Szerző: Dr. Jermendy György Feltöltés dátuma: 2014.11.23.

Étkezési előírások cukorbetegségben

Cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség, vesebetegség – kialakulásuknak sok a közös kockázati tényezője, amit bizonyít az is, hogy nemritkán együtt fordulnak elő. Közös bennük az is, hogy kezelésükhöz alapvetően hozzátartozik a diétás étrend. A magasvérnyomás-betegségben követendő étkezési elvekről korábban már olvashattak, a vesebetegek diétájáról e számban találhatnak információkat. Az alábbiakban pedig összefoglaljuk a cukorbetegekre vonatkozó étkezési előírásokat.

A cukorbetegek eredményes kezelésének alapfeltételét jelenti az, hogy a betegeknek bizonyos étkezési előírásokat be kell tartaniuk.

Teljesen téves az az elképzelés, hogy valamely gyógyszer vagy inzulin adása „kiváltja” a diéta tartását. Épp az ellenkezője igaz, az étkezési előírások betartása elengedhetetlen akkor is, ha a betegnél gyógyszeres kezelést kezdünk, vagy inzulin adását építjük be a terápiába.

Az étrendi előírások betartására és a fizikai aktivitás fokozására irányuló törekvések összességét együttesen életmód-terápiának nevezzük. Az étrendi előírások betartását a köznyelv diétának nevezi, a szaknyelvben inkább az orvosi táplálkozás-terápia fogalmát használjuk. Ez utóbbi magában foglalja nemcsak az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos ismereteket, hanem az élvezeti szerek, a cukorpótló készítmények és a mikrotápanyagok alkalmazásával kapcsolatos megfontolásokat is.

Miért kell a cukorbetegnek „diétáznia”?

A 2-es típusú, úgynevezett időskori cukorbetegségben szenvedők zöme testsúlyfelesleggel rendelkezik, ezért az étrend szénhidráttartalma mellett komoly jelentősége van az összkalória-tartalomnak is. Az étkezési előírások e betegekben a testsúlycsökkentést célozzák, mert az ideálishoz közelítő testsúly elérése önmagában javítja az anyagcsere-helyzetet azon túlmenően, hogy előnyös hatással van a vérnyomás alakulására, s csökkenti a keringési rendszer és a mozgásszervek terhelését is.

A 2-es típusú cukorbetegek egy részét csak életmód-terápiával, a betegek többségét életmód-terápia mellett orális antidiabetikum adásával kezeljük. A betegség lényegéhez tartozik, hogy az étkezések során a vércukorszint normális tartományban való tartásához szükséges inzulin elválasztása késve indul meg, másrészt az így keringésbe került inzulin nem képes hatását teljes mértékben kifejteni az inzulinrezisztencia miatt. Az inzulin elégtelen hatása miatt a máj fokozottan termel glukózt, ami a keringésbe kerülve emeli a vércukorszintet. Könnyen belátható, hogy a helyzeten az étrendi előírás betartása már önmagában segít. Ha ugyanis a beteg figyelemmel kíséri az elfogyasztott étel szénhidrát- és kalóriatartalmát, kerüli a gyors vércukor-emelkedést okozó ételek fogyasztását, akkor jobban kihasználja a rendelkezésre álló inzulin hatását.

Inzulinnal kezelt cukorbetegek esetében az étkezések előírására azért is szükség van, mert a rendelkezésünkre álló inzulinkészítmények nem szimulálják maradéktalanul az élettani helyzetet, azaz a cukorbetegségben nem szenvedők inzulinelválasztását. E betegekben az inzulin adását és az étkezést kellő összhangba kell hozni.

Az étrend energia (kalória)-tartalma

A normális testsúlyú (testsúlyfelesleggel nem rendelkező) cukorbeteg napi energiabevitele biztosítja azt a kalóriát, amire a betegnek életkora, napi tevékenysége, fizikai aktivitása alapján szüksége van. Ez általában 1800–2500 kcal-t jelent. Nyilvánvaló, hogy idősebb, lakáshoz kötött vagy ülőfoglalkozást végző cukorbeteg energiaszükséglete jelentősen alacsonyabb, mint a fizikai munkát végző, aktív cukorbetegeké.

A testsúlyfelesleggel rendelkező cukorbetegek esetében (idetartozik a 2-es típusú cukorbetegek döntő többsége) az étrendnek kevesebb kalóriát kellett tartalmazni, mint amennyire a testsúly alapján szükség lenne. Ez biztosíthatja a testsúlycsökkenést. Általában e betegek számára 1000–1400 kcal tartalmú étrend fogyasztása ajánlott.

Az étrend összetétele

Ételeink három fő komponenst (szénhidrát, fehérje, zsír) tartalmaznak.

A napjainkban elfogadott elveknek megfelelően a cukorbetegek számára olyan étrend tartása ajánlott, amelyben a szénhidrátok 50–55 százalékot, a fehérjék 15–20 százalékot képviselnek, míg a fennmaradó hányadot a zsír jelenti. Kívánatos az is, hogy a telített zsírsavak fogyasztása ne haladja meg a 10 százalékot, a többszörösen telítetlen és az egyszeresen telítetlen zsírsavak bevitele 10-10 százalék körül mozogjon.

