Bemutatkoznak az EB-re készülő magyar diabéteszválogatott tagjai

A cukorbetegek futsal-Európa-bajnoksága, a DiaEuro 2014. szeptember 1. és 5. között Balatonfüreden kerül megrendezésre 16 ország részvételével. Az esemény teljes körű hazai megrendezését és finanszírozását a 77 Elektronika Kft. és a Sanofi vállalta magára a DiaEuro Labdarúgó Sportegyesület közreműködésével. A Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Labdarúgó Szövetség szakmai partnerekként támogatják a munkát, a Diabetes újság pedig a rendezvény népszerűsítését segíti. Sorozatunkban bemutatjuk a magyar keret tagjait.

„Nagyszerű érzés válogatottnak lenni!”

Purguly Edgár

Mióta vagy diabéteszes, milyen változásokat hozott ez az életedben?

1996 eleje óta vagyok diabéteszes, természetesen a legnagyobb változást a rendszeres szurkálások, vércukorszint-mérés, inzulin beadása jelentette, amit az első években még szüleim végeztek. Nekik hála, úgy érzem, hamar beálltunk erre az életmódra.

Mióta futballozol, futsalozol?

1996 vége óta futballozom, ahogy rendeződtek a cukorbetegség körülötti különböző dolgok, már mentem is focizni a debreceni Olasz Focisuliba. Sok szép eredményt értem el a labdarúgásban, de amit kiemelnék, az az U15-ös Kelet-Magyarország régió válogatottja, az NB II-es U19-es bajnoki cím, úgy, hogy a mi csapatunk U17-U18-as volt, és ugyanebben a szezonban a gólkirályi cím megszerzése, majd pedig 19 éves koromban felnőtt NB III-as bajnoki 4. helyezés.

Mi motivált a jelentkezésben?

Leginkább az, hogy abban a sportágban, amit kiskorom óta imádok és űzök, válogatott lehetek, és ez nagyszerű érzés, illetve ami még mindig motivál, az az Európa-bajnokság.

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

Nem készülök különlegesebb módon, mint más eseményre. A cukorbetegek válogatottjának kerettagsága már megvan, aminek nagyon örülök, viszont még nem tudjuk, hogy ki az a 8 mezőnyjátékos + 2 kapus, akit nevezni fog Hevesi mester az Európa-bajnokságra, így egyelőre csak úgy tudok készülni, hogy minden összetartáson, edzésen megjelenek és próbálok 100 százalékos teljesítményt nyújtani.

Milyen eredménnyel lennél elégedett?

Természetesen szeretnénk megvédeni a srácokkal a címünket, amit még a tavalyi keret szerzett meg, illetve nagyon örülnék, ha részt tudnék venni a célunk megvalósításában.

Milyennek értékeled a magyar csapatot?

Erősnek érzem a csapatot, és nagyon fontos, hogy a hangot is megtaláljuk egymással, a jó hangulat lényeges a csapaton belül. Nagyon jó velük készülni, szimpatikus személyiségek, örülök, hogy megismertem őket, egy-kettőjükkel már telefonon is tartjuk a kapcsolatot. Úgy érzem, ők is elég könnyen elfogadtak engem, ami külön öröm számomra.


„Hevesi biztosan megtanít, hogyan nyerhetünk idén is.”

Császár-Nagy Márk

Mióta vagy diabéteszes? Hogyan derült ki a betegséged? Milyen változásokat hozott ez az életedben?

2013 nyarán derült ki, hogy cukorbeteg vagyok. Éreztem a szokásos tüneteket, szomjúság, fáradékonyság és éjszakánként görcsöltek a lábaim. Először a kimerültségre fogtam, de egy vérvétel után kiderült, hogy valójában mi a gond. Elsősorban a táplálkozásom változott meg emiatt, már tudom, hogy nagyon oda kell figyelnem arra, mit eszem és mit iszom. Korábban sajnos nem vettem ezt olyan komolyan.

Mióta futballozol, futsalozol, milyen korábbi eredményeid voltak ebben vagy más sportban?

Körülbelül hatéves koromban kezdtem el focizni. Tizennégy éves koromig több sportágat is kipróbáltam hobbiszinten. Ilyen volt a judo, a kézilabda, az atlétika és a röplabda. De mellette végig fociztam, mindig az volt az első. 16-17 éves koromig a Fradiban játszottam, és serdülő korosztályban voltunk országos bajnokok is. De több nemzetközi tornán is részt vehettem. Emellett kispályán is rengeteget játszottam az évek alatt.

Érezted, hogy a diabéteszed miatt bizonyítanod kell, hogy legalább annyit bírsz, mint mások?

