Bemutatkoznak az EB-re készülő magyar diabéteszválogatott tagjai

A cukorbetegek futsal-Európa-bajnoksága, a DiaEuro 2015. július 19. és 26. között Kolozsváron kerül megrendezésre 17 ország részvételével. A magyar válogatott felkészülését és részvételét a 77 Elektronika Kft. és a Sanofi támogatásának köszönhetően a DiaEuro Labdarúgó Sportegyesület szervezi. A Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Labdarúgó Szövetség a magyar csapat szakmai partnerei, a Diabetes újság pedig a rendezvény népszerűsítését segíti. Bemutatjuk a magyar keret tagjait.

„A DiaEurón a lehető legjobb eredményt szeretném elérni a csapattal.”

Barta Barnabás

Szeptemberben lesz 19 éves, tanuló egy informatikai középiskolában, és most érettségizett. 10 évesen kezdett el csapatban focizni. Jelenleg egy megyei II. osztályú csapatban, a Sülysáp KSK-ban játszik, U21 és felnőtt korosztályban. Az utánpótlás-csapatokban négyszer volt aranyérmes, U16, U17, U18 és U19-es korosztályban, illetve megyei III-as második számú csapatukkal 2. helyezettek lettek.

Mióta vagy diabéteszes?

2008 óta vagyok cukorbeteg, decemberben lesz 7 éve. Az edzéseken nem okoz és nem is okozott nehézségeket, de mivel nálam nyáron is folyamatosan vannak külön kapusedzések, ezért olyankor előfordultak kisebb vércukoresések. Nehezen fogadtam el a cukorbetegségemet, de a családom és a barátaim mindvégig mellettem voltak. Volt idő, amikor ismeretlen környezetben titkoltam, de ebben a csapatban mindenki ugyanazzal a problémával küzd, így sokszor egymás segítségére tudunk lenni!

Honnan értesültél a DiaEuróról?

A csapatról a Diabetes újságban olvastam először. Már tavaly is jelentkeztem, de akkor még 18 év alatti voltam, így nem kerülhettem a csapatba. Természetesen követtem a csapat tavalyi magyarországi eredményeit.

Új tagként sikerült már beilleszkedned a csapatba?

A csapat legfiatalabb és legújabb játékosaként kissé nehéz helyzetben vagyok, de nyitottak felém a csapattársak, és én is nyitottak vagyok feléjük, hogy befogadjanak!

Milyen hangulatban készültök a versenyre?

Az edzések igazán jó hangulatban, sőt ha mondhatom, baráti hangulatban telnek, de ez sosem megy a munka rovására! Mindenki az EB-győzelemért fog küzdeni, keményen edzünk, hogy ismét EB-győztesek lehessünk!

Van példaképed, kedvenc csapatod, játékosod?

Kedvenc csapatomnak csakis az FC Barcelonát mondanám elképesztő, tudatos és eredményes játékuk miatt. A kapusok szerepe is több, mint hogy csak a kapujukat védjék, számomra ez jelenti a legtöbbet! Kedvenc játékosom Lionel Messi, mert ugyanúgy, mint a sok nagy világsztárnak, neki is nehéz gyermekkora volt, és ennek ellenére hova jutott, és mire vitte! Ha példaképet kéne mondanom, nem egy külföldi sztárt választanék, hanem egy magyar kapust, Hajdú Lajost, az edzőmet. Nehéz gyermekkora volt, és neki nem voltak saját edzői abban az időben, és mégis NB II-es lett, később pedig az NB I-ben is bemutatkozhatott 19 évesen. Ő az egyetlen a világtörténelemben, aki egy meccsen három tizenegyest fogott ki, és a negyediknél csak a kapufa mellé állt, hogy lőjék be inkább. Eddig amit elértem, és ahogyan fejlődtem, azt mind neki köszönhetem!


„Pozitív hatással lehet mindenkire ez a rendezvény.”

Brondics Péter

Péter futárként dolgozik, munka után edzésekre jár. Ha még belefér, a barátaival is eltölt pár órát. Szabolcs megyében, Sényő felnőttcsapatában játszik. A csapat idén megnyerte a Megyei II. osztály bajnokságát, amire nagyon büszke.
A kedvenc csapata a Real Madrid, innen van a kedvenc játékosa is, Marcelo.

Hogyan készülsz az idei DiaEuróra? Milyen várakozásokkal vágsz neki?

