Szerző: Dr. Antalics Gábor Feltöltés dátuma: 2014.11.28.

„Mégis, kinek az élete?”

Évtizedekkel ezelőtt szembesültem először ezzel a kérdéssel, egy moziban szegezték nekem! A filmvásznon Richard Dreyfuss amerikai színész várta a választ, aki egy középkorú autóbalesetest alakított. A férfi a baleset következtében nyaktól lefelé teljesen megbénult, s úgy döntött, lemond az orvosi kezelésekről, inkább a biztos halált választja. Pár évvel később egy hazai színházban mutatták be Brian Clark angol író drámáját, a korábbi mozifilm adaptációját, ahol Huszti Péter játszotta a szerepet. A kérdéssel újra szembesültem! Van-e olyan egészségi állapot, választható-e tudatosan az elmúlás, amikor a földi életet önszántából adja fel valaki? Úgy gondolom, a kérdés a mai napig nem dőlt el. A „jó halálról”, az eutanáziáról, annak kutatásáról lassan könyvtárnyi anyag gyűlik össze, de igazi megoldás, válasz nincs a kérdésre. Sokszor nem ennyire kiélezett helyzetekben is felvetődik azonban a kérdés, mit tehet az orvos, és mit tehet a beteg az értelmes élet megőrzéséhez, meghosszabbításához.

Orvosként, családorvosként a panaszok, tünetek mögött kórismét, betegséget keresünk. A mozaikokból összerakva a diagnózist, arra törekszünk, hogy korszerű gyógyszerekkel, gyógyító beavatkozásokkal segítsünk betegeinken, rendezzük állapotukat, javítsuk életük minőségét, sőt lehetőségeinkhez mérten hosszabbítsuk is meg életüket. Még fokozottabb, és még eredményesebb kell legyen a segítségnyújtás, ha a kóros állapot, a betegség még nem alakult ki, de bizonyos gyanújelek, rizikófaktorok mutatkoznak. Az egyik ilyen jel a vérnyomás emelkedése, a hipertónia kialakulása. Amennyiben ehhez emelkedettebb vérzsírszintek, mozgásszegénység, elhízás, dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás társul, olyan méretű kockázatnövekedés indul el, hogy biztosra vehető valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedés. Legsúlyosabb esetben bekövetkezhet a beteg halála is. A gyógykezelés elfogadása, a rendszeres ellenőrzések csökkenteni képesek ennek a kialakult kockázatnak a mértékét, megfelelő együttműködéssel megóvhatjuk betegünk egészségét, akár megmenthetjük az életét. Mert tudvalévő, eredményesek akkor lehetünk, ha a beteg oldaláról is elfogadást nyer az együttműködés. Beszedi a gyógyszert, utasítás szerint mozog, fogyókúrázik, abbahagyja a dohányzást, rendszeressé válnak a találkozások kezelőorvosával. Itt kell feltennünk a kérdést – mégis, kinek az élete? A betegé az élet, önmagának is tennie kell a megőrzéséért, az egészségben maradásért.

Piroskát évek óta ismertem praxisomban. Jó kedélyű, túlsúlyos üzletasszony, aki éli stresszes mindennapjait, dohányzik, emelkedett a vérnyomása, nagyobb a vérzsírszintje, vércukorértéke. Nehezen sikerül meggyőzni a vérnyomáscsökkentő szedéséről, a koleszterinszint-csökkentő szert elutasítja, a dohányzást nem képes elhagyni. Súlya nem csökken, nem válik rendszeres gyógyszerszedővé, rendszeres gondozásra, ellenőrzésre nem hajlandó. Különösebb panasza nincs, közérzete megfelelő, a család, az üzlet minden idejét, energiáját leköti. Igazán megfelelő kapcsolatot, hatékony beteggondozási együttműködést nem sikerül kialakítanunk, annak ellenére, hogy a veszélyekkel tisztában van. De miért pont Ő kerülne súlyos helyzetbe, gondolja. Még nincs ötvenéves, amikor mellkasi fájdalom képében megjelenik a veszély. Ismerve rizikóállapotát, látva a rendelőben elvégzett EKG-vizsgálat apró eltéréseit, kórházi beutalást ajánlok. Külön művészet a meggyőzés a kórházba kerülés fontosságáról, szükségességéről, több időbe kerül, mint a vizsgálat.

A kórházi osztályon sem rendeződik az állapota, szívkatéterezést végeznek. Itt kiderül, hogy az egyik fő koszorúérágon nagy szűkület van, ez a panaszok háttere, értágítást, stent (drótháló) beültetést végeznek, gyorsan panaszmentessé válik. Pár nap múlva már otthonában találkozunk, jól van, a javasolt gyógyszeres kezelést beletörődve elfogadja. Rádöbben arra, lehetett volna másként, talán a korábban ajánlott – bár lehet, kissé kényelmetlen – megszorítások megelőzhették volna a nagy bajt. Fogadkozás, új élet kezdődik – mégis, kinek az életét kell új alapra helyezni? A kezdeti lelkesedés azonban lassan kopni kezd, a súlycsökkenés megáll, néhány hónap alatt visszatér a korábbi szintre. Az elhagyott cigaretta is visszakerül a női táskába, a gyógyszerszedés is akadozik. A kardiológus kollégával közösen próbáljuk jobb belátásra bírni, ajánlunk, kérünk, talán fenyegetünk is. Mégis, kinek az életéért harcolunk? A beteg együttműködése az eredményhez, a sikerhez elengedhetetlen! A kórtörténet folytatását nem nehéz kitalálni. Négy év elteltével újabb mellkasi fájdalom, nehézlégzés kíséretében újabb szívzűr mutatkozik. Az ismételt katéterezés a korábban beültetett háló beszűkülését, újonnan kialakuló érfali meszesedéseket talál. Kardiológiai bravúrnak mondható eljárással sikerül az ismételt értisztítás, értágítás, majd a régi hálóba az új háló beültetése, a beteg elkerüli a nyitott szívműtétet. Pár nap múlva a kórház elbocsájtja, újra a beteg lakásán ülünk a nappaliban. Olvasom az új zárójelentést, felmérem betegem aktuális állapotát, újrakezdem ismertetni a rizikófaktorok fontosságát, a gyógyszerszedés szükségességét. Piroska bólogat, egyetért, fogadkozik. Én reménykedem, bizakodom. Van, akinek egy, van, akinek több figyelmeztetés kell ahhoz, hogy megértse, kinek az életéről is van szó igazán.

szerzo

Dr. Antalics Gábor

Belgyógyász-háziorvosként dolgozik Budapest XVII. kerületében 1991 óta. Kiemelten a szív- és érrendszeri betegek ellátásával, kezelésével foglalkozik, ebben a témában orvostanhallgatókat, szakorvosjelölteket is oktat az Egyetem Családorvosi Tanszékén.


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!


Error