Szerző: Dr. Váradi András Feltöltés dátuma: 2011.11.24.

Az orvosmeteorológia aktuális kérdései – II.

Az őszi időszakra a frontbetörésekkel kísért, változékony időjárás a jellemző. Mint előző számunkban olvashatták, a hideg-, melegfront, a szél komoly hatást gyakorol az arra érzékenyek szervezetére – többek közt a hidegfront hatására erősödnek a reumás és migrénes jellegű fájdalmak, a reflexidő meghosszabbodik, az érintettek álmosságra panaszkodnak, fokozódik a görcskészség, a trombóziskészség, halmozódnak az asztmás rohamok. A melegfront sem kímél bennünket: fokozódik az anyagcsere, szaporább a szívműködés, jellemző az álmatlanság, nyugtalanság, ingerlékenység, gyakoribb a depressziós tünetek megjelenése. S akkor még nem beszéltünk a légszennyezettségről. A levegőben lebegő részecskék közt rengeteg növény pollenje is megtalálható, amivel a pollenallergiásoknak kell elsősorban számolniuk. Cikksorozatunk második részében egyéb érdekességek mellett erről is olvashatnak.

Pollenallergia – szénanátha

A mai időjárás-előrejelzés szerves része a pollenjelentés, nem véletlenül. A múlt század elején Magyarországon a szénanátha még csak kb. a lakosság 1 százalékát érintette, ma már 25–40 százalék közé tehető azok aránya, akik enyhébb vagy súlyosabb formában szenvednek a betegségtől. A szénanátha okozói a pollenek, a fák, füvek, gyomok virágporai, melyek a nyálkahártyára kerülve immunológiai folyamatokat indítanak be az érzékennyé vált szervezetben.

A szénanátha fő tünetei a szezonális nátha, bőséges vizes orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, orr-, garat-, szemviszketés, könnyezés. Közvetlenül nem okoz szív- és érrendszeri tüneteket, de a allergiát gyakran kísérő álmatlanság, stressz megviseli keringési rendszerünket is. A komolyabb veszélyt az jelenti, hogy súlyosabb esetben allergiás asztma is kialakulhat. Tünetei az állandó köhögés, fulladás, sípoló kilégzés.

Allergia szempontjából elsősorban azoknak a növényeknek a pollenjével kell számolni, melyeket a szél poroz be, mert a virágzásuk során nagy tömegben levegőbe juttatott pollent a légáramlatok kilométerekre is elszállíthatják. A meleg, száraz, szeles idő különösen kedvez a virágpor terjedésének, egy kiadós eső után pedig jelentősen csökken a levegő a porszennyezettsége, így a pollentartalma is.

Évszakos ingadozást figyelhetünk meg a levegőben lévő pollen mennyiségében, és ami ugyanilyen lényeges, összetételében is. Ez azért fontos, mert az emberek többsége csak egy vagy néhány növény virágporára allergiás. A pollennaptárból tájékozódhatunk arról, hogy az a növény, amelyre allergiásak vagyunk, mikor szórja pollenjét.

Asztma

Érdekes megfigyelés, hogy az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) akut fellángolásai miatti kórházi felvételek és sürgősségi beavatkozások gyakorisága szeptember második felében kiemelkedően magas. Ennek hátterében a nyári vakáció utáni iskolakezdéssel összefüggően gyakoribbá váló vírusfertőzések állnak. Más szóval, felnőttek esetében az akut asztma és COPD fellángolásai hátterében felfedezhető vírusinfekciók (főleg rhinovírus) szállítói (vektorai) a közösségbe járó gyermekek. Célszerű tehát, hogy az asztmás gyermekek fenntartó kezelésére különös gondot fordítsunk iskolába induláskor, ugyanez érvényes a közösségbe járó gyermekek asztmában szenvedő családtagjaira is. Érdekes, hogy a szeptemberi járvány tekintetében a földrész befolyásolja az akut tünetek felléptének időpontját: északon korábban lezajlik, mint az északi félteke délebben fekvő vidékein.

Hörgőszűkülettel járó (obstruktív) tüdőbetegségek

Az asztma és az ún. COPD, azaz krónikus obstruktív légúti betegség tartozik ebbe a betegségcsoportba. Mindkettő hörgőszűkülettel jár, azonban lényeges különbség, hogy míg az asztma hörgőtágítókkal kezelhető, a COPD visszafordíthatatlan betegség, a tünetek enyhíthetők, de meggyógyítani nem lehet. Mivel a tüneteik nagyon hasonlóak – köpetürítéssel kísért köhögés, nehéz légzés –, fontos a helyes diagnózis, mert a két betegség kezelése és kimenete eltér. A COPD kialakulásában fontos szerepe van a dohányzásnak, de tudni kell, hogy nem csak a dohányosokat érintheti a betegség, és az asztma és a COPD együtt is előfordulhat. Tartós, idővel súlyosbodó köhögés, nehéz légzés esetén, illetve ha az asztmagyógyszerrel nem érhető el a kívánt hatás, feltétlenül orvoshoz kell fordulni!

Ismert, hogy villámlással járó viharokat követően az asztma okozta kórházi felvételek gyakorisága nő. A jelenség hátterében feltehetően az ózonkoncentrációnak az elektromos kisülések okozta növekedése áll. A nyár végén a levegő nagyobb pollenkoncentrációja növeli meg az asztmás rohamok gyakoriságát. Az asztmás roham kiváltója lehet továbbá a száraz, téli hideg, illetve az erősen párás levegő, valamint a köd. A köd önmagában nem szennyezőanyag, azonban az apró vízcseppekhez szennyezőanyagok tapadhatnak, és ezáltal növekszik a légutak immunsejtjeivel kölcsönhatásba kerülő szennyezések felülete.