Az idei Diaeuróra nagy hévvel, százszázalékos erőbedobással készülök. Nagyon várom már a megmérettetéseket, hiszen nekem az elmúlt két év nem épp egészségesen sikeredett. Igyekszem magamból a maximumot kihozni.

Harmadik éve vagy kerettag. Mit jelent számodra a DiaEuro?

Számomra a DiaEuro egy jó társaság közös célért való küzdelmét jelenti. Az elmúlt két év igen jól sikerült, mindent meg fogunk tenni, hogy a harmadik is jól alakuljon!

Mi a legemlékezetesebb számodra a tavalyi DiaEuróról? És mire emlékszel kevésbé szívesen?

A tavalyi DiaEuro legemlékezetesebb és legkevésbé emlékezetes élményei a nyitó meccshez kötődnek, amikor az első mérkőzést játszottuk a románok ellen. Sajnos kikaptunk, leszegett fejjel vonultunk be az öltözőbe. De ott tudtuk, hogy nincs időnk szomorkodni, fel kell állnunk, és átlépnünk azokat az akadályokat, amelyek elénk kerülnek. A csapattagok biztatták egymást: egy CSAPAT voltunk, vagyunk!

Hogy élted meg a döntőt? És az addigi menetelést?

A döntőt nyilván rosszul éltem meg, hisz vereséget szenvedtünk. Hatméteres rúgásokkal dőlt el, ami már lutri. Az addigi menetelésünkre mindenki büszke lehet, én is az vagyok. Mindent megteszünk majd Romániában is, hogy elhozzuk a trófeát!

Milyen tapasztalatokat szereztél az eddigi Eb-ken? Kötettetek barátságok is, vagy csak a sportra koncentráltál?

Nagyon jó embereket és barátokat szerezhettünk. Pozitív hatással lehet mindenkire ez a rendezvény.

A pályára lépéshez kötődik valamilyen babonád vagy szokásod?

Babonám az nincs, szokásom az van. Meccs előtt az energiaital és a banán elfogyasztása az, amit sosem hagyok ki!


A cél idén az első hely

Czernai Gábor

Gábor Encsen dolgozik a postán mint csomagos kézbesítő. Mellette pedig futballozik, amikor csak teheti. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Encsen játszik a megyei I. osztályban a felnőttcsapatban, 8 éve csapattag. Egy bajnoki ezüstérem, és még az ifiből három bajnoki aranyérem tulajdonosa.

A legbüszkébb a 2013-s DiaEurón szerzett aranyéremre és a bajnokság legjobb játékosa díjra. Minden erejével azon dolgozik, hogy még sok ilyen eredménye legyen!

Példaképe Arturo Vidal, a Juventus középpályása, így egyértelmű, hogy a Juventus a kedvenc csapata. A kedvenc játékosa is a Juventusból került ki, Andrea Pirlo.

Mi a terved a focival a jövőben, mit szeretnél elérni?

Szeretnék az idén is bekerülni a csapatba és játszani Romániában, ami viszont a nagypályás focira vonatkozik, ott maradok az encsi csapatnál, hacsak nem kapok jobb lehetőséget máshol. Meghallgatom más csapatok ajánlatát is.

Hogyan készülsz az idei DiaEuróra?

Heti kétszer focizom kispályán és kétszer edzek az itteni csapatommal, hétvégente pedig, amikor csak edzés van Budapesten, a Hevesi Tamás által vezényelt magyar cukorbeteg-válogatottal készülök. A cél idén az első hely és az aranyérem megszerzése, csak ez az elfogadható eredmény számomra, és meg is teszünk érte a csapattal mindent, teljes erőbedobással készülünk rá!

Harmadik éve vagy kerettag. Mit jelent számodra a DiaEuro?

Az egyik, sőt talán a legjobb dolog, ami életemben történt velem, hogy kerettag és csapattag lehetek ebben a válogatottban! Nagyon jó érzés, nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen játékosokkal edzhetek, focizhatok együtt!

Mi a legemlékezetesebb számodra a tavalyi DiaEuróról?

Az első meccsen a Románoknak lőtt gólom, amit sarokkal szereztem. Bár lehetett volna belőle még több is. A másik gól, amit Pinczés Balázs rúgott a döntőben, ugyanolyan emlékezetes számomra, hiszen akkora gól volt, hogy szinte beleégett a retinámba.

Mire nem jó emlékezni?

Legkevésbé szívesen a döntőben az utolsó pár percben kapott gólra emlékszem vissza, amivel a románok kiegyenlítettek, hiszen ha nincs az a gól, újra egy aranyérmet ünnepelhettünk volna.