Igaz, korábban is igyekeztem a lehető legtöbbet sportolni, azonban a diabétesz adott plusz motivációt is, hiszen tudtam, ez segíthet jobban karbantartani ezt a betegséget. Bizonyítási vágy emiatt nem volt bennem, és azt sem éreztem, hogy mások megkülönböztetnek emiatt. Ellenben eleinte többen kérdezték, hogy biztosan jól vagyok-e, de természetesen ebben az aggódás játszotta a főszerepet, nem a negatív megítélés.

Mi motivált a jelentkezésben?

Még az előző év végén láttam egy riportot a DIGI Sporton arról, hogy a magyar csapat Európa-bajnok lett Horvátországban, és mivel nem sokkal korábban derült ki, hogy én is cukorbeteg vagyok, így elhatároztam, hogy 2014-ben mindenképpen jelentkezem, hátha tagja lehetek egy ilyen jó és láthatóan egységes csapatnak. Hiszen válogatottnak lenni megtiszteltetés, hazai rendezésű Európa-bajnokságon szerepelni pedig végképp az.

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

Igyekszem még többet és odafigyelve edzeni. Ez heti 4-6 edzést jelent az első válogató óta. Edzésekre és meccsekre jártam nagypályás csapatomhoz, a Budapest Bajnokságban szereplő Közterülethez, és kispályán is játszom heti rendszerességgel. De emellett heti 1-2 alkalommal futni is szoktam, és súlyzókkal is dolgozom heti kétszer. Természetesen azért figyelek arra is, hogy regenerálódásra is maradjon idő.

Mit vársz ettől a versenytől, milyennek értékeled a magyar csapatot?

Igaz, én tavaly nem voltam a csapat tagja, de ennek ellenére hiszek benne, hogy a válogatott idén is megnyeri az Európa-bajnokságot. Úgy gondolom, nagyon erős a keretünk, sok tehetséges fiatal tagja van a csapatnak, de legalább olyan fontos, hogy van egy-egy rutinosabb játékos is. Jól kiegészítjük egymást. Jó érzés olyan emberekkel készülni, akik egyszer már a kontinens legjobbjai lettek, és egyben ott lebeg a szemem előtt a cél, hogy szeretnék én is elérni egy ilyen szép eredményt.
Hevesi Tamás személyében pedig felkészült és ambiciózus edzőnk van, aki biztosan megtanít minket arra, hogyan nyerhetünk idén is.

Nagyobb a bizonyítási kényszer, hogy hazai közönség előtt kell versenyezni?

Egy biztos: címvédőként sokkal nehezebb a dolga egy csapatnak, hiszen mindenki minket szeretne legyőzni. Mivel tavaly megnyertük a kontinensviadalt, így jobban figyelnek ránk, de ez plusz motivációt kell hogy adjon nekünk. Most sokkal több embernek mutathatjuk meg, hogy a magyar cukorbeteg futsal-válogatott mire is képes valójában.


„A diabétesz nem akadályozhat a sikerben.”

Pinczés Balázs

Mióta vagy diabéteszes, milyen változásokat hozott ez az életedben?

2010 szeptemberében derült ki nálam ez a betegség. Azóta egészségesebben táplálkozom, még több mozgás került az életembe, no meg barátnő, barátok, szóval csupa pozitívum!

Mióta futballozol, futsalozol?

A labdarúgás már 5 éves korom óta szerepet játszik a hétköznapjaimban. A futsallal pedig 3 éve találkoztam, és azóta is futsalozok Győrben. Most pedig a kettőt egyszerre űzöm!

Érezted, hogy a diabéteszed miatt bizonyítanod kell, hogy legalább annyit, vagy inkább többet vagy jobban bírsz, mint mások, motivált ez a sportban?

Igen motivált, viszont az emberek felé próbáltam nem kimutatni, csak magamban éreztem, hogy meg kell csinálnom! Szóval elsősorban magamnak kell, kellett bizonyítanom, utána pedig azoknak, akik tudják rólam, hogy cukorbeteg vagyok!

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

Mindennap gondolok rá, mert fontos, hogy fejben is felkészüljek, de persze a sikert csakis edzésekkel lehet elérni!

Mit vársz ettől a versenytől, milyen eredménnyel lennél elégedett?

Hatalmas lehetőséget, hogy megmutassuk és bizonyítsuk, hogy a diabétesz a sikerben nem akadályozza az embereket! Természetesen jó lenne megvédeni azt a címet, amit tavaly már a srácok megnyertek, vagy legalább a döntőbe bejutni, és akkor egy év múlva elutazni az EB-győzteshez!

Nagyobb a bizonyítási kényszer, hogy hazai közönség előtt kell versenyezni?