Földrengés

A Los Angelesben 1994 januárjában lezajlott földrengés napján a szívizominfarktus okozta halálozás az addigi napi átlag ötszörösére ugrott (4,6-ról 24-re). A 24 haláleset közül mindössze három halálozás történt extrém fizikai megterhelést követően, a többi esetben az emocionális stressz jelenthette a koszorúér-betegség talaján fellépett hirtelen halál közvetlen kiváltó tényezőjét.

Az időjárás hatása 65 év felett

Számos közleményből kitűnt, hogy a betegek bizonyos alcsoportjai – főként az idősek – különösen érzékenyek az időjárás kedvezőtlen hatásaira. Brazíliában, São Paulóban a 65 évesnél idősebbek egyéves halálozása a légszennyeződési összetevők közül a részecske-koncentrációval mutatta a legszorosabb összefüggést. A kapcsolat közel lineáris volt, és nem lehetett meghatározni a részecske-szennyeződés „biztonságos” küszöbértékét.

Egy elemzésből kiderült, hogy szabadidős aktivitás nyáron 86 százalékkal több volt, mint télen. 15 percnél tartósabb önkéntes fizikai megterhelésnek 72 százalékkal többen vetették alá magukat nyáron, és télen 64 százalékuk bizonyult fizikailag inaktívnak, szemben a nyári 49 százalékkal. Ezeknek a különbségeknek a legfőbb oka az alacsonyabb napi hőmérséklet és a nagyobb csapadékmennyiség, következménye pedig a téli energiafelhasználás csökkenése és a súlygyarapodás, aminek az egészségre gyakorolt hatása pedig nyilvánvaló.

Magyarországon Kriszbacher Ildikó és munkatársai a szívinfarktus (AMI) gyakoriságának szezonális változását mérték fel az évszakok, illetve a hőmérséklet, légnyomás és a fronthatások függvényében. A 2000 és 2004 közötti, AMI miatti 82000 kórházi felvétel klimatikai körülményeit analizálták. Jelentős évszaki különbséget találtak: az előfordulás csúcsa tavaszra, a mélypont a nyári hónapokra esett.

Az Egyesült Államokban egy munkahely betegállományra vonatkozó négyéves napi adatait feldolgozva az időjárási tényezők hatását vizsgálták, miután statisztikai módszerekkel a időbeli viszonyok (év, évszak, a hét napjai) befolyását kiiktatták. A páratartalom érdektelen volt a távollétek szempontjából, míg a hőmérséklet, csapadék, havazás, légnyomás és szélsebesség a betegállományok alakulását egyértelműen, egymástól függetlenül növelte.

Spanyol szerzők a 65 évesnél idősebbek tízéves téli (1815 téli nap) halálozási adatait (összesen 133000 halálesetből) vetették össze a napi hőmérsékleti maximummal. Az össz-halálozás a szélsőséges téli hideg után 7–8 nappal erőteljesen megemelkedett. A keringési betegségek okozta halálozásra szűkítve az elemzést, az időbeli elcsúszás 7–14 napos volt. Érdekes, hogy légzőszervi okok esetén két csúcsot lehetett rögzíteni: a hideghatás után 4-5, majd 11 nappal. A 41 °C-ot meghaladó napi maximum esetén a 75 évesnél idősebbek körében előforduló halálozás az átlaghoz képest mintegy 51 százalékkal emelkedett Celsius-fokonként. Ez a hatás jelentősebb volt a szív- és érrendszeri, mint a légzőszervi halálokok tekintetében, és kifejezettebb volt a nők, mint a férfiak esetében. A légszennyeződési tényezők közül az ózonkoncentrációval találtak összefüggést, különösen 75 évesnél idősebb férfiakra nézve.

A hőség okozta halálesetek jelentős része még azelőtt történt, hogy a beteg orvosi megfigyelésben, illetve kezelésben részesülhetett volna. Négy észak-amerikai nagyvárosban megvizsgálták a hőséget detektáló és arra figyelmeztető rendszerek (hőségriadó, hőriadó) hatásfokát. Telefonon megkérdeztek városi lakosokat arról, hogy milyennek ítélik meg a saját fenyegetettségüket nagy hőség esetén, mit tudnak a hőségriadóról, és milyen tennivalókról tájékoztatták őket a hőhullám hatásának enyhítésére. A 908 válaszból kiderült: szinte mindenki (90%) tudott a hőségriadóról, főként a csaknem teljes média-lefedettségnek köszönhetően.

Bár az esemény maga széles körben ismeretes volt, kevésbé tudták a megkérdezettek, hogy mi ilyenkor a tennivaló. Csupán felük számolt be arról, hogy megváltoztatta a szokásos életvitelét, és – noha számos különböző tanács állt rendelkezésükre a hőhullám okozta egészségkárosodás enyhítésére – a legtöbb válaszoló mindössze azt említette, hogy „mindenképpen kerülte a szabad téren való tartózkodást”.

A válaszolók légkondicionálóval való ellátottsága csaknem teljes volt, ám kb. egyharmaduk elpanaszolta, hogy a légkondicionáló használatakor anyagi szempontokat is mérlegelniük kellett.

Ismétlés a tudás…

S hogy minél felkészültebben nézhessünk szembe az időjárás kihívásaival, a cikksorozat végén elolvashatják újra az előző számunkban is megjelent jó tanácsokat:

Az orvosmeteorológia aktuális kérdései 1

Dr. Váradi András Semmelweis Egyetem
I. Belgyógyászati Klinika

Megjelent a Hypertonia2010/3. számában edukáció


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!