Szerző: Dr. Antalics Gábor Feltöltés dátuma: 2011.11.25.

Egy történet „epén innen és epén túl…”

Egy borongós november végi délutánon éppen befejeztem visszatérő nőbetegem ellátását, a vérnyomásmérést, a betegvizsgálatot, a vércukornapló megtekintését és megbeszélését, a megszokott receptek felírását, amikor még egy kérést intézett hozzám. Éjszaka a vejéhez ügyeletet kellett hívnia, mert a fiatalembert erős hasi fájdalom kínozta, hányt, majd hasmenése is volt. Mivel a sürgős ellátás után sem vált panaszmentessé, további kivizsgálás, kezelés szükséges.

Az eddig ismeretlen, fiatal férfi beteg másnap reggel jelentkezett is a rendelésen. A tünetek, a vizsgálat az epehólyag gyulladását mutatták. Ezt erősítette meg a has ultrahangos vizsgálata, valamint a laboratóriumi vizsgálatok eredménye: zajló epehólyag-gyulladás, epekövesség állt fenn. A sebész szakorvos komplex kivizsgálást ajánlott, s ha ellenjavallat nincs, az epeműtét elvégzését. A műtétre felkészítő vizsgálatok kiderítették, hogy Józsefnek magasabb a vérzsírszintje, a vércukra, kissé túlsúlyos és magasabb a vérnyomása. Az epés-diéta mellett cukor- és zsírszegény étrendet kezdett, valamint vérnyomáscsökkentő gyógyszer szedését. A januári műtét idejére javultak anyagcsereértékei, normalizálódott a vérnyomása, a beavatkozást szövődménymentesen elvégezték. A műtét után közel fél évig még rendszeresen visszatérő páciens volt, de az „aktív” élet, a rohanás, a munka elvonta a rendelőtől. Érdeklődésünkre megüzente, hogy a diétát tartja, gyógyszereit szedi, jól van!

Köszönöm, jól vagyok! Valóban?

Közel két év elteltével, állapot-ellenőrzésre, újabb szűrésre rendeltük be régen látott betegeinket. József meghívásában szeretett anyósát is bevontuk, ő vitte a meghívó levelet, illetve szóban is közölte a meghívó üzenetet. Erre a szíves invitálásra természetesen nem lehetett nemet mondani! Már a megjelenéskor kiderült a közel tíz kilogrammos súlytöbblet, „jól sikerült az epeműtét, mindent ehetek”, mondta páciensünk. Laboratóriumi eredményeiben a normálértékeket többszörösen meghaladó vérzsírszinteket, vércukorértéket találtunk, amelyek – mint tudjuk – többszörösre növelik az érrendszeri megbetegedés kockázatát. Ez és az elhagyott vérnyomáscsökkentő a vérnyomásérték emelkedését is hozta, újra magasabb értékeket mértünk. Természetes volt, hogy az eddigi ellátást újra kellett gondolnunk, találkozásainkat újra rendszeressé kellett tenni. A többszörös konzultációk, a romló értékek, a várható súlyos szövődmények réme meggyőzte betegünket arról, hogy újra jobban együtt kell működnie velünk. Nagy szerepe volt a meggyőzésben a családi háttérnek is!

A diéta szigorítása, a gyógyszeres kezelés módosítása és sajnálatos kibővítése hamar megmutatta javító hatását. Csökkentek a magas laboratóriumi értékek, elindult a súlycsökkenés is.

Kellő akarattal, önfegyelemmel, a javaslatok, utasítások megtartásával három hónap alatt a célértékekre jutottak József korábbi rossz eredményei. Bevallotta, jobb lett újra a közérzete, nem annyira fáradékony, jobb a terhelhetősége. Nem fullad, nem dagad be estére a lába sem.

Hat év telt el az első találkozástól, kapcsolatunk folyamatos és rendszeres. Igaz, leánya személyében újabb szövetségesünk akadt, aki a megfelelő időben figyelmezteti édesapját a soron következő laboratóriumi kontrollra, az orvosi előjegyzés esedékességére. Az átmeneti emelt gyógyszeradagok lassan csökkenthetőkké váltak, idővel „modernizáltuk” a gyógyszereket. Sőt rendszeres testmozgásra bírtuk betegünket. A sárkányhajózás szépségeiről mi, az egészségügyi személyzet hallgatjuk szájtátva a beszámolókat Józseftől, akinek már jó a vérnyomása, stabil, rendezett a vércukor- és a vérzsírszintje és nem is túlsúlyos.

Miért szép és tanulságos a történet?

Sikerült elérnünk, hogy egy páciensünk megértette, rossz irányba halad az egészségi állapota. A többszörös kockázati tényezők figyelmen kívül hagyása előbb-utóbb tragédiába torkollhatott volna, főleg mert panaszt, figyelmeztető tünetet esetleg egy bizonyos ideig nem is tapasztalt volna. A személyes, meggyőző, egyénre szabott megbeszélések, a család támogatása együttesen vezetett sikerre. Üzenet ez az orvos számára is, hogy minden esemény (akár még az epeműtét is!) kihasználható az egészség megvédésére, a betegségek megelőzésére. Nem szabad szem elől téveszteni a „rizikós” beteget, újra és újra fel kell hívni a figyelmét az állapotából eredő veszélyekre, meg kell mutatni a helyes utat az egészség felé. A szövődmények kialakulásával ez az útkeresés nehezebb, néha meg sem található már. A közös sikerhez viszont kell a befogadókészség, az együttműködés a beteg oldaláról is. Erőszakkal eredményt elérni a legjobb orvos sem képes.

szerzo

Dr. Antalics Gábor

Belgyógyász-háziorvosként dolgozik Budapest XVII. kerületében 1991 óta. Kiemelten a szív- és érrendszeri betegek ellátásával, kezelésével foglalkozik, ebben a témában orvostanhallgatókat, szakorvosjelölteket is oktat az Egyetem Családorvosi Tanszékén.

Megjelent a Hypertonia2010/4. számában családorvos személyes


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!