Talán csak egy kicsivel, mert jó lesz rokonok, barátok, ismerősök előtt játszani!

Milyennek értékeled a magyar csapatot?

Egy korábbi edzőtábor helyszínén azt mondta Földvári Dániel, a csapatkapitány egy interjúban, hogy az idei csapat még a tavalyinál is erősebb. Én hiszek neki, így bízom a csapatban!


„Gyerekkori vágyam, hogy magyar válogatott legyek.”

Lázár Szabolcs

Mióta vagy cukorbeteg, hogyan derült ki a betegséged?

Másfél éve vagyok diabéteszes. Abszolút tünetmentes voltam, nálam a cukorbetegség jellemzői nem mutatkoztak. Akkor derült erre fény, amikor 2013 áprilisában, csapatom bajnoki mérkőzésén eltört a felkarcsontom, és a kórházban a műtét előtti vizsgálatkor magas vércukorszintet mértek, amit csak inzulin adásával tudtak levinni olyan értékre, aminél már meg tudtak műteni.

Milyen változásokat hozott ez az életedben?

Elsősorban az étkezésemben történt nagy változás. A diéta tartása, a szénhidrát-mennyiség számolása, az ételek kiválasztása, a nasik elhagyása eleinte nehézséget okozott számomra. A mindennapi életemben több lett a rendszer, és jobban oda kell figyelnem a szervezetem jelzéseire. A diétának és a cukorbetegséggel járó étrendnek köszönhetően viszont elmondhatom magamról, hogy egészségesebben táplálkozom és élek.

Mióta futballozol, milyen eredményeid voltak ebben a sportban?

Kiskorom óta focizom, 12 éves koromtól kezdve vagyok igazolt labdarúgó. Abonyban kezdtem, majd egy évet a debreceni focisuliba jártam. Költözés miatt felkerültünk a fővárosba, ahol a Budapest Honvéd csapatához kerültem. Három évet játszottam a Honvéd utánpótláscsapataiban, ahol magyar kupagyőzelmet ünnepelhettünk. Ezt követően az NB II-es Budafok csapatában játszottam, majd az NB III-as Gázművekhez kerültem. Játszottam még a Budakalász NB II-es csapatában, innen kerültem Dunaharasztira, ahol most is játszom. Dunaharasztival 3 bajnoki címet, Pest megyei kupát és Pest megyei szuperkupát nyertem.

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

Mivel nagypályás labdarúgó vagyok, ezért leginkább a futsal rejtelmeivel ismerkedem, a kispályás játék elsajátítása a legfőbb célom.

Mi motivált a jelentkezésben?

A magyar válogatottság lehetősége. Gyerekkorom óta szerettem volna magyar válogatott lenni, de sajnos ez eddig nem sikerült.

Milyennek értékeled a magyar csapatot?

Én a jelen keretről tudok nyilatkozni, mivel ezekkel a játékosokkal találkoztam. Igazi csapathangulat van, vannak harsányak, halkabbak, nagydumások, mókamesterek, igazi közösséget ismertem meg. A pályán viszont mindenki fegyelmezett, és százszázalékosan odateszi magát mind az edzéseken, mind a meccseken.

Mit vársz ettől a versenytől, milyen eredménnyel lennél elégedett?

Először is, szeretnék bekerülni az EB-n részt vevő csapatba, és persze hazai közönség előtt megnyerni a tornát!


„Szeretném, ha focistának néznének, és nem cukorbetegnek.”

Nagy Roland

Mióta vagy cukorbeteg?

Kilencévesen, 16 évvel ezelőtt lettem cukorbeteg.

Mióta futballozol, futsalozol, milyen korábbi eredményeid voltak ebben vagy esetleg más sportban?

Már óvodáskorom óta focizom, de mellette számos sportágban megmérettettem magam, mint például kézilabda, kosárlabda, röplabda, atlétika, duatlon, triatlon, de mindig a foci vonzott legjobban. Legnagyobb egyéni eredményeim: duatlon területi győztes, megyei 3. helyezés, csapatban: országos kerékpárverseny 1. helyezett, sorverseny országos 1. és 2. helyezett! Általános iskolában focicsapatunk eljutott az országos McDonald’s Kupára és a Diákolimpiára, mindkét tornán 3. helyezést értünk el. Voltam többször a mezőny legjobb játékosa és gólkirálya. A gimnázium alatt kezdtem el futsalozni, de igazán a főiskolás éveim alatt értem el benne sikereket. Az Egyetemek Kupáján országos 2. helyen végeztünk, és elnyertem a torna legjobb játékosa címet!

Jelenleg hol játszol?

