Szerző: Dr. Timár László Feltöltés dátuma: 2011.11.25.

Kire mennyire veszélyes az influenza?

Az influenza az influenzavírus által okozott, cseppfertőzéssel terjedő, többnyire járványosan jelentkező, akut légúti megbetegedés. Jellemzője a hirtelen kezdet, a magas láz, elesettség és végtagfájdalmak, valamint a száraz köhögés. Gyakori tünet a fejfájás, torokfájás, toroklobosság, kötőhártya-belövelltség és nátha, de a nátha önmagában nem influenzára jellemző tünet.

Gyermekkorban a betegség nem ritkán gyomor-bél panaszokkal kezdődik (hasfájás, hányás, olykor hasmenés is). Nem mindenkire egyformán veszélyes az influenza, a legtöbb ember egy héten belül magától gyógyul, ha azonban valakinél szövődmények lépnek fel, a betegsége elhúzódik, s a leggyakoribb szövődmény, a tüdőgyulladás az életet is veszélyeztetheti. Az influenza különösen veszélyezteti azokat, akik valamilyen krónikus betegségben (krónikus légzőszervi betegség, szív- és érrendszeri betegség, kezeletlen magas vérnyomás, cukorbetegség, egyéb anyagcsere-betegségek, vesebetegségek, immunhiányos állapotok stb.) szenvednek. Ezek a betegek nehezebben birkóznak meg a vírussal, a szövődmények gyakrabbak és súlyosabbak, és előfordulhat, hogy fertőzés hatására alapbetegségük is súlyosbodik. A védekezés leghatásosabb módja a védőoltás, két szempontból is – egyrészt a megbetegedés megelőzhető, és ami legalább olyan fontos, aki nem betegszik meg, nem is adhatja tovább a betegséget, s ezzel azokat védi, akik számára valamilyen más betegségük miatt az influenza komoly fenyegetettséget jelent.

Az alakváltó kórokozó

Az influenzavírust nagyfokú változékonyság jellemzi. Genetikai állománya és betegségokozó képessége alapján három egymástól eltérő típust különböztetünk meg: influenza-A, -B és -C. A nagyobb járványokat az influenza-A okozza. Számos altípusa van, ezek a vírus két felszíni fehérjéjének kombinációi alapján jellemezhetők. A H fehérje, amelynek 16, számmal jelölt változata ismert, felelős a sejtekhez kötődésért, így ez határozza meg, hogy milyen sejtet képes a vírus megfertőzni. Az N fehérje, amelynek 9 változata ismert, a fertőzőképes vírusrészecske (virion) sejtekből való kiszabadulását, vagyis a vírus szóródását biztosítja. A H és N antigén ellen a szervezetben termelődött specifikus ellenanyagok a fertőződés kialakulását, illetve terjedését gátolják.

Emberi járványokban eddig az influenza-A H1N1, H2N2 és H3N2 altípusainak kóroki szerepét igazolták, a többi altípus állatokban, főleg madarakban okozhat járványokat. Utóbbiak közül legismertebb az influenza-A H5N1 altípusa, amely a szárnyasok tömeges pusztulása mellett időnként, szoros kontaktus esetén, emberi megbetegedést is okozhat, 60%-ot is meghaladó halálozással. Szerencsére ennek az altípusnak emberről emberre terjedő változata eddig nem alakult ki.

A spanyolnátha („La Grippe”) 1918-19-ben az influenza-A vírusának legpusztítóbb világméretű járványa volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 20–40 százalékát megbetegítette. A két évben mintegy 50 millió ember halt meg a járványban. Gyakran alig néhány óra telt el a betegség tüneteinek jelentkezése és a halál között, s más influenzavírusoktól eltérően az áldozatok többsége a fiatal, 15–34 év közötti, egyébként egészséges emberek közül került ki.