Az étkezések gyakorisága

Általánosságban véve a cukorbetegek számára napi 5-6 étkezést ajánlunk. Ez azt jelenti, hogy a három fő étkezés mellett a betegek iktassanak be tízórait, uzsonnát, egyes esetekben pótvacsorát. Az étkezések száma függ a gyógyszeres kezeléstől is: míg humán inzulinnal végzett intenzív inzulinkezelés esetén a napi legalább ötszöri étkezés alapvető fontosságú, addig gyors hatású inzulinanalóggal való kezelésnél elégséges lehet a napi háromszori étkezés is.

Az étkezések szénhidráttartalma

Cukorbetegek számára az orvos mindig meghatározza a napi szénhidrát-fogyasztás mértékét, de előírja azt is, hogy az egyes étkezések mennyi szénhidrátot tartalmazzanak.

Átlagos esetben a napi szénhidrát-fogyasztás 180g körül mozog, elhízottak esetén ennél kevesebb, fizikai aktivitást végző, vagy növekvő korban lévő cukorbeteg ennél több szénhidrátot fogyaszthat. Minden étkezéssel megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell elfogyasztani. Ez különösen fontos azon betegek esetében, akiket inzulinnal vagy bizonyos tablettákkal (szulfonilureákkal) kezelnek, mert ha inzulinadást vagy szulfonilurea-bevételt követően a beteg nem étkezik, akkor nem kívánatos mértékű vércukoresés (hipoglikémia) következhet be, hiszen az étel nem ellensúlyozza a gyógyszer vércukorcsökkentő hatását. Az étrend szénhidrát- és összkalória-tartalmának mindig összhangban kell lenniük, ennek megállapítása orvosi, ill. dietetikusi feladat. A mindennapi életben a lisztből készült élelmiszerek (kenyér, péksütemény), illetve a főételhez készült körítés (burgonya, rizs, tésztafélék) korlátozott fogyasztására kell elsősorban figyelmet fordítani.

Általános elv, hogy a cukorbeteg cukrot, cukorral készült ételt-italt ne fogyasszon. Különösen kerülendő a magas cukortartalmú üdítőitalok fogyasztása. A szénhidrátokon belül előnyben részesítendők azok az ételek, amelyeknek rosttartalma magas (zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér, pékáru, sovány tej és tejtermékek).

„Diétás” élelmiszerek

A kereskedelemben egyre nagyobb számban érhetők el ún. diétás élelmiszerek. Fontos körülmény, hogy ezek az élelmiszerek is tartalmaznak szénhidrátot, csak általában kisebb mennyiségben, mint a hasonló „nem-diétás” változataik. Ezeket az élelmiszereket a cukorbetegek – figyelemmel a szénhidráttartalomra – fogyaszthatják. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az élelmiszerek általában drágábbak. Nemcsak ezért, hanem elvi okokból is a betegeket arra szoktuk tanítani, hogy étrendjüket ugyanazokból az alapanyagokból építsék fel, mint a nem-cukorbetegek, de a választáskor legyenek figyelemmel a cukorbetegek számára ajánlott előírásokra.

Mesterséges édesítőszerek, cukorhelyettesítő anyagok

Ide tartozik a szacharin, a ciklamát, az aceszulfám-K és az aszpartám. Ezek a készítmények már nemcsak patikai forgalomban, hanem élelmiszer-boltokban is elérhetők. A legszélesebb körben használatosak kávé vagy tea édesítésére. Üdítőitalok „zéró”- vagy „diet”-változatát is ezek használatával állítják elő. Átlagos mennyiségben a cukorbetegek szabadon fogyaszthatják.

Megalapozatlanok azok a hírek, amelyek egyes készítmények daganatkockázatot növelő hatásáról időről időre felreppenek.

A cukorhelyettesítő anyagok (fruktóz, szorbit) a betegek körében mindig érdeklődést keltenek, de sajnos rossz hírrel kell szolgálni: energiatartalmuk azonos a cukoréval, szénhidráttartalmuk beszámítandó a napi engedélyezett keretbe. Nem képezhetik a gyakori étkezés, a tésztasütés alapját. A szorbit általában hasi görcsöt, hasmenést okoz, különösen nagyobb mennyiség fogyasztása esetén.

Kávé, tea, alkohol

A kávé és a tea fogyasztása (édesítésre mesterséges édesítőszert használva) nem tiltott, napi 1-3 kávét vagy 2-4 teát a cukorbeteg is nyugodtan elfogyaszthat.

Az alkoholfogyasztás csak kellő mérséklettel képzelhető el. Nők számára naponta legfeljebb 1, férfiak részére 2 egység fogyasztása jöhet szóba (egy egység 1-1,5 dl bor vagy 3 dl sör vagy 2-3 cent töményital.) Az alkoholfogyasztás általában kerülendő inzulinnal kezelt cukorbetegek esetén, ha a beteg mégis ital fogyasztása mellett dönt, fontos, hogy egyidejűleg mindig szénhidrátot is fogyasszon (azaz étkezéshez kapcsolódóan ihat, de önmagában az ital fogyasztása kerülendő).

Klinikai megfigyelések szerint a mérsékelt alkoholfogyasztás (napi 1-2 dl vörös bor) előnyös a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése terén. Fontos körülmény, hogy az alkoholok kalória- és szénhidráttartalma jelentős. Ez alól nem kivétel a száraz (savanyú) bor sem.

Vitamin-, ásványisó-, nyomelempótlás

Fogyasztásuk megengedett, de előnyös hatásuk – kiegyensúlyozott táplálkozás esetén – cukorbetegek körében nem igazolt.

Dr. Jermendy György


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!