Karcagon focizom, megyei első osztályban, ahol idén 2. helyezést értünk el. Második éve foglalkozom gyerekekkel, a karcagi U11-es korosztály edzőjeként.

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

Az egyesületemben heti négy edzésen veszek részt, mellette eljárok kispályás bajnokságokra, és a DiaEuro által szervezett edzéseken mindig részt veszek!

Mi motivált a jelentkezésben?

Úgy gondolom, minden sportoló álma, mint ahogy az enyém is, hogy egyszer címeres mezben képviselhesse hazáját!

Mit vársz ettől a versenytől, milyen eredménnyel lennél elégedett?

Azt szeretném, ha elsősorban focistának néznének bennünket, nem cukorbetegnek, és bebizonyítanánk azt, hogy mi, cukorbetegek is ugyanolyan teljesítményt tudunk nyújtani. Ez egy olyan magas színvonalú torna, ahol büszkén viselve a címeres mezt, egy nagyon jó teljesítménnyel újra meghódíthatjuk Európát. Remélem, büszkék lesznek ránk! Bízom benne, hogy az itthoni pályaismeret és az a lelki plusz, amit a szurkolók támogatása jelent, lehetővé teszi, hogy ebben az évben is hasonló eredményt érjünk el, mint tavaly!


„Nincs lehetetlen, csak küzdeni kell!”

Tordai Vince

Hozott valamiféle változást az életedben a tavalyi DiaEuro EB-győzelem?

Mindenképpen büszkeséggel tölt el, hogy a tavalyi EB-győztes csapat tagjának mondhatom magam. Jóleső érzés, hogy a győzelem után, véleményem szerint, nagyobb figyelmet kapott mind a csapat, mind a diabétesz.

Mi történt veled a győzelem után? Hogyan élted meg a sikert, tudtál ebből profitálni a fociban?

Nagyon boldogok voltunk a győzelem után, sokan talán fel sem fogtuk még napok után sem, hogy mit is értünk el. Most már büszkén vallom, hogy nincs lehetetlen, csak küzdeni kell érte! Azóta mind csapattársaim, mind edzőim többet várnak el tőlem a pályán, aminek igyekszem mindig megfelelni és még nagyobb elszántsággal készülni a feladatokra. Az EB után pedig folytatódott a nagypályás bajnokság, amikor is télen klubot váltottam, és az új csapatommal a 4. helyen zártunk a bajnokságban.

Milyen várakozással vágsz neki az idei megmérettetésnek?

Úgy gondolom, hogy nemcsak a saját nevemben mondhatom, a címvédés a cél, bármi áron is! Nagy várakozással tölt el az EB, hogy idén is megmutathassuk, a magyar válogatott Európa legjobbja!

Hogy ítéled meg, az idei csapat milyen a tavalyihoz képest?

Történtek változások a keretben, és érkeztek új, nagyon technikás, jó labdarúgók, akikkel még tovább erősödtünk.

Nagyobb a teher, a bizonyítási kényszer, hogy címvédést várnak tőletek?

Én úgy gondolom, hogy ezen a „terhen” a nézőközönség lesz az, aki átsegíthet minket. Buzdításukkal pluszerőt szerezhet a válogatott, mint ahogy ezt megmutattuk Zadarban is! Jó érzés lesz ismerős arcokat, rokonokat, barátokat látni a lelátón, ami még nagyobb motivációt ad, hogy idén újra megnyerhessük a tornát!

Érzed, hogy sportteljesítményetekkel hatással vagytok a cukorbetegekre?

Maximálisan bízom benne! Remélem, hogy ezek után még több diabéteszes fogja a szabadidejét mozgással tölteni!


„Igazi nagybetűs csapat a miénk”

Földvári Dániel

Hozott valamiféle változást az életedben a tavalyi DiaEuro EB-győzelem?

A tavalyi győzelem hatalmas élmény volt mindannyiunknak. Igazi csapat épült, valódi barátságok köttettek a csapattagok között. Nekem maga ez a remek, építő szellemű közösség a legnagyobb ajándéka a DiaEurónak.

Mi történt veled a győzelem után? Hogyan élted meg a sikert, tudtál ebből profitálni a fociban?

Én 35 évesen a fociból már csak felejtek, de a viccet félretéve, mind mentálisan, mind fizikálisan előreléptem a Hevesi Tamás által vezényelt kemény felkészülési időszaknak köszönhetően. A győzelem után egyébként rengetegen gratuláltak nekem és persze az egész csapatnak. A Nemzeti Sport tudósításainak köszönhetően meglepően sokan értesültek erről a magyar focisikerről.

Az elmúlt egy év milyen eredményeket hozott?