Az influenza járványtanát az évenként visszatérő kisebb-nagyobb szezonális járványok és a több évtizedes időközzel fellépő világjárványok (pandémia) jellemzik. A szezonális járványok a mérsékelt égövi országokban a téli, kora-tavaszi időszakban jelentkeznek a légúti betegségek hirtelen, rohamos felszaporodásával, az ország lakosságának mintegy 5–20%-át érintik. Hazánkban általában december-januárban kezdődik az influenzaszezon heti 200000 feletti akut légúti betegséggel, és a járvány 6–8 hét alatt lezajlik. Pandémiáról akkor beszélünk, ha új influenza-altípus vagy -variáns bukkan fel, amely világszerte, több földrészt érintve gyorsan terjed az emberek között, és komoly betegséget okozhat. A pandémia kezdete többnyire független a szokásos influenzaszezontól, lecsengése után számítani lehet a visszatérésre, ilyenkor az újabb hullám a legközelebbi szezonra esik.

A szezonális influenza évenkénti visszatérése az RNS-vírusokra – amilyen az influenzavírus is – általában jellemző gyakori mutációval magyarázható. Ha a vírus génállományában a mutáció a H vagy N fehérjét kódoló szakaszon következik be, akkor a szervezetben a korábbi fertőzések során keletkezett antitestek nem vagy csak részleges védelmet biztosítanak a megváltozott vírus ellen.

Jelentősebb változást hozhat létre nagyobb génszakaszok vírusok közti kicserélődése. Ez akkor jön létre, mikor egy sejt kétféle vírustípussal fertőződik meg egy időben. Influenzavírusok esetén ez a folyamat leginkább sertéssejtekben következhet be, amelyek egyaránt fertőződhetnek humán és csak állatokat megfertőző vírusokkal. A 2009-ben felbukkant pandémiás influenza-A (H1N1)v2009 olyan vírusvariáns, amely sertés, madár és humán eredetű influenzavírusra jellemző génszakaszokat is tartalmaz. Az új vírus ellen a föld lakosságának túlnyomó többsége nem rendelkezik védettséggel, így elszaporodva világjárványt robbant ki.

Influenzavírus okozta járványok a XX. és XXI. században:

Az influenza szövődményei

Az influenza halálozásáért döntő mértékben a szövődményként jelentkező tüdőgyulladás (pneumónia) tehető felelőssé. Krónikus betegségben szenvedőkben (pl. szívbetegek) előfordul, hogy az alapbetegség influenza alatti súlyosbodása vezet halálhoz.

Az influenzához kapcsolódó tüdőgyulladás lehet elsődleges, melyet maga az influenzavírus okoz, és másodlagos, bakteriális felülfertőződés miatt kialakuló.

A szezonális influenzában a bakteriális pneumónia a halálozás fő oka. Az influenzavírus a légúti nyálkahártyákat károsítja, elősegíti a bakteriális kórokozók megtelepedését az alsó légutakban, behatolásukat és szaporodásukat a tüdő szöveteiben. A pneumónia tünetei az influenza heveny szakának végén, rendszerint a 4–6. napon jelentkeznek: a láz ismét emelkedik, fokozódik a köhögés, nehézlégzés, gennyes köpetürítés lép fel. Elsősorban az idősebb korosztályokat veszélyezteti, a halálos kimenetelű esetek 90 százaléka 65 évesnél idősebb beteg.

Az elsődleges, virális pneumónia az influenza heveny, lázas szakában, a 2–5. napon jelentkezik, fokozódó nehézlégzés, a bőr kékes elszíneződése, véres köpet jellemzi. A betegség gyors lefolyású, intenzív ellátást, az esetek többségében gépi lélegeztetést tesz szükségessé. Különösen az utóbbi esetben nem ritka a bakteriális felülfertőződés.

A vírus okozta tüdőgyulladás szezonális influenzában igen ritka, de magas halálozású szövődmény. Általában az egyébként egészséges fiatal felnőttekben fordul elő. Pandémiák során a virális pneumónia lényegesen gyakoribb. Erre utal az is, hogy a jelen pandémia során meghalt betegek többsége fiatal felnőtt volt, a pneumónia általában már az első 4 nap alatt kialakult, és gyorsan súlyosbodott, nagy arányban intenzív osztályos kezelésre volt szükség.