Milyen volt döntő és az addigi menetelés?

A döntő nagyon jó volt, felejthetetlen! Jól játszottunk. Az addigi menetelésnél az első meccsen nagyon rosszul kezdtünk, pont a románokkal a csoportban. Kikaptunk tőlük sajnos. Az utána következő meccseket viszont magabiztosan hoztuk, úgy játszottunk, ahogy a Mester (Hevesi Tamás) tanított minket.

Milyen tapasztalatokat szereztél az eddigi EB-ken? Köttetek barátságok is, vagy csak a sportra koncentráltál?

Mindegyik EB-n nagyon sportszerű és barátságos csapatok voltak, igen, vannak barátságok is, és remélem lesznek is még. De főképp mindig a következő meccsre koncentráltam.

A pályára lépéshez kötődik valamilyen babonád vagy szokásod?

Babonám az nincs, viszont minden meccs előtt a Himnusz után imádkozom az elhunyt nagymamámhoz, hogy segítsen gólokat lőnöm, jól játszanom. Mindez azért fontos számomra, mert ha nincs ő, akkor lehet, soha nem foglalkoztatott volna a foci. Köszönöm, Nagyi!


…általában beválik, ha több gólt rúgunk, mint az ellenfél.

Földvári Dániel

Mivel foglalkozol a hétköznapokban?

Szerencsére nem töltöm egysíkúan a mindennapjaimat, hiszen amellett, hogy a Symbol Budapest szakmai vezetője vagyok, az MTK honlapjánál és a családi vállalkozásainkban is várnak rám feladatok. Ezen feladatok mellett igyekszem minél több időt fordítani a sportra, amely nélkül biztosan nem tudnék teljes életet élni.

Hol játszol, milyen eredményedre vagy a legbüszkébb?

Nagypályán a Budapest bajnokságban futballozom az MTK Baráti Kör csapatában, illetve az MTK öregfiúk-együttesének is tagja vagyok, ami nagy büszkeséggel tölt el, hiszen hétről hétre válogatott játékosok sorával léphetek pályára egy csapatban.

Van példaképed, kedvenc csapatod, kedvenc játékosod?

Az MTK a kedvenc magyar csapatom. Korábban Illés Béla és Halmai Gábor voltak nagy kedvenceim, ma pedig Kanta József intelligens játékát nézem csodálattal. A világ futballjában egyedülálló példakép Lionel Messi, aki egyszerre istenáldotta tehetség és alázatos csapatember. Hosszú évek óta az FC Barcelona sikereiért szorítok a nemzetközi porondon, így dupla öröm, hogy az ő mezükben játszik az argentin zseni.

Hogyan készülsz az idei DiaEuróra? Milyen várakozásokkal vágsz neki?

Hevesi Tamás izzadságos edzéseivel és a lehető legtöbb kispályás futballal készülök a megmérettetésre. A célunk nem lehet más, mint a végső győzelem, aki nem így gondolja, az fel se szálljon a Kolozsvár felé induló buszunkra. Két éve megnyertük az EB-t, míg tavaly második helyen végeztünk. Az aranyérmes csapatból alig maradtunk páran a keretben, így szeretném, ha az „újak” is átélhetnék a győzelem mámoros pillanatait.

Harmadik éve vagy kerettag, mit jelent számodra a DiaEuro?

A DiaEuro fantasztikus kezdeményezés, hiszen nem tudok jobb módszert arra, hogy egyszerre felhívjuk a figyelmet magára a cukorbetegségre, és a cukorbetegséggel élők számára is megmutassuk, teljes életet élhetnek, ahogy mi is tesszük. Az csak hab a tortán, hogy nekünk, futballistáknak lehetőségünk nyílik címeres mezben kifutni a pályára, amivel sokunk gyermekkori álma válik valóra. A csapat egyébként fantasztikus, remek emberek alkotják a keretünket, akik baráti viszonyban vannak egymással. Szerintem ez a legnagyobb erősségünk.

Csapatkapitányként milyen plusz kötelezettségeid vannak?

Egyértelmű, hogy egyfajta hidat kell képeznem az edző és a csapattársaim között. Van, amit könnyebben megbeszélnek a játékostársak velem, mint a mesterrel, és persze Hevesi Tamás is kikéri a véleményemet néhány kérdésben. Emellett igyekszem a pályán és a pályán kívül is tartást adni a csapatnak. Sokan 10-15 évvel fiatalabbak nálam, így bizonyos helyzetben a cimborájuk, máskor a „pótapjuk” vagyok. Utóbbira szerencsére azért ritkábban van szükség.