Nagypályás csapatommal második helyen végeztünk a bajnokságban, míg a téli budapesti teremlabdarúgó-tornán bronzérmet szereztünk. Emellett debütáltam az MTK öregfiúk-gárdájában is, ami hatalmas megtiszteltetés, hisz korábbi válogatott labdarúgókkal léphetek pályára hétről hétre. Nálam inkább a játék szeretete dominál, nem az eredmények hajszolása, de örülök, hogy azok sem maradnak el.

Milyen várakozással vágsz neki az idei megmérettetésnek?

A múlt esztendei diadal után, sikerorientált sportemberek lévén, nem lehet más célunk hazai pályán, mint a címvédés. Persze a legfontosabb, hogy a nemzeti színeket méltón képviseljük eredménytől függetlenül a pályán. Jó hangulatot, sportszerű találkozókat várok a tornán a magyar csapattól a nívós futball mellett.

Hogy ítéled meg, az idei csapat milyen a tavalyihoz képest?

Teljesen egyértelmű, erősebb az idei keret. Csapatkapitányként is érzem, sokat kell dolgoznom, hogy tagja lehessek a magyar cukorbetegek labdarúgó-válogatottjának. A tehetséges fiatalok, akik idén csatlakoztak az amúgy is acélos maghoz, nagy erősségei lesznek a csapatnak. Ami pedig a legfontosabb, hiába van egy-két személyi változás, a csapategység a régi. Csak egy példa annak szemléltetésére, mennyire összetartó a gárda. Kurucz Gábor, aki tavaly a döntőben értékesített büntetőjével tulajdonképpen megnyerte nekünk az Európa-bajnokságot, idén sérülés miatt nem játszhat, de jelezte, ha kell, labdát cipel, vizet hord, csak hogy köztünk lehessen. Sokat jelent ez nekünk. Igazi nagybetűs csapat a miénk!

Nagyobb a teher, a bizonyítási kényszer, hogy címvédést várnak tőletek?

A címvédés nem teher, hanem férfias, embert próbáló kihívás. Én ha csak a strandon pingpongozom, akkor is nyerni akarok, nem lesz ez másként most sem. Nem kell, hogy nyomásként nehezedjen ránk a tavalyi győzelem, féljenek az ellenfeleink. Egyszerűen minden meccsen meg kell próbálnunk nyerni, és ha mindent megtettünk ezért, akkor büszkén jöhetünk le a pályáról, ha sikerül a győzelem, ha nem. Hiszem, hogy képesek vagyunk megvédeni a címünket.

Milyen érzés lesz hazai közönség előtt szerepelni?

A magyar szurkolók rengeteget segítettek nekünk Horvátországban, és biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb erősségeink lesznek most is. A jó versenyzőt feldobja a felfokozott hangulat, nem berezel tőle. A mi csapatunk pedig jó versenyzőkből áll. Hevesi Tamás foglalkozik egyébként a fejekkel is, nem csak a lábakkal, szóval a szurkolók inspirálni fognak minket, nem pedig gúzsba kötik a lábainkat. Nagyon számítunk tehát a lelkes drukkerekre.

Érzed, hogy valamiképpen hatással vagytok/voltatok a cukorbeteg-társadalomra az eddig elért siker miatt?

Magyar futballcsapat nem sokszor ér el nemzetközi sikert semmilyen szinten az utóbbi időben, így sokan örültek velünk az Európa-bajnoki címnek. Partnerünk lett az MLSZ, és több cég is mellénk állt a győzelem hatására. Ennél sokkal fontosabb, hogy megmutattuk, a cukorbeteg emberek sincsenek korlátok közé szorítva, sikeres sportolóként mutathatunk példát a teljesen egészségesek számára is.


„Az egész országnak akarunk bizonyítani!”

Sándor Balázs

Hozott valamiféle változást az életedben a tavalyi DiaEuro EB-győzelem?

Sok új embert ismertem meg a pályán és a pályán kívül, velük a mai napig tartom a kapcsolatot. A csapatomon belül is több figyelmet kapok, többen is érdeklődtek már a hazai rendezésű EB helyszínéről és időpontjáról.

Mi történt veled a győzelem után? Hogyan élted meg ezt a sikert?

A győzelem után nagyon felpörögtek az események körülöttem, több újságcikkben megjelent a csapatról egy-egy riport, ez számomra még ismeretlen terület volt, de jó érzéssel töltött el, hogy ennyien érdeklődnek irántunk. Nagy élmény volt, hogy amikor a hazautazás után egy nappal meccsem volt a csapatommal, az öltözőbe belépve a csapattársaim állva tapsoltak meg.

Milyen várakozással vágsz neki az idei megmérettetésnek?