Influenza-pandémia 2009–2010

2009. március közepétől észlelték az influenzaszerű megbetegedések halmozódását Mexikóban, majd az Egyesült Államokban. Április közepére azonosították az új kórokozót, amelyet kezdetben sertés (swine)-influenza, a pontosabb génszerkezeti vizsgálatok alapján influenza-A (H1N1)v2009 névvel jelöltek. A járvány gyorsan terjedt, május közepéig már több mint 10000 ember betegedett meg az új vírustól az Egyesült Államokban és további 41 országban, júniusig már 74 országban 30000 igazolt betegséget okozott, s a WHO bejelentette a 6-os (legmagasabb) fokozatú világjárvány kialakulását. Európa legtöbb országában, így hazánkban is csak novemberben érte el a járványos szintet. A WHO adatai szerint 2009 áprilisától 2010 közepéig összesen 214 országban igazolták a pandémiás influenza-A (H1N1)v2009 vírus terjedését, amely világszerte összesen 18172 halálesetért volt felelős. Természetesen ebben a számban csak a virológiailag azonosított fertőzések szerepelnek, a tényleges halálozás ennél nagyságrenddel nagyobb lehetett.

Az influenza szövődményei között gyakori a pneumococcus baktérium okozta másodlagos fertőzés a tüdőben, ezért idült szív-, keringési, légzőszervi és anyagcsere-betegségben szenvedőknek, cukorbetegeknek, csökkent védekező képességűeknek és valamennyi 60 éven felüli személynek ajánlott az influenzaoltás mellett a pneumococcus elleni védőoltás beadása is, amennyiben öt éven belül nem kaptak pneumococcus elleni oltást. Ehhez a gyógyszertárakban rendelkezésre állnak a vényre felírható, térítésköteles oltóanyagok.

A nemzetközi adatok szerint az influenza-pandémia az országok többségében enyhe lezajlású volt, az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz fordulók száma alig haladta meg a szezonális influenzajárványok során tapasztaltakat. A betegek túlnyomó többsége pár nap alatt szövődménymentesen gyógyult, kórházi kezelést néhány ezrelék igényelt. Lényeges eltérés volt azonban a betegek kormegoszlásában. Már a járvány kezdetén feltűnt, hogy a szezonális influenzától eltérően az idősebb, 60 év feletti korosztályban kisebb volt a megbetegedések és a halálesetek száma, mint a fiatal felnőttekben. Az első 3 hónap adatai szerint a halottak 51 százaléka 20–49 éves volt, és csak 12 százaléka volt 60 évesnél idősebb. Vizsgálatok igazolták, hogy a 60 év feletti korosztály 33 százaléka antitestekkel rendelkezik az új, 2009-es H1N1 vírussal szemben. Állatkísérletes adatokkal is alátámasztották, hogy az 50–60 évvel korábban cirkuláló influenzavírusoktól megbetegedettekben termelődött ellenanyagok ún. keresztvédettséget biztosítanak az új influenzavírus ellen. A fiatalabb korosztályok, melyek nem találkoztak a vírussal, ellenben védtelenek, az 1960 után születettek szérumában akkor is csak minimális arányban és mennyiségben találtak keresztreagáló antitesteket, ha korábban ismételten kaptak szezonális influenza elleni védőoltást. Még két fontos, korábban kevésbé ismert tényezőre hívta fel a figyelmet a világjárvány: a terhesek (főleg a várandósság harmadik harmadában) és a kórosan kövérek igen magas kockázatára.

A 2009-es pandémia hazai tapasztalatai

Magyarországon az első pandémiás influenza okozta megbetegedést május végén azonosították, ezt követően, egészen augusztus végéig, többnyire csak szórványos, főleg külföldről behurcolt esetek fordultak elő. Szeptemberben már halmozottan nőtt az influenzaszerű betegségek száma, de többségük enyhe lefolyású volt, kórházi kezelésre nem szorultak. Ugrásszerű emelkedést csak november elején észleltek, a hó második hetében már elérte a járványos szintet (200000 beteg/hét), egyre több beteg igényelt kórházi kezelést. A vírusvizsgálatok az influenza A (H1N1)v2009 vírus kóroki szerepét igazolták.