Melyik volt a tavalyi DiaEuro legemlékezetesebb pillanata számodra?

Sok emlékezetes pillanatot tartogatott számunkra a hazai rendezésű torna. Mindenképpen kiemelném a szurkolókat, akik az ország másik feléből is útnak indultak, hogy láthassanak minket a pályán. Hihetetlen hangulatot teremtettek a lelátón, ma is beleborzongok, ha eszembe jut. Remélem, néhányan közülük Kolozsvárra is elkísérnek bennünket.

Mire emlékszel legkevésbé szívesen a tavalyi DiaEuróról?

A büntetőkkel elveszített döntő pillanatai még ma is sokszor felötlenek bennem, de nem negatív képként, hanem olyan emlékként, ami nagyon erősen összekovácsolta a társaságot. Ettől csak még jobban összeállt a csapat, éhesek vagyunk a sikerre.

Összességében hogyan élted meg a döntőt és az addigi menetelést?

Nagy dolognak tartom, hogy a nyitó mérkőzés kudarca után felállt a csapat a padlóról, és egészen a döntőig menetelt, remek válogatottakat felülmúlva útja során. A horvát együttes legyőzése az elődöntőben – akik profi futsaljátékosokkal soraikban érkeztek az eseményre – a szív és az ész diadala volt egyszerre. A döntőben elpártolt mellőlünk a szerencse, hiszen három kapufát rúgtunk az 1-1-re végződő rendes játékidőben, de nem kesergünk a múlton, előre tekintünk.

Mi a terved a focival a jövőben? Mit szeretnél elérni?

35 évesen nem szövögetek túl nagy terveket, de szeretnék még hosszú éveket eltölteni a pályán, lehetőleg komolyabb sérülés nélkül. Tavaly a DiaEuróra való felkészülésemet megzavarta egy kellemetlen sérülés, szerencsére most minden a legnagyobb rendben. A cukorbeteg-válogatott igazi szívügyemmé vált, így amíg erőm engedi és a szövetségi kapitány számít rám, addig a pályán, utána pedig a pályán kívülről szeretném segíteni a sikeres szereplésben a csapatot.

Milyen tapasztalatokat szereztél az eddigi EB-ken? Köttettetek barátságok is, vagy csak a sportra koncentráltál?

Mint korábban említettem, a magyar csapat igazi összetartó, baráti társaság. Szerencsére a többi országból érkező játékosokkal is remek viszonyt ápolunk, amikor éppen nem a pályán találkozunk, hiszen akkor vérbeli ellenfélként tekintünk egymásra. A közösségi oldalak remek lehetőséget kínálnak arra, hogy év közben is tartsuk a kapcsolatot, így nem csak egy hétig kommunikálunk egymással.

A pályára lépéshez kötődik valamilyen babonád vagy szokásod?

Nincs babonám, hacsak a mezszámot nem tekintjük annak. Hosszú évek óta mindig 6-os számmal futok ki a pályára. És még valami, általában beválik, ha több gólt rúgunk, mint az ellenfél. Ez a szokás Erdélyben is sikerre vezethet!


„Legközelebbi célom: megnyerni a DiaEurót…”

Nagy Roland

Mivel foglalkozol a hétköznapokban?

Jelenleg még tanulok az Egri Főiskola hallgatójaként, testnevelő-edző szakon. Idén már 3. éve vagyok edzője a karcagi U11-es korosztálynak. Nagy kihívás ez számomra, de nagyon szeretem, élvezem, a szülők és a gyerekek szeretete, elismerése pedig megerősít abban, hogy ez az én utam, edző szeretnék lenni! A felnőttcsapat tagjaként heti 4 edzésen veszek rész, emellett heti háromszori foglalkozást tartok a gyerekeknek. A hétvége általában foglalt, hiszen akkor játszunk bajnoki meccseket, és a gyerekekkel is igyekszünk minél több tornára eljutni. Szabadidőmben pedig a lehető legtöbb időt töltöm a menyasszonyommal.

Hol játszol, milyen eredményeket értél el? Mire vagy a legbüszkébb?

