Gondolatok a peritoneális dialízisről
Ma Magyarországon közel 8000 beteg szenved végstádiumú veseelégtelenségben, ami azt jelenti, hogy számukra az életben maradáshoz a veseműködést úgynevezett vesepótló , azaz művesekezeléssel, illetve veseátültetéssel kell pótolni. A művesekezelés, azaz dialízis lényege, hogy szűrőrendszer segítségével tisztítjuk meg a vért azoktól a salakanyagoktól, amelyek eltávolítását egészségesekben a vese biztosítja. A dialízisnek alapvetően két formája létezik, a hemodialízis és a peritoneális dialízis.
Míg a hemodialízis során a beteg vérét a dialízist végző készülékre felszerelt, speciálisan kialakított szintetikus szűrőn áramoltatjuk keresztül, ahol végbemegy a salakanyagok eltávolítása, a peritoneális dialíziskor a szűrésre a beteg hashártyáját használjuk. Innen származik a kezelési forma elnevezése is, ugyanis a hashártyát latinul „peritoneum”-nak nevezik. A peritoneális dialízis a hemodialízissel egyenértékű kezelési eljárás. Ugyanakkor ez a kezelési forma sokkal nagyobb önállóságot és függetlenséget biztosít, ami sok veseelégtelen beteg számára vonzó, életminőséget javító tényező. A hemodialízis járóbeteg-ellátás formájában, de intézeti körülmények között zajlik, azaz a dializáltakat heti 3×4 órában, meghatározott időben a műveseállomáson kezeljük. A peritoneálisan dializáltak saját maguk, önállóan, az otthonukban végzik a kezelést, és problémamentes esetben csak havonta egyszer kell megjelenniük a nefrológai szakrendelésen ellenőrzésre.
A beteg választhat
Vesebetegeink nefrológiai gondozása során fontos feladatunk annak megbeszélése, hogy végstádiumú veseelégtelenség kialakulásakor a beteg melyik dialízisformát választja. Amennyiben a választás a peritoneális dialízisre esik, az első feladat a kezeléshez szükséges hasi katéter sebészeti beültetése. Ez a kis műtét szükséges ugyanis ahhoz, hogy a kezelések során a speciális dializálóoldatot egy műanyag csövön, a katéteren keresztül a hasüregbe juttassuk, ahol 4–6 óra alatt végbemegy a méregtelenítő kezelés. A műtéti terület teljes gyógyulását követően lehet elkezdeni az oldatcseréket. A műveletet a dialízisnővér bemutatja, és szükség szerinti ismétléssel a beteget is megtanítja a kezelés kivitelezésének pontos technikájára. A beavatkozás nem bonyolult, betegeink többnyire 5–10 napos elméleti és gyakorlati képzéssel minden szükséges ismeretet elsajátítanak. Mielőtt azonban engedélyt kapnak arra, hogy otthonukban önállóan végezzék az oldatcseréket, a megtanult ismeretanyagból vizsgázniuk kell az őket gondozó nefrológus előtt. Ennek célja, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a beteg önállóan, otthoni körülmények között is biztonságosan fogja végezni a dialízist.
Hogy működik?
A peritoneális, vagyis hasi dialízis alapja, hogy a hasüregbe kétliternyi, speciális összetételű, „tiszta” dializálóoldatot folyatunk be. Az oldat a hashártyán mint féligáteresztő hártyán keresztül érintkezik a salakanyagokat nagy koncentrációban tartalmazó vérrel. 4–6 óra leforgása alatt a salakanyagok a dializálóoldatba diffundálnak (szüremlenek) át, ezáltal eltávozik számos káros anyag, például a kálium, a foszfor, a hidrogénion (azaz a savak), a szerves salakanyagok és a vese működésképtelensége miatt a testben rekedt felesleges víz is. A „méreganyagokkal” telítődött dializálóoldatot új oldatra kell cserélni. Az oldatcsere egyszerűen abból áll, hogy a beteg a hasi katéterén keresztül kifolyatja az „elhasználódott” dializálóoldatot, majd steril oldatot enged a hasüregbe. A legtöbb veseelégtelen betegnek napi négyszeri oldatcsere szükséges, ami naponta ismételve kellő mértékű salakanyag- és folyadékeltávolítást biztosít.
Egy-egy oldatcsere mintegy 35–40 percet vesz igénybe. Kivitelezése nem igényel különleges feltételeket, csak egy tiszta helyiséget, nyugodt környezetet, kézmosási lehetőséget. Az oldat ki- és befolyatása alatt a beteg ülő helyzetben egyéb tevékenységet is végezhet, például olvashat, tévét nézhet stb. A kezelések ideje kora reggel, dél körül, délután és késő este, de (a műveseállomáson végzett hemodialízis pontos időbeosztásával ellentétben) nem kell percre pontosan megkezdeni. Emiatt a hasi dializáltak életmódja sokkal rugalmasabb, a kezelés nem akadályozza az egyéb elfoglaltságokat, munkavégzést, családi életet. A peritoneális dialízis biztosítása külföldi utazás során sem jelent problémát. Bár az oldatcsere elvileg a munkahelyen is kivitelezhető, erre előnyösebb az a kezelési eljárás, amely során a dializálófolyadék ki- és befolyatását egy automata készülék végzi az éjszakai órákban, amíg a beteg alszik. Ezt automata peritoneális dialízis (APD)-nek nevezzük. APD alkalmazásával a nappali dialízissel kapcsolatos feladatok minimálisra csökkenthetők, így teljesen akadálymentessé válik a munkavégzés vagy az egyéb napközbeni tevékenység.