Bizakodom egy olyan remek és sikeres eredményben, mint amit tavaly is elértünk! Úgy tudom, négy új ország is jelezte a részvételét, és mint minden csapatnak, nekik is az a céljuk, hogy a címvédő és házigazda csapatot megverjék, így idén nehezebb dolgunk lesz.

Hogy ítéled meg, az idei csapat milyen a tavalyihoz képest?

Szerencsére a tavalyi csapatból egy személy kivételével mindenki maradt, akik pedig újonnan kerültek be, jól beilleszkedtek. A hangulat pedig remek a csapaton belül, jól megértjük egymást.

Nagyobb a teher, a bizonyítási kényszer, hogy címvédést várnak tőletek?

Persze. Nemcsak a családnak és a barátoknak kell bizonyítani, hanem az egész országnak, hogy képesek vagyunk ekkora sikert elérni labdarúgásban, címvédést tudunk végrehajtani.

Milyen érzés lesz hazai közönség előtt szerepelni?

Nagyon jó érzés lesz. Idén olyan családtagok, rokonok, barátok tudják élőben nézni a meccseinket, akiknek nem adatott meg, hogy Horvátországban szurkoljanak nekünk.

Érzed, hogy sportteljesítményetekkel hatással vagytok a cukorbetegekre?

Igen, mert sok cukorbeteg fiatal és idősebb embernek sikerült bebizonyítanunk, hogy igen is lehet sportolni és sikereket elérni, minden sportban, megkülönböztetés nélkül. Erre példa, hogy idén kétszer annyian jelentkeztek a válogatóra, mint a múlt évben.


„Bebizonyítjuk, a tavalyi győzelem nem véletlen volt!”

Brondics Péter

Hogyan élted meg a tavalyi DiaEuro-sikert?

Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, amit majd a gyerekeimnek vagy a leendő családomnak is nagyon nagy büszkeséggel mesélhetek el. Itt, ahol élek, Nyíregyházán nagyon sokan gratuláltak, és ez nagyon jólesett!

Hogy ítéled meg, az idei csapat milyen a tavalyihoz képest?

Úgy gondolom, hogy az idei csapat erősebb lesz a tavalyinál. Több összetartás, edzés is van, ami még jobb társaságot fog eredményezni. Az edzéseken is mindenki a legjobb teljesítményt próbálja nyújtani.

Nagyobb a teher, hogy címvédést várnak tőletek?

Nem gondolom azt, hogy ez teher lenne a vállunkon, hiszen be akarjuk bizonyítani, a tavalyi győzelem nem véletlen volt! Mindenki meg akarja nyerni újból ezt az EB-t!

Milyen érzés lesz hazai közönség előtt szerepelni?

Nagyon jó érzés lesz hazai pályán szerepelni, és bízunk abban is, hogy sok magyar szurkolónk lesz! A magyar himnuszt is többen fogják majd énekelni velünk!

Érzed, hogy a sportteljesítményetekkel hatással vagytok a cukorbetegekre?

Igen, kicsit érezhető, de bízzunk abban, hogy az idei megmérettetés is jól fog sikerülni, és még nagyobb hatással leszünk a magyar társadalomra!


„Egészséges életmódra tanít a diabétesz”

Rezessy Bálint

Mióta vagy diabéteszes, milyen változásokat hozott ez az életedben?

Húsz éve vagyok cukorbeteg, a szokásos tüneteim voltak, naponta 7-8 liter folyadékot ittam, gyenge, fáradékony voltam. Végül kórházba kerültem, ahol egyből inzulinkezelést kaptam. Az öninjekciózást könnyen megszoktam, de a naponta minimum ötszöri étkezést, diétát időbe tellett elsajátítanom. Szüleim, főleg édesanyám rengeteget segített.

A pályaválasztásodban volt szerepe a cukorbetegségednek?

Tizenhárom éves korom óta rendszeresen járok kórházba, szakrendelőbe, ez talán befolyásolt abban, hogy orvos legyek. Jobban és előbb beleláttam a hivatás szépségeibe és árnyoldalaiba, de nem a cukorbetegségem volt a fő indok a pályaválasztásomban.

Mióta futballozol, futsalozol, milyen korábbi eredményeid voltak ebben vagy más sportban?

Kisgyerekkorom óta focizom amatőr keretek között, rengeteg kispályás tornán értünk el dobogós helyezést. Nagypályán a jelenleg BLSZ I-es THSE-Sashalom csapatában játszottam, most Budajenőn, megyei bajnokságban focizom. 12 éves koromig úsztam, de komolyabban foglalkoztam kungfuval, tollaslabdával is.

Érezted, hogy a diabéteszed miatt bizonyítanod kell, hogy legalább annyit bírsz, mint mások?