Igazából a labdarúgás születésem óta az életem része. Az édesapám, a nagyapám is ezt a sportágat űzte, őket követtem itt, a Karcagi SE labdarúgócsapatában. Jelenleg is a felnőttcsapat tagja vagyok, emellett az U11-es korosztály edzőjeként dolgozom.
Csapatunk a megye I-es bajnokságban már 2. alkalommal lett ezüstérmes, amire büszkék vagyunk, bár nagyon szeretnénk egyszer végre odaérni a legfelső fokra. Többször megszavaztak a hétvége legjobbjának, és legújabb sikerem, hogy én rúgtam a 100. gólt.
A labdarúgásban többször értem el olyan eredményt, amire büszke vagyok. Tagja lehettem egy debreceni csapatnak, akikkel bejártuk az országot, az általános iskolánk csapatával kijutottunk Franciaországba, Olaszországba, Dániába. Vannak szép eredményeim az U11-es csapatommal is. Megnyertünk már néhány tornát, sok meghívásunk van, amelyeket igyekszünk elfogadni és minden fejlődési lehetőséget kihasználni. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy tavaly bekerülhettem a DiaEuro válogatottkeretébe, nagy dolog, hogy eljuthattam egy Európa-bajnokságra, elhoztuk a 2. helyet, de remélem, ebben az évben Kolozsváron mi leszünk az elsők.

Van példaképed, kedvenc csapatod, kedvenc játékosod?

A legtöbb focistának kiskorában általában az édesapja a példaképe, így nekem is. A kedvenc csapataim a Fradi és a Juventus, sok kedvenc játékosom van, pl. Del Piero, Pirlo, Xavi… de a jó foci a lényeg.

Hogyan készülsz az idei DiaEuróra? Milyen várakozásokkal vágsz neki?

Részt veszünk az edzéseken, összetartásokon, az edzőtáborban, megfogadjuk mesterünk, Hevesi Tamás tanácsait, a felkészüléshez szükséges terveit. Mivel tavaly egy hajszálon múlott az aranyérem, nem tudtuk megvédeni a bajnoki címet, most a fizikális erőnlét mellett mentálisan kell még jobban felkészülnünk, hogy a helyzeteinket gólra tudjuk váltani, és koncentrálni tudjunk az utolsó másodpercig. Nagyon szeretnék Európa-bajnoki címmel hazajönni, hogy mesterünknek és hazánknak újra nagy büszkeséget jelentsünk.

Melyik volt a tavalyi DiaEuro legemlékezetesebb pillanata számodra?

Mivel ez egy Európa-bajnokság, így minden pillanata büszkeséggel töltött el. Nagyon jó érzés volt a döntőig eljutni, a lelátó szurkolói között látni a családomat, és karcagiként ebben a csapatban együtt énekelni a magyar Himnuszt, ami nekünk szólt.

Mi a terved a focival a jövőben? Mit szeretnél elérni?

Tudom, hogy nem lehet egy életen át focizni, de amíg az egészségem engedi és lesznek lehetőségeim, addig folytatom, és szeretném magam magasabb szinten is kipróbálni. Legközelebbi céljaim: megnyerni a DiaEurót, elvégezni a főiskolát és edzőként sikeresnek lenni.

A pályára lépéshez kötődik valamilyen babonád vagy szokásod?

Van néhány szokásom, mint például általában utolsóként jövök ki az öltözőből, és van egy állandó pólóm a mez alá. Ez lesz az első, amit bepakolok a bőröndbe, ha indulunk Kolozsvárra! Hajrá, magyarok!


„Aki csak firkál hétköznap, az nem tud hétvégén festeni!”

Pinczés Balázs

Balázs még tanul, és emellett természetesen a foci tölti ki a mindennapjait. Játszik nagy pályán és futsalozik is a Baráti Futsal Clubnál NB II-ben, ahol jó idényt tudhat maga mögött. Külön büszke arra, hogy játszhatott az NB II Nyugat Futsalválogatottban is.
Nincs példaképe és kedvenc csapata sem, kedvenc játékosa viszont van, Alessandro Rosa Vieira (Falcão). Egyébként mindig a jó focinak, az izgalmas játéknak és a sok gólnak szurkol.

Mi a terved a focival a jövőben, mit szeretnél elérni?

Minél tovább szeretnék focizni, amíg a sérülések elkerülnek. Célom, hogy minél nagyobb szinten tudjam játszani ezt a sportot és minél eredményesebben. Ha viszont már szögre akasztom a cipőt, utána is szeretnék a futball közelében maradni.

Hogyan készülsz az idei DiaEuróra?