A peritoneális dialízis megfelelő hatékonyságú és biztonságos eljárás. Mint minden beavatkozásnak, ennek is lehetnek szövődményei, melyek elkerülése nagyon lényeges. A komplikációk kialakulása a kezelések pontos kivitelezésével minimalizálható. A legfontosobb szövődmény a bakteriális vagy gombás fertőzés, mert hashártyagyulladást okozhat. Ez akkor következik be, ha a beteg a kezelés végzésekor nem tartja be a higiéniai előírásokat, úgymint alapos kézmosás, szájmaszk használata stb. A hasi katéteren keresztül bejutó kórokozók gyulladást idéznek elő, ami fájdalommal és egyéb gyulladásos tünetekkel jár. Fontos a szövődmény mielőbbi gyógyítása, melynek lényege, hogy a hasüregbe a dializálóoldattal antibiotikumot juttatunk be. Problémát okozhat a hasi sérv kialakulása is, ami sebészeti megoldást tesz szükségessé.
A kezelés technikájának megtanulása nem megterhelő, mindenki képes elsajátítani, aki kellően motivált. A peritoneális dialízis végezhető úgynevezett asszisztált módon is, azaz például egy idős ember számára biztosíthatja az oldatcseréket az egyik hozzátartozó is. Ebben az esetben is előnyös lehet az APD, tehát a gépi oldatcsere, amely kevésbé munkaigényes a kezelőszemély, legtöbbször házastárs vagy más segítő családtag számára.
Már negyven éve
Azt a tényt, hogy a méregtelenítés, azaz művesekezelés a hashártya felhasználásával végezhető, a kutatók már 100 évvel ezelőtt felfedezték. A modern peritoneális dialízis technikája mintegy 40 éves múltra tekint vissza, amikor a Torontóban dolgozó Dimitrios Oreopoulos professzor kifejlesztette az úgynevezett ikerzsákos technikát, amellyel összekapcsolt, zárt rendszerben történik az oldatcsere, azaz az elhasznált oldat kifolyatása és a tiszta oldat befolyatása. A technikát CAPD-nek nevezték el a Continuous (folyamatos) Ambuláns (azaz járóbetegként, nem intézeti ellátásban) Peritoneális Dialízis rövidítéseként. A későbbiekben kifejlesztett automata készülékkel végzett módszer az APD, azaz Automata Peritoneális Dialízis elnevezést kapta. A peritoneális dialízis biztonságossága, a fertőzések elkerülése, illetve a szükség szerinti antibiotikus terápia kidolgozásában úttörő szerepet játszott a magyar Vas István professzor, aki aktív éveinek jelentős részében Oreopoulos professzorral kutatott és dolgozott együtt Torontóban. Vas professzor érdemeket szerzett a kezelés sikerességének magyarországi elfogadtatásában is, éveken keresztül kiemelkedő szakmai segítséget nyújtott a hazai nefrológusoknak és dialízisnővéreknek. Emlékét tisztelettel megőrizve a Szent Margit Kórház Nefrológiai Központjában mintegy 40 beteget kezelünk peritoneális dialízissel. Napjainkban a magyar CAPD-s betegek száma megközelíti az ezret. Ma már szakmai ajánlás, hogy amennyiben előrehaladott veseelégtelenség miatt vesepótló kezelés szükséges, a beteg választásának megfelelően kezdjük el a peritoneális dialízist, mely hatékonyan, biztonságosan és megfelelő életminőség fenntartásával végezhető.
Az elmúlt 10 év legfrissebb eredményeit tekintették át és értékelték a Vas Istvánról elnevezett, VI. Országos Peritoneális Dialízis Konferencia résztvevői. A rendezvény nyitott volt a leginkább érintettek, a betegek számára is.
Dr. Haris Ágnes
A budapesti Szent Margit Kórház Nefrológiai Központjának belgyógyász-nefrológus osztályvezető főorvosa. Szakképesítését Budapesten szerezte, ezt követően 2 évig Kanadában, a Torontói Egyetemi Kórházban dolgozott nefrológusként. Fő szakterülete a betegek által az otthonukban önállóan végezhető dialíziskezelési lehetőségek, továbbá a só- és vízháztartás zavarai és az immunológiai eredetű vesebetegségek. Rendszeresen tart nefrológiai továbbképző előadásokat, számos publikációja jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban.