A diabétesz elsősorban a rendszeres, egészséges életmódra tanított meg. Soha nem éreztem, hogy edzőim vagy csapattársaim mást vártak volna el tőlem, mint a többiektől, mindig igyekeztem a lehető legjobbat nyújtani. Azt pedig, hogy az edzések és a meccsek előtti eligazítás végén megmérem a cukrom, mindenki hamar megszokta. Sőt általában a többiek kérdezik, hogy szükségem van-e szőlőcukorra, cukros üdítőre. Abszolút pozitívan áll a környezetem a diabéteszemhez, és ez mindig is sokat jelentett nekem.

Hogyan készülsz a DiaEuróra?

A nyári pihenő alatt rendszeresen úsztam, futottam. Jelenleg a nagypályás alapozás mellett részt veszek a csapat összetartásain, ahol Hevesi Tamás vezetésével intenzíven készülünk az EB-re. Mindent megteszek azért, hogy bekerüljek a végleges keretbe, nagyon boldog lennék, ha ez sikerülne. A csapatnak tavalyi bajnokként nem lehet más célja, mint hazai közönség előtt a címvédés.

Nagyobb a bizonyítási kényszer, hogy hazai közönség előtt kell versenyezni?

Nem kényszernek, inkább extra motivációnak mondanám. Mindannyian nagyon várjuk már az EB-t, hatalmas élmény lehet a saját közönségünk előtt játszani, Magyarországot képviselni.

Milyennek értékeled a magyar csapatot?

A csapat nagyon egységes, és kiváló hangulatúak az összetartások. Képzett, jó játékosok alkotják már a jelenlegi keretet is. Fiatalok és tapasztaltabbak együtt küzdünk a közös célért.

Mi motivált a jelentkezésben?

Azért jelentkeztem, hogy megmérettessem magam, és ha alkalmasnak bizonyulok, képviselhessem hazámat az EB-n!

A tavalyi győztes csapatból többen is maradtak a keretben, milyen érzés velük készülni?

Megtiszteltetés velük edzeni. Több mérkőzésüket is láttam, óriási eredményt értek el tavaly. Nagyon szimpatikus srácok, igazi csapatjátékosok, hamar befogadtak minket, „újakat”.


„Gőzerővel készülünk az EB-re!”

Tövisháti Tamás

Mióta vagy diabéteszes, milyen változásokat hozott ez az életedben?

Tizennégy éves korom óta vagyok cukorbeteg. Természetesen a szénhidrát kiszámítása, a szoros időpontok betartása az étkezésben (a korai időszakban), a szúrások megszokása hozott komolyabb változásokat az életemben.

Mióta futballozol, futsalozol, milyen korábbi eredményeid voltak ebben a sportban?

A labdarúgással 8 éves korom óta foglalkozom, mindig nagy szerepet játszott az életemben. Nagypályán játszom, futsalozni csak a holt idényben, főleg télen szoktam. Korábbi eredményeim közül büszke vagyok arra, hogy az utánpótlásban játszhattam az NB 1-ben, országos NB 2-es ezüst- és bronzérmet is szereztem, Pest megyei válogatott lehettem és bemutatkozhattam a felnőtt NB 2-ben és NB 3-ban is.

Hogyan készülsz a DiaEuróra, milyen eredménnyel lennél elégedett?

Az összetartásokkal és a klubcsapatomban rendszeres edzésekkel készülök. Nem ismerem a mezőnyt, tavaly nem voltam tagja a válogatottnak, de remélem, hogy hazai közönség előtt sikerül megvédeni az Európa-bajnoki címet!

Nagyobb a bizonyítási kényszer, hogy hazai közönség előtt kell versenyezni?

Természetesen nagy lesz a bizonyítási vágy a magyar közönség előtt, de úgy érzem, ez előnyünkre válhat, hiszen sokkal nagyobb bíztatást kaphatunk, mint ellenfeleink.

Milyennek értékeled a magyar csapatot?

Erősnek érzem a keretet, jó hangulatúak az edzések, ennek ellenére komoly munka folyik Hevesi Tamás jóvoltából, és gőzerővel készülünk az EB-re!

Mi motivált a jelentkezésben?

Tavaly csak akkor értesültem a diabéteszesek válogatottjáról, amikor már megnyerték az EB-t. Idén láttam a felhívást, és úgy döntöttem, hogy jelentkezem és kipróbálom magamat. Örülök, hogy itt lehetek, és remélem, sikerül megvédeni a címet!


„Cukorbetegként is teljesülhet az álmod, csak eléggé kell akarnod!”

Czernai Gábor

Hozott valamiféle változást az életedben a tavalyi DiaEuro EB-győzelem?