Az idei DiaEuróra is úgy készülök, mint a tavalyira, minél több edzésen veszek részt. Ez a legfontosabb, ugyanis „aki csak firkál hétköznap, az nem tud hétvégén festeni”! Szeretnénk megnyerni a DiaEurót, máshogy nem is indulhatunk neki!

Milyen volt a tavalyi döntő?

Egy döntőt játszani mindig hatalmas élmény, főleg címeres mezben. Szerintem jobban megérdemeltük volna a győzelmet, több és nagyobb helyzeteink voltak, csak hát a futballt gólra játsszák. Nem szégyen kikapni az „orosz rulett” játékban!

Mi a legemlékezetesebb számodra a tavalyi DiaEuróról?

Hála istennek sok szép pillanatot élhetett meg a csapat a hazai rendezésű DiaEurón. Az első perctől az utolsóig minden pillanat örök emlék marad. De talán mégis a legemlékezetesebb percek a döntőben voltak, amikor gólt rúgtam. Azok a pillanatok ki is estek az emlékezetemből, csak annak köszönhető, hogy tudom, mi történt, hogy azóta visszanéztem videón. Szerintem nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy az egész csapat extázisban volt akkor!

Mire nem jó emlékezni?

Sajnos a sport az ilyen, egyik csapat nyer, a másik kikap. Természetesen elveszíteni egy döntőt senkinek sem kellemes, főleg úgy, hogy büntetőpárbajban maradtunk alul. Azt nehezen élte meg a csapat, de a legfontosabb, hogy túl vagyunk rajta, és azért megyünk Kolozsvárra, hogy 2016-ban újra Magyarországon rendezhessük a DiaEurót!

Üzensz valamit a szurkolóknak?

Szeretnék megkérni mindenkit, aki csak teheti, látogasson el Kolozsvárra, és szurkoljon nekünk! Szeretnénk érezni, amit Balatonfüreden éreztünk, hogy mellettünk állnak a szurkolók, és segítenek minket átlendülni a holtpontokon!


„Óriási érzés úgy pályára lépni, hogy előtte hallhatod az országod himnuszát”

Purguly Edgár

Hol játszol, milyen eredményeket értél el? Mire vagy a legbüszkébb?

A 2014/15-ös szezonban megfordultam két helyen is, előbb az NB III-as Gyulai Termálban, majd pedig az életem és más dolgai miatt a Hajdú-Bihar megyei I. osztályú Hosszúpályiban, ahol 11 meccsen 13 gólt sikerült szereznem. Jelenleg pedig meglátjuk még… Hogy milyen eredményeket értem el? 17 évesen U19 NB II-es bajnoki cím, egy erős, egységes csapattal és egy jó edzővel, valamint ugyanebben a szezonban a gólkirályi címet is sikerült megszereznem, majd 19 évesen felnőtt NB III-as 4. hely. És mire vagyok a legbüszkébb? Azt hiszem, hogy a gólkirályi címemre, persze tudom, hogy kellettek hozzá a pályán a remek társak is... Illetve arra is büszke vagyok, hogy tagja lehetek ennek a nagyszerű válogatottnak, és tavaly sikerült a játékommal hozzátenni az ezüsthöz, amit különdíjjal is jutalmaztak.

Van példaképed, kedvenc csapatod, kedvenc játékosod?

Igen, van példaképem, egy nagyon jó, régi barátom, Berki Péter, aki idén lett NB I-es labdarúgó, látom, hogy éli mindennapjait, és hogy gondolkodik, ugyanis együtt lakunk, ennek tudatában mondhatom, nem egy mindennapi EMBER. Illetve édesanyám és édesapám.
Gyerekkorom óta a Bayern München a kedvenc csapatom, és Arjen Robben, Cristiano Ronaldo, Claudio Pizzaro és természetesen Berki Péter a kedvenc játékosom.

Hogyan készülsz az idei DiaEuróra? Milyen várakozásokkal vágsz neki?

Ugyanúgy készülök, mint tavaly, természetesen a klubom edzésein részt veszek, és a válogatott összetartásain. Legyünk ott a legjobb négyben, ha pedig ott járunk, akkor már hozzuk haza az aranyat!

Milyen tapasztalatokat szereztél a tavalyi Eb-n?

A negyeddöntő-elődöntő szakaszban ne lőjek 5 gólt, mert utána nem marad a döntőre. Viccet félretéve, óriási érzés volt megtapasztalni, milyen úgy pályára lépni, hogy előtte hallhatod az országod himnuszát.