Az ábrán a kor szerinti halálozást tüntettük fel az Országos Epidemiológiai Központ és az ÁNTSZ Influenzafigyelő szolgálatának tájékoztatóiból összegyűjtött adatok alapján. A legtöbb halott a 30–64 éves korosztályba tartozott, 25 százaléknak nem volt semmilyen magas kockázatra utaló betegsége, a 65 éves kor felettieknek azonban, egy beteg kivételével, legalább egy kockázati tényezője volt. Az ábrán a 2010. 12. hetéig meghalt betegek adatai szerepelnek, a továbbiakban még 4, igazoltan pandémiás influenzával fertőzött beteg haláláról érkezett bejelentés, így a járvány során összesen 134 influenza A (H1N1)v 2009 vírussal fertőzött beteg halt meg. Megjegyzendő: a 134 halott közül mindössze 5 kapott védőoltást. Az oltásban részesült lakosság (2,6 millió) és az oltatlanok (7,4 millió) számarányát figyelembe véve a védőoltás hatékonysága a halálos kimenetelű fertőzés megelőzésében 90 százalékos volt.

Az influenza egyetlen hatékony, széles körben alkalmazható megelőzési lehetősége a védőoltás. Az influenzavírus gyorsan változatja antigénszerkezetét, ezért a WHO minden év tavaszán meghatározza azt a vírustörzset, amely adott szezonban várható okozója lesz a járványnak. Ebből, illetve ezekből a vírustörzsekből készítik el a vakcinát, amely az utóbbi 25 évben egy-egy kiválasztott influenza-A H1N1, H3N2 és influenza-B törzset tartalmaz, elölt formában. Szezonális influenza esetén a vakcina legyártására az őszi-téli szezonig hosszú hónapok állnak rendelkezésre. A szezonalitást nem respektáló világjárvány esetén erre nincs lehetőség, hiszen a kórokozó váratlanul bukkan fel. Miután a WHO-tól megérkezett a pandémiát okozó vírustörzs, annak gyors tenyésztése és a korábbi tapasztalatokra alapozva vakcina előállítása lehetővé tette, hogy szeptember végén, a világon elsők között, elkezdődhetett a hazai tömeges védőoltás.

Az idei influenzaszezonra készített oltóanyagok

Az idei évben háromkomponensű (ún. trivalens) és egykomponensű (ún monovalens) oltóanyagok állnak a lakosság rendelkezésére.

A trivalens vakcina a 2009-es H1N1 vírust, egy H3N2 altípusú influenza-A-t és egy influenza-B vírust tatalmaz. A monovalens vakcina a tavalyi pandémiás törzset tartalmazza. Valószínűleg a 2010/11-es szezonban is ez lesz az uralkodó kórokozó, de a másik két szóba jöhető vírus ellen ez a vakcina nem nyújt védelmet. A három törzset tartalmazó oltóanyaggal mindenkit javasolt oltani, de különösen a veszélyeztetett csoportokba tartozókat. A hazai trivalens oltóanyag csak hároméves kortól adható, fiatalabbaknak a monovalens vakcina vagy külföldi gyártótól származó trivalens vakcinák választhatók. Utóbbiakról azonban tudnunk kell, hogy 9 éves kor alatt a védettség kialakulásához kétszeri oltásra van szükség, 3-4 hetes időközzel, és valamivel gyakrabban okoznak nem kívánatos mellékhatásokat (főleg az oltás helyén jelentkező, pár nap alatt múló pirosság, duzzanat, fájdalom, esetleg hőemelkedés), mint azt a pandémia idején beadott 2,6 millió oltás során hazánkban tapasztalták. Az influenzaoltások hatékonysága 80–90 százalékos, az oltások beadása után két héttel lehet számítani a védettség kialakulására.

Dr. Timár László Semmelweis Egyetem ÁOK, Budapest,
Infektológiai Tanszéki csoport

Megjelent a Hypertonia2010/4. számában edukáció lexikon


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!