Szerző: Fadgyas Zsuzsa Feltöltés dátuma: 2011.11.24.

Versenyt futni az idővel, minden perc számít

Kampány az életért

„Szélütés”, „gutaütés”, „szél érte”: századok óta velünk élő szavak, az agyi vérkeringési zavar szinonimái. Ki ne hallott volna arról a betegségről, melyet a köznyelv – helytelenül – „agyvérzésnek” nevez.

A stroke nem csak a modernkor pestise, hiszen a múltban is nem egy esetet regisztráltak. Ki ne halott volna Kinizsi Pálról? A legendás erejű, kenyérmezei hősről, Mátyás kedvenc hadvezéréről, aki könnyedén felemelt egy malomkövet, majd „agyvérzést” kapott. Szent László királyunk halálát is – a történelmi dokumentumok alapján – valószínűleg stroke okozta. Nem véletlen, hogy több amerikai elnök halt meg agyi keringészavarban. A sors furcsa fintora, hogy 1945-ben a jaltai tárgyalások egyik fontos egyénisége, Roosevelt, szintén stroke áldozata lett. A krónika szerint Szapolyai Jánost 1540 nyarán szélütés érte az erdélyi Szászsebesen. Lenin is ebben a betegségben szenvedett. Az első szélütés 1922-ben érte, ezt követően még némileg javult az állapota, átmenetileg beszélőképessége is visszatért, járóképessé vált, azonban az újabb stroke-ok végül sírba vitték. A betegség enyhébb formái azonban mások életében csak múló epizódok. Idősebb George Bush, Jean-Paul Belmondo, Sharon Stone és sokan mások visszatértek a pályájukra, és a betegség ellenére tovább dolgoznak.

Nevess, beszélj, emeld két kezed!

A Magyar Stroke Társaság idén márciusától újból elindította a „Stroke – Ne késlekedj!” kampányát, amelynek célja, hogy megismertesse a lakosságot a stroke tüneteivel és felhívja a figyelmet az azonnali segítséghívás kiemelt jelentőségére, az időablak fontosságára. A társadalmi tudatformáláshoz eddig még soha nem látott mértékben járulnak hozzá hazánk neurológusai, akik regionális és megyei szinten egyaránt megadnak minden segítséget a lakosság teljes körű tájékoztatásához.

A Társaság az idei kampánya során tovább igyekszik tudatosítani a lakossággal, hogy a stroke ellátásában minden perc számít. Szakmai körökben már régóta köztudott, hogy a szélütés minél gyorsabb kezelése azért is sürgető fontossággal bír, mivel az agyi-érrendszeri esemény bekövetkezése után minden egyes órában közel 700 km-nyi idegpálya, valamint 2 millió idegsejt pusztul el. Az agyban található erek és sejtek vissza nem fordítható károsodása pedig súlyos következményekkel járhat a beteg további élete szempontjából, hiszen a szélütés következtében valamilyen mértékű kognitív hanyatlás az esetek több mint 60 százaléknál jelentkezik. Ugyanakkor a stroke-on átesett betegek 22 százaléka járásképtelenné válik, 12–18 százaléka beszédzavarokkal küzd, 24–53 százaléka mások segítségére szorul, míg a túlélő betegek 32 százalékát depresszió keríti hatalmába.

Tévhit, hogy a stroke csak az idősek betegsége, sajnos minden negyedik beteg 60 év alatti, sőt a betegek körülbelül 3 százaléka 30 évnél is fiatalabb.

Ha valaki bizonytalan, nem ismeri fel egyértelműen a stroke tüneteit, az alábbi egyszerű feladatokat kell elvégeztetni a beteggel és figyelni az eredményt:

Nevess, beszélj, emeld két kezed! Ha a háromból csak egy nehezen vagy másként megy, mint eddig, azonnal a mentőket kell hívni, mert minden esély megvan arra, hogy a stroke első tüneteit tapasztaljuk.

A tünetek és előjelek

A betegek még mindig nincsenek tisztában a stroke tüneteivel, szívesen várnak, gondolván, hogy másnapra kialusszák, nem is számítva arra, hogy ezzel mekkora bajt okoznak nemcsak maguk, hanem a közvetlen környezetük és a társadalom számára is.

Hirtelen kialakuló féloldali végtaggyengeség, bénulás, ernyedt, zsibbadt arcfél (arcizmok, kar, láb bénulása az egyik testfélen), hirtelen kialakuló beszédmegértési zavar, szóformálási nehézség, hirtelen bekövetkező látászavar, mint kettős látás, látótérkiesés, látásvesztés vagy csökkenő látásélesség, hirtelen egyensúlyvesztés, szédülés, koordinációs zavarok, a térérzékelés hirtelen elveszítése, hirtelen memóriazavar – mind lehetnek az agyi érkatasztrófa jelzői.

Mit tegyünk agyi érkatasztrófa esetén?

A beteg túlélési, valamint a mihamarabbi és legkevesebb visszamaradó tünettel gyógyulási esélyeit az befolyásolja, hogy milyen hamar kerül kórházba, ideggyógyászati, illetve úgynevezett stroke-osztályra. Ha bárki a fent felsorolt tüneteket tapasztalja, azonnal értesítenie kell az Országos Mentőszolgálatot a 104-es telefonszámon, és sürgősségi kórházba szállítást kell kérnie.

Idő egyenlő élet

A stroke-on kívül szinte nincs olyan betegség, ahol annyira fontos lenne az időtényező, mint itt.

A szakemberek rendelkezésére – elsősorban a jelenlegi technológiai és eszköz-finanszírozási korlátok miatt – mindösszesen 3 óra áll rendelkezésre, hogy elvégezzék az életben maradási esélyek növeléséhez szükséges vérrögoldó kezelést, és megmentsenek egy emberi életet. Ahhoz azonban, hogy az orvosoknak és a betegeknek legyen esélyük a stroke megfékezésében, kiemelten fontos, hogy a páciens a lehető leghamarabb kórházba kerüljön. Éppen ezért, amint a szélütés tüneteit észlelik, ne a háziorvost, hanem rögtön a mentőket hívják!

A szakemberek szerint elsősorban azok az esetek okoznak gondot, amelyek alvás közben alakulnak ki. Ilyenkor ugyanis a szélütés kezdetének az utolsó, még tünetek felbukkanása nélkül ébren töltött pillanat számít, így azok a páciensek, akiknél alvás alatt következik be agyi-érkatasztrófa, kicsúsznak a maximálisan 3 órás ellátási időből, és ennek következtében náluk az életmentő vérrögoldó kezelés nem alkalmazható. A legfrissebb adatok szerint a szélütések 10–25 százaléka éjszaka, alvás közben történik.

Elkeserítő, a hogy a hétvégeken lényegesen kevesebb olyan beteg kerül kórházba, akinél jelentkeztek a szélütés tünetei. Valószínűleg azért, mert a stroke-on átesett betegek nagy része igyekszik figyelmen kívül hagyni a betegségre utaló jeleket, tüneteket, és ahelyett hogy azonnal értesítené a mentőszolgálatot, megvárja a hét elejét, és csak akkor megy el a háziorvosához, mondván, majd elmúlik. Ezt a vizsgált adatok közül az is igazolja, hogy a legtöbb pácienst hétfőn hospitalizálják.

Az elmúlt esztendőben szervezett kampány során nagyon sokan értesültek a szélütés tüneteiről és értették meg az azonnali segítséghívás jelentőségét, amit bizonyít, hogy jóval többen hívták a mentőket, ezáltal jóval több vérrögoldásra került sor.

A „Ne késlekedj” kampány küldetésének megvalósítása elsődlegesen az emberek megóvása miatt kiemelt fontosságú, azonban szociális és anyagi vonatkozásait tekintve az egész magyar társadalomnak és a magyar államnak is érdeke. A szélütés jelentős terhet ró a költségvetésre, hiszen évente 15 milliárd forintjába kerül az egészségügyi kormányzatnak. Az agyi érkatasztrófák visszaszorítására való felhívás sürgősségét mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy a szélesebb körben jóval ismertebb betegség, a szívinfarktus „csupán” 5 milliárd Ft-tal terheli meg az egészségügyre szánt büdzsét. Ráadásul stroke következtében évente háromszor többen kerülnek kórházba, mint szívinfarktus miatt, azonban az előbbi társadalmi terheit mégis sok szakember gyakran alábecsüli, míg utóbbi a lakosság körében számít lényegesen „rettegettebb” betegségnek. A Társaság a kampány segítségével ezekre a tényekre is rá kíván világítani.

Számos, Magyarországon végzett epidemiológiai vizsgálat kimutatta, hogy hazánk stroke-betegeinek kórelőzményében az elsődleges rizikófaktorok, vagyis a magasvérnyomás-betegség és dohányzás aránya jóval magasabb az Európában mért átlaghoz képest. Ez különösen azért elkeserítő, mert ezeket a kockázati tényezőket az életmód megváltoztatásával, egészségtudatosabb életvitellel viszonylag egyszerűen lehetne csökkenteni.

Felvilágosító kampány

Az országos felvilágosító kampányt – a tavalyi évhez hasonlóan – idén is kiegészíti egy regionális, helyi szintű kommunikációs tevékenység. Az elmúlt évben 12 megye neurológus orvosai érezték úgy, hogy érdemes csatlakozniuk a kezdeményezéshez, míg ezúttal egy híján az összes megyeszékhely kórházának neurológiai osztályvezető főorvosai támogatják a kampányt. A szakemberek örömmel vállalták a Társaság felkérését, és a tőlük telhető minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a kampány regionális és helyi szinten is megvalósíthassa misszióját.

A tudatformáló munkát nemcsak a regionálisan tevékenykedő neurológusok, hanem maga a Társaság elnöke is kiemelten fontosnak tartja. „Noha az utóbbi évtizedek adatai a szélütés fokozatos visszaszorulását mutatják, a stroke halálozási aránya még 2005-ben is közel háromszor magasabb volt Magyarországon, mint Ausztriában, így a társadalom tájékoztatása elengedhetetlenné vált” – hangsúlyozta dr. Bereczki Dániel, a Magyar Stroke Társaság elnöke.

A szélütéssel kapcsolatos közvélemény alakítására a Társaság már 2008-ban és a tavalyi évben is megrendezte a Stroke Napját. A városligeti rendezvényen ingyenes szűrővizsgálatokkal és szakmai tanácsadással hívta fel a Társaság a lakosság figyelmét a szélütés tüneteire, a megelőzésre és a szűrővizsgálatok jelentőségére.

A rendezvényen a „Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramja” elnevezésű kezdeményezés keretében az országot járó szűrőkamion is felbukkant. 2010 és 2020 között a program kamionja évente 125 helyszínen állomásozik, ahol 21 átfogó szűrővizsgálattal, életmódra vonatkozó tanácsadással és prevenciós segítséggel várja azokat, akik fontosnak tartják az egészségüket.

A Stroke Napján a szűrővizsgálatok után neurológus szakemberek adnak tanácsot a mért eredmények figyelembevételével, és javaslatot tesznek a további teendőket illetően. A tanácsadás kíséretében a résztvevők egy kockázatfelmérő füzetet is kapnak, amely hűen tükrözi az egészségi állapotukat, így megtudhatják, hogy melyek azok a kritikus értékek, amelyeken változtatniuk kell.

Esetismertetések

Tamás 48 éves üzletember, életében állandó volt a stressz, naponta több doboz cigarettát szívott el, a vérnyomására is gyógyszert szedett.

„Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy le ne késsem a számomra oly sokat jelentő megbeszélést. Hirtelen fájdalom hasított a fejembe, úgy éreztem, mintha egy kalapáccsal hatalmas szeget ütöttek volna a koponyámba. Borzalmas fájdalom és hányinger gyötört, a lábam nem engedelmeskedett. Azt hittem, itt a vég. Pánikba estem, alig vártam, hogy a kocsimhoz érjek. Minden akaratomat összeszedve megpróbáltam kinyitni az autó ajtaját, azonban a kulcsot képtelen voltam a zárba helyezni, a kezem ugyan mozgott, de nem engedelmeskedett. Végre sikerült, beültem, majd hirtelen megszólalt a telefon, annyi erőm még volt, hogy felvegyem. Szerettem volna segítséget kérni, de néhány szó után elakadt a hangom. Egy belső dühöt éreztem, hiszen bármennyire is próbálkoztam, nem mentem semmire. Nincs annál borzalmasabb, mint amikor az ember érzi a halálát, úgy érzi, nincs menekülés, nincs kiút. Amikor meghallottam a mentőautó szirénájának a hangját, egy kissé megnyugodtam, bizakodóvá váltam.”

Tamásnak szerencséje volt, hiszen időben került a kórházba, az orvosoknak sikerült visszaállítaniuk a keringést az elzáródott artériában.

Tamás néhány héttel a szörnyű katasztrófáját követően azt hitte, hogy az egész életét magatehetetlenül egy kerekesszékben kell leélnie, most azonban végre sikerült felállnia. Ma már olyan mozdulatokra is képes, amelyeket hetekkel ezelőtt elképzelhetetlennek tartott. Tamásnak most már minden esélye megvan arra, hogy embertársaihoz hasonlóan boldogan élje a mindennapjait. Tudja nagyon jól, hogy még nehéz napok várnak rá, de optimistán tekint a jövő elé.

Erzsébet 53 éves, egész életében dolgozott, nem ismerte a lehetetlent. Egyedül nevelte lányait. Nem betegeskedett, mindössze a vérnyomásával volt probléma.

Azon a tragikus napon, amikor stroke-t kapott, késő estig dolgozott, egész nap jól érezte magát, majd hazament, és otthonában egyik percről a másikra következett be a tragédia.

„Hazamentem, becsuktam az ajtót, elkezdtem levetkőzni, és abban a pillanatban éreztem, hogy a bal kezem teljesen elnehezül, éreztem, hogy lezsibbad, még annyi időm ugyan volt, hogy levetkőzzek. Majd kimentem a konyhába, és összeestem. Reggelig a konyhakövön feküdtem, az eszméletemet nem vesztettem el. Csak azt éreztem, hogy nagyon fázom, egy szál póló volt rajtam. Próbáltam felállni, azonban a végtagjaim nem engedelmeskedtek, nem sikerült. Bevittek a klinikára, arra viszont nem emlékszem, hogy hogyan kerültem oda.

Professzor úr mondta, hogy nyugodjak, meg, mert fel fogok épülni, ennek nagyon örültem. Tulajdonképpen enni, inni, beszélni tudtam. Mindig nagyon féltem, hogy egyszer agyvérzést fogok kapni, hiszen a nagybátyám is ebbe halt meg, és lám meg is kaptam, így volt ez megírva, hogy mindezt átéljem, de szerencsére én a szerencsések közé tartozom. Való igaz, hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszert nem mindig vettem be, sokszor már azt sem éreztem, amikor a vérnyomásom az egekbe szökött. Abban biztos vagyok, hogy most már nagyon odafigyelek, és sohasem fog előfordulni, hogy elfelejtsem bevenni a piruláimat, nem szeretném még egyszer átélni ezt a borzalmat, az életem mindennél többet ér.”

Zoltán 28 éves, vezetés közben lett rosszul.

„Egyik percről a másikra mindenből kettőt láttam, aztán erős szédülést éreztem, pár másodpercig még sikerült a kormányt megtartanom, majd egy hirtelen mozdulattal rácsaptam az elakadásjelzőre. Megálltam, és ráborultam a kormányra. Nagyon megijedtem. Aztán már a kórházban tértem magamhoz.”

Zoltán felépülése sikeres volt, hiszen három órán belül, tehát időben kapta meg a vérrögoldó kezelést.

Kornélia 47 éves, erősen dohányzott és magas volt a vérnyomása.

„Egyik reggel arra ébredtem, hogy nem érzem a kezemet, vártam két napot, bíztam abban, hogy egyszer majd csak elmúlik. Mivel a tünetek továbbra is fennálltak, elmentem az orvoshoz. Mikor bekerültem a kórházba, húztam a bal lábamat és a kezemmel sem tudtam megfogni semmit. A menésem javult, azonban másfél hónapig minden kiesett a kezemből. Kb. fél év telt el, amikor visszaállt az életem a rendes kerékvágásba.”

Fadgyas Zsuzsa Diamond Agency


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!