Melyik volt a tavalyi DiaEuro legemlékezetesebb pillanata számodra?

A lengyelek elleni 0-2-ről megfordított meccs, fantasztikus CSAPATMUNKÁVAL és hittel, ahol 4 gólt is sikerült lőnöm, valamint az, amit éreztem a horvátok elleni elődöntőben, miután meghintáztattam horvát ellenfelem, és berúgtam csapatunk 3. gólját.

Közönségdíjas lettél tavaly, hogy fogadtad a díjat? Mit éreztél?

Persze örültem neki, de szívesen elcseréltem volna az Eb-aranyra, először ez volt a fejemben, de utána megpróbáltam pozitív lenni és a jóra gondolni; hisz van egy Eb-ezüstöm, ami addig még Földvári Daninak vagy Brondics Petinek sem volt... a különdíj pedig csak ráadás.

Mi a terved a focival a jövőben? Mit szeretnél elérni?

Nincsenek NB I-es céljaim... ugyanis nem lenne reális, valamint licenccel rendelkező gyerekcsapat edzője is vagyok NB I-es klubnál. A tervem az, hogy az edzői pályán továbbfejlődjek, és mellette pedig amennyit enged az edzősködés, még futballozzak is nem annyira alacsony szinten, de nehéz összeegyeztetni még az NB III-mal is... Hogy mit szeretnék elérni? Ez egyértelmű, az idei Eb-n megszerezni az 1. helyet!


„Egészséges életmódra tanít a diabétesz”

Rezessy Bálint

Bálint jelenleg nagypályán Budajenőn focizik megyei bajnokságban. A tavalyi DiaEurón elért ezüstérmükre a legbüszkébb. Kedvenc csapata a Real Madrid, itthon a Fradinak drukkol. Kifejezetten kedvenc játékosa nincs, ahogy mondja – a csapat az első!

Hogyan készülsz az idei DiaEuróra, milyen várakozásokkal vágsz neki?

Folyamatosan zajlik a munka az összetartásokon, ezenkívül kocogni, biciklizni szoktam, illetve hetente egyszer kispályázom. Nem szeretném túlzásba vinni a mozgást, ki kell pihenni a nagypályás szezont, július közepére frissnek kell lennem.

Mi a terved a focival a jövőben? Mit szeretnél elérni?

Szeptemberben 34 éves leszek, különösebb terveim nincsenek, minél tovább szeretnék még ezen a szinten játszani. A DiaEurón a lehető legjobb eredményt szeretném elérni a csapattal.

Mi a legemlékezetesebb számodra a tavalyi DiaEuróról?

Amikor az elődöntőben 3-1-re legyőztük a nagyon erős horvát csapatot. A csapat és a közönség is fantasztikus volt, sosem felejtem el.

Volt, hogy orvosként is helyt kellett állnod az EB-n? Mennyire követted a csapattársak vércukorértékeit?

Követtem a többiek értékeit, volt, hogy besegítettem, de kiváló doktornő dolgozik velünk, ebből a szempontból szerencsére alig volt szükség rám.

A pályára lépéshez kötődik valamilyen babonád vagy szokásod?

Különösebb babonám nincs. A cukromat szoktam meccs előtt többször – és szünetben is – mérni, ha kell, korrigálni.


„Dicsőség, hogy képviselhetem hazámat”

Sándor Balázs

Balázs Alsónémedin idén sikeresen bemutatkozott a felnőttcsapatban, és a saját bajnokságukban második helyezést sikerült elérniük. Arra a legbüszkébb, hogy ilyen fiatalon sikeresen beverekedte magát a kezdőcsapatba. A hétköznapjait tanulás, edzés és munka tölti ki. Példaképe Puskás Ferenc, kedvenc csapata az Arsenal, kedvenc játékosa Sergio Ramos.

Harmadik éve vagy kerettag. Hogyan készülsz az idei DiaEuróra?

Most, hogy már vége a nagypályás focinak, próbálok kispályán focizni, és fizikálisan és mentálisan készülök a megmérettetésre. Remélem, ugyanolyan sikert ér el a csapat, mint az elmúlt két évben, de idén egyértelmű, hogy az aranyérmet szeretnénk elhódítani! Számomra dicsőség, hogy képviselhetem hazámat a DiaEurón!

Milyen tapasztalatokat szereztél az eddigi EB-ken?

Évről évre egyre több csapat csatlakozik az Európa-bajnoksághoz, és mindenki próbál előkelő helyezést elérni. Elsősorban a sportra koncentráltunk, de kötettek barátságok más csapatok játékosaival.