Számomra óriási megtiszteltetés volt, hogy eljuthattam a bajnokságra. Az ott elért eredmény nagy megerősítés volt abban, hogy sokéves futballozásomnak volt értelme. Mindez fokozza a sport iránti rajongásomat, és elfelejteti velem a cukorbetegséget is, hiszen ugyanúgy és ugyanannyira élvezhetem az életet, mint bárki más.

Az EB legjobb játékosának választottak, milyen érzés volt?

Mikor jelentkeztem, még abban sem mertem hinni, hogy a válogatás során bejutok a csapatba. A felkészülésen megismertem a csapattársakat, akik kivétel nélkül kiváló futballisták. Eszembe sem jutott, hogy tizenkét ország válogatott játékosai közül a legjobb lehetek. Minden meccsen csak bíztam a csapat győzelmében, és igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, és minél több gólt szerezni, ami a vártnál jobban sikerült. Hogy milyen érzés volt? A mai napig nem találom a szavakat, amivel leírhatnám!

Mi történt veled a győzelem után, hogyan élted meg ezt a sikert?

A bajnokság után rengetegen gratuláltak. Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan figyelemmel kísérik a DiaEurót. Nagyon jólesett az elismerés, és a szüleim is nagyon büszkék voltak rám. Próbálok mindent megtenni, hogy a helyi bajnokságban az encsi csapatban is a legjobb tudásom szerint helytálljak.

Milyen várakozással vágsz neki az idei megmérettetésnek?

Őszintén bízom abban, hogy az idén is lesz lehetőségem gólokat rúgni, és elsődleges célom, célunk a címvédés hazai pályán. Természetesen nagyon boldog lennék, ha ugyanolyan sikeres lehetnék, mint az elmúlt évben, de a csapat győzelme a legfontosabb.

Hogy ítéled meg, az idei csapat milyen a tavalyihoz képest?

A jelenlegi válogatott egy részével már tavaly is együtt rúgtuk a bőrt, akik kiváló futballisták és nagyon jó barátok. Az új csapattagoknál is azt látom, hogy elképesztő futballtudásuk mellett ugyanolyan remek barátok is. Most is nagyon lelkes és elhivatott a csapat minden tagja, úgy, mint tavaly. A szervezőnknek, Béki Jánosnak és az edzőnknek, Hevesi Tamásnak idén is sikerült a lehető legerősebb csapatot összerakniuk, és nagyon örülök, hogy ennek a csapatnak most is a tagja lehetek.

Nagyobb a teher, a bizonyítási kényszer, hogy címvédést várnak tőletek?

Igazából én sem tehernek, sem pedig kényszernek nem nevezném, inkább saját felelősségemnek érzem, hogy mindent megtegyek azért, hogy itthon is bizonyítsunk és nálunk maradjon a vándorserleg. Úgy érzem, hogy tartozom ezzel mindazoknak, akik hisznek bennem, támogatnak. Szeretném idén is ugyanolyan boldogan megszorítani a csapattársak kezét, és szeretném, ha szülővárosomban, Encsen is büszkék lennének rám!

Milyen érzés lesz hazai közönség előtt szerepelni?

Már tudom, mennyire jó érzés, ha a nézők többsége nekünk szurkol. Persze ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal inkább szeretnénk megfelelni, győzni. Így lesz ez a DiaEurón is. Biztos vagyok abban, hogy a lelkes szurkolók, akik ellátogatnak Balatonfüredre a bajnokságra, erőt és hitet adnak. Remélem, ezt az első helyezéssel tudjuk majd meghálálni.

Érzed, hogy valamiképpen hatással vagytok a cukorbeteg-társadalomra az eddig elért siker miatt?

Az elmúlt egy évben a csapattagokkal és a szervezőkkel olyan rendezvényeken vettünk részt, ahol cukorbeteg sorstársainknak és az őket kezelő szakembereknek igyekeztünk kihangsúlyozni a sport, jelen esetben a futball gyógyító erejét. Magam is igyekeztem a saját környezetemben elérni sorstársaimnál, hogy betegségük ellenére próbáljanak meg célokat kitűzni maguk elé. Ki-ki a maga érdeklődési területén legyen elég kitartó és magabiztos ahhoz, hogy harcoljon az álmaiért, és így minél teljesebb életet élhessen. Bízom abban, hogy sokakat motiválni fog ez a pár sor, és a hazánkban szervezett szeptemberi DiaEuro 2014 megsokszorozza azok számát, akik betegségük ellenére új célokat érnek el, újra hitet kapnak, amellyel könnyebben veszik a mindennapos nehézségeket. Emiatt is GYŐZNÜNK KELL!


 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!