigénfogyasztásukat, száj-, bőr- és testhőmérsékletüket, valamint didergési aktivitásukat, a vizsgálat elején és végén pedig meghatározták a hideg által kiváltott értágulást. Az eredmények azt mutatták, hogy a hideghatás élettani jellemzői (emelkedő nyugalmi metabolizmus, testhőmérséklet-csökkenés, didergés, értágulás, vérnyomás- és szívfrekvencia-emelkedés) a megfigyelés során mérséklődtek, a termoreguláció pedig fokozatosan javult. Ezek az adatok azt sugallják, hogy közepes fokú hideghatás a hideghez való alkalmazkodóképességet javítja.

Figyelemre méltó, hogy több hónapos jóga-gyakorlatozással a hidegtűrés javítható. Ugyancsak a fenti módszerekkel vizsgálva időskorban a hőszabályozás hatásfokának romlását bizonyították: a 40. életév fölött fokozatos, majd 60 éves kor fölött jelentős csökkenést találtak.

Hőmérséklet, páratartalom, légszennyezettség

Fizikai terhelés, valamint az időjárási tényezők közül a hőmérséklet, a páratartalom és a légszennyeződés kombinált hatását kerékpár-terheléses módszerrel vizsgálták. Intenzív terhelés során 21 °C fölött minden egyes 0,5 °C percenként eggyel növelte a szívfrekvenciát. Ennek megfelelően a sportolás intenzitását ajánlatos magas hőmérsékleten csökkenteni. Hasonlóképp, a magas páratartalom terhelés közben percenként tízzel szaporább szívműködéshez vezet 90%-os relatív páratartalom mellett, összehasonlítva ugyanazzal a fizikai igénybevétellel 50%-os páratartalmú környezetben. Német szerzők a keringési betegség, valamint a légszennyeződés kapcsolatát vizsgálták. 56 koszorúérbeteg férfi óránként készült EKG-ját vetették egybe az egyidejűleg lekért légszennyeződési (részecske- és gázszennyeződési) adatokkal. A vizsgálat meggyőzően bizonyította, hogy a légszennyeződés hatással van az EKG-nak azokra a jellemzőire, amelyek meghatározzák a szív sebezhetőségét, a hirtelen szívhalál kockázatát.

Az egészségre, illetve betegségre legfőképp a hőmérséklet alakulása és változásai, különösen a hirtelen változások, az időjárási frontok hatnak. A hőcsereviszonyok és így az „érzékelt hőmérséklet” alakulásában lényeges szerepe van a páratartalomnak. Hangsúlyozzuk, hogy a gyors változások megterhelik a szervezetet, különösen idősek és betegek esetében.

Japán szerzők vizsgálata szerint a légúti betegségek miatti sürgősségi kórházi felvételek száma Tokióban nem mutatott összefüggést a hőmérsékleti körülményekkel, viszont a légkör nitrogén-oxid- és részecskeszennyeződésének növekedésével gyakoribbá váltak a sürgősségi felvételek angina, infarktus, asztma, akut és krónikus hörghurut, illetve tüdőgyulladás miatt. Angina és akut hörghurut tekintetében a két nem között nem volt különbség, a többi betegség esetén viszont több volt a kórházba felvettek közt a férfi.

Az Egyesült Államok 14 nagyvárosában végzett vizsgálat során tanulmányozták a részecske-szennyeződés hatását úgy, hogy a többi összetevő (kén-dioxid, nitrogén-dioxid, ózon, szén-monoxid) koncentrációját statisztikai módszerrel kiiktatták a változók közül. A részecske-szennyeződés foka önmagában előrejelzőnek bizonyult. A keringési betegség okozta kórházi felvételek száma a 10 mikronnál kisebb részecskék számával és a szén-monoxid levegőkoncentrációjával szorosan összefüggött. Fontos megfigyelés, hogy a meleg évszakokban az összes légszennyeződési összetevőnek erélyesebb volt a negatív hatása.

A légszennyeződés specifikusabb hatásai közül a súlyos kamrai ritmuszavarok gyakoriságát vizsgálták Bostonban hároméves átlagos megfigyelési időszak alatt. Az előfordulások száma a légszennyeződés megemelkedését követő három nap során magasabb volt, és a statisztikai elemzés a légszennyeződési összetevők közül a 2,5 mikronnál kisebb átmérőjű részecskék, a BC („black carbon” = szénpor), a nitrogén-dioxid, a szén-monoxid és a kén-dioxid hatását bizonyította.

Hogy mégsem olyan egyértelmű az összefüggés, jól mutatja, hogy három európai városban (Helsinki, Erfurt, Amsterdam) 131 szívbeteg megfigyelése során a légszennyeződésnek (részecskék) nem találták vérnyomásemelő hatását, sőt a várakozással ellentétben a szisztolés és a diasztolés nyomás csekély csökkenését észlelték. A szívfrekvencia szintén csökkent, bár ez sem jelentős mértékben.

Nagy-Britanniában a 2071, tüdőszcintigráfiával igazolt tüdőembólia esetében vizsgálták az egyidejű klimatológiai körülmények egybeesését, és az esőzéssel és a légszennyeződés fokával jelentős, pozitív összefüggést találtak. Nem volt azonban összefüggés a tüdőembolizáció gyakorisága és a légnyomás, valamint a hőmérséklet között.

Hőmérséklet-ingadozás

Az infarktus, stroke, illetve tüdőgyulladás okozta halálozás részletesebb elemzése azt mutatja, hogy mindhárom betegségben a haláleset és a hőmérséklet változása között egy bizonyos időintervallum figyelhető meg, amely a szívizom-infarktusok esetében a legrövidebb (1–2 nap), a stroke-halálesetek előtt valamennyivel hosszabb (3–4 nap), és tüdőgyulladás okozta halálozások esetében a leghosszabb (1 hét). A hőmérsékleti hatás oki szerepét feltételezzük sok egyéb betegség esetében is, legvalószínűbben a testhőmérséklet vegetatív kontrolljának gyengülése következtében, főként idősekben.

Kanadában egy egyéves megfigyelés és a statisztikai adatok összevetése alapján az infarktus okozta halálozás jelentős szezonális ingadozását figyelték meg. A téli hónapokban emelkedett a halálozások száma, átlagosan 30%-kal. Az is kiderült, hogy a 75 évesnél idősebbek körében lényegesen nagyobb volt az emelkedés (44%), mint a 75 évesnél fiatalabb népességben (22%). Ezek az adatok nagyjából megegyeztek mind az Egyesült Államokban, mind Európában végzett statisztikai megfigyelések eredményével.

Az Egyesült Államok 12 városában azt elemezték, hogy a napi hőmérséklet kilengése után mennyi ideig tart a szív- és érrendszeri események miatti kórházi felvételek számának megugrása. Azt találták hogy sem a hideg, sem a meleg időjárás időbeli hatása nem tart tovább 10 napnál, és általában néhány napon belül lezajlik. Az igen magas hőmérséklet után néhány nappal a kórházi felvételek száma átmenetileg lecsökkent, az alacsonyabb hőmérséklet védő hatása azonban nem járt ilyen jelenséggel. A páratartalom alakulása nem befolyásolta a kórházi felvételek gyakoriságát.

Több vizsgálat bizonyította a pitvarfibrilláció (pitvarremegésnek is nevezett ritmuszavar) miatti sürgősségi felvételek jelentős szezonális ingadozását: a csúcsok a téli hónapokra estek.

A halálozás téli emelkedésének hátterében számos mechanizmus feltételezhető: egyrészt a vérnyomás hideghatásra való emelkedése növelheti a szív koszorúereivel összefüggő megbetegedések számát, másrészt a hidegben fellépő perifériás érszűkülés az érfalak elváltozásához vezet, következményes érfal-sérülésekkel a periférián, a koszorúerek és a nagyerek területén. Ezek a tényezők magyarázzák a stroke-ok, valamint a koszorúereket érintő és perifériás éresemények megugrását hideg hatásra.

Tanácsok

A fentiek alapján a következőket tanácsolhatjuk:

Az orvosmeteorológia aktuális kérdései 2

Dr. Váradi András Semmelweis Egyetem
I. Belgyógyászati Klinika

Megjelent a Hypertonia2010/2. számában edukáció


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!