Mi a legemlékezetesebb számodra a tavalyi DiaEuróról?

Az, hogy a rokonaim, barátaim előtt játszhattam, és sikeresen gólokat rúgtam. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen sok néző és híres sportoló jött, és szurkolt nekünk, nagyon sokat segített a csapatnak az, hogy a mérkőzéseinkre kilátogató szurkolók és családtagok mindent megtettek, hogy biztassák a csapatot!

Mi a terved a focival a jövőben? Mit szeretnél elérni?

Remélem, még sokáig tagja lehetek a DiaEuro csapatának, és célom, hogy egy magasabb osztályban tudjak majd focizni.

A pályára lépéshez kötődik valamilyen babonád vagy szokásod?

A barátnőm által készített karkötőt hordom a kezemen!


„Mindenképpen a győzelem a cél!”

Tordai Vince

A 2013-as DiaEuro-győzelmet, valamint a 2014-es második helyezést tekinti a legnagyobb sikernek eddigi eredményei közül. Nincs példaképe, de több olyan focista is van, akinek szereti a játékát, mint például Pavel Nedved vagy Alessandro Del Piero. Kedvenc csapata a Juventus.

Hogyan készülsz az idei DiaEuróra?

Mindenképpen a győzelem a cél, és ennek érdekében fizikailag, technikailag és mentálisan is a maximumot kell nyújtani, erre készülünk a legjobban!

Harmadik éve vagy kerettag. Mit jelent számodra a DiaEuro?

A DiaEuro és a felkészülés rendkívül sokat adott nekem, és csak köszönettel tartozom, tartozunk mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy egy ilyen tornán Magyarország is részt vehessen.

Mi a legemlékezetesebb számodra a tavalyi DiaEuroról?

Ahogyan készültünk a döntőre, és mikor megszereztük a vezetést.

Mire nem jó emlékezni?

A románok egyenlítő góljára a döntőben.

Milyen volt a döntő és az addigi menetelés?

Nehezen indult a torna számunkra, de még időben tudtunk váltani, és fel tudtunk állni az első meccs után, ami kellő motivációt adott mindenkinek, hogy visszavágjunk szomszédainknak.

Milyen tapasztalatokat szereztél az eddigi EB-ken?

Nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtam, sok jó emberrel sikerült megismerkednem, amit csak az EB-nek köszönhetek.

Mi a terved a focival a jövőben? Mit szeretnél elérni?

Megnyerni a DiaEuro 2015-ös tornáját!

A pályára lépéshez kötődik valamilyen babonád vagy szokásod?

Minden meccs előtt egy apró fohász, hogy jól menjen a csapatnak.


„Tavaly nem volt szerencsénk”

Tövisháti Tamás

Tamás testnevelőként dolgozik egy általános iskolában, közben Egerben, a főiskolán végzi a mesterképzést. Nagyon büszke a tavalyi bajnokságon szerzett ezüstéremre.
Jelenleg Délegyházán futballozik, és szeretne még nagyon sokáig védeni, természetesen minél magasabb szinten, és minél eredményesebben, de a lényeg, hogy folyamatos játéklehetőséget kapjon.
Igazán kedvenc csapata nincs, talán az angol Tottenham, a kapusok közül Hugo Lloris és Fernando Muslera a kedvence.

Milyen várakozásokkal vágsz neki az idei DiaEurónak?

Idén is szeretnék bekerülni a szűkített keretbe, és ha ez sikerül, nem lehet más a cél, csakis az aranyérem!

Mi a legemlékezetesebb számodra a tavalyi DiaEuróról?

Azt hiszem, amikor az elődöntőben megvertük a horvátokat. Véleményem szerint az volt az EB legjobb mérkőzése, a két legjobb csapat találkozott!

Mire emlékszel a legkevésbé szívesen?

Egyértelműen a büntetőkkel elveszített döntőre.

Hogy ítéled meg a kapuból a tavalyi döntőt?

Érzésem szerint nem a jobbik csapat győzött, sajnos nem volt szerencsénk. Rúgtunk 4-5 kapufát, hiába vezettünk, az ellenfelünk is rúgott egyet, a szétlövésnél pedig nekik volt szerencséjük.

A pályára lépéshez kötődik valamilyen babonád vagy szokásod?

Nem igazán vagyok babonás, a társakkal szoktam lepacsizni minden meccs előtt.


 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!