Bemutatkoznak az EB-re készülő magyar diabéteszválogatott tagjai

A cukorbetegek futsal-Európa-bajnoksága, a DiaEuro 2016. július 24. és 31. között Szarajevóban kerül megrendezésre 16 ország részvételével. A magyar válogatott felkészülését és részvételét a 77 Elektronika Kft. és a Sanofi támogatásának köszönhetően a DiaEuro Labdarúgó Sportegyesület szervezi. A Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Labdarúgó Szövetség a magyar csapat szakmai partnerei, a Diabetes újság pedig a rendezvény népszerűsítését segíti. Bemutatjuk a magyar keret tagjait.

„A mi csapatunk erőssége az összetartás és az odaadás.”

Brondics Péter

A tavalyi DiaEuro óta mi változott az életedben?

Februártól új munkahelyem van, ahol nagyon jól érzem magam.

Hogy alakult az éved a foci szempontjából, milyen eredményeket értél el?

Megyei bajnokságban fociztam, ahol az 5. helyen végzett a csapatunk. Kispályán is játszom, ahol másodikok lettünk. Így összességében jól sikerült a szezon.

Mit szólsz az EB eredményünkhöz és a magyar csapat teljesítményéhez?

Számomra nagyon pozitív meglepetés volt a magyar CSAPAT. Jó volt látni nemzetünket egy ilyen erős mezőnyben helytállni. Kitűnő játékkal kápráztatták el a közönséget. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő évek még jobban alakulnak majd!

Melyik volt a kedvenc meccsed az Eb-n?

A kedvenc meccsem a Magyarország-Portugália volt, hiszen nagyszerű megoldásokat és gólokat láthattunk. A magyar csapat akkor már felszabadultan, továbbjutva játszott.

A döntőben kinek drukkoltál?

A döntőben én Portugáliának szurkoltam. Bár Ronaldó sérülése miatt nehéz dolguk volt, de így is megmutatták, hogy együtt mire képesek.

Negyedik éve vágsz neki a DiaEurónak, mit jelent neked ez a verseny?

Boldog vagyok és büszkeséggel tölt el, hogy 4. éve a magyar válogatott tagja lehetek.

Egyre több csapattag már 2-3 éve tagja a keretnek. Mennyire csiszolódtatok össze? Hogy fogadjátok az újakat?

Nagyon jó a csapat, pályán kívül és év közben is szívesen beszélünk egymással. Az új csapattársak is észrevétlenül épülnek be hozzánk.

Hogy készülsz az idei szarejevói tornára?

Lehetőségemhez mérten szinte minden edzésen ott vagyok. Talán az utazás fárasztó egy kicsit, mivel én minden alkalommal Nyíregyházáról érkezem.

Milyen reményekkel vágtok neki az idei DiaEurónak?

Természetesen megnyerni szeretnénk, de ha egy dobogós hely sikerül, akkor is elégedetten, büszkén jövünk majd haza. Mindent meg fogunk tenni a lehető legjobb eredményért.

Sérülésekkel bajlódtál, sikerült rendbe jönnöd?

A focinak köszönhetően, időközben egy súlyos vállsérülésem is volt, amit kétszer operáltak. Most reményeim szerint sérülésmentesen, jó kondícióban vágok neki az idei DiaEurónak.

Mi az, amit a magyar cukorbeteg-válogatott legnagyobb erősségének érzel?

A mi csapatunk erőssége az összetartás és az odaadás. Csapatként, barátként küzdünk egymásért, másrészt edzőnk Hevesi Tamás megtanított dolgok kivitelezésére.

A tavalyi DiaEuróból mire emlékszel legszívesebben?

Legemlékezetesebb pillanatom, amikor a szlovénoknak berúgtam a győztes gólt, és kirohanhattam a messziről érkező barátaimhoz.

Mit jelent számodra a DiaEuro és a cukorbeteg futsal-válogatottság?

Boldog vagyok, hogy a csapat tagjaként fantasztikus embereket ismerhettem meg, és mély, őszinte barátokat szereztem! Köszönöm!


„...szorgalmas munka és kitartás kell..."

Czernai Gábor

A tavalyi DiaEuro után csapatot váltottál.

Igen, felköltöztem Budapestre, és az FFC csapatánál futballozom, BLSZ I. osztályban.

Hogy alakult az éved a foci szempontjából, milyen eredményeket értél el?

Az FFC-nél sikerült beilleszkednem, jól érzem magam a csapatban. 12. helyen végeztünk a bajnokságban.

Mit szólsz az EB-eredményünkhöz és a magyar csapat teljesítményéhez?

Örülök a jó teljesítménynek, nagyon szépen játszottak a fiúk. Csak így tovább!

Melyik volt a kedvenc meccsed az Eb-n? A döntőben kinek drukkoltál?

A magyar–portugál kifejezetten tetszett. A döntőt nem néztem sajnos, ha néztem volna, akkor a franciáknak.

Hogy készülsz a az idei DiaEuróra? Mit vársz tőle? Milyen reményekkel vágtok neki?

Edzek, amikor csak tudok. Természetesem az első hely a cél. Bízunk a legjobb eredményben, és meg is teszünk érte mindent!

Egyre több csapattag már 2-3 éve tagja a keretnek. Mennyire csiszolódtatok össze? Hogy fogadjátok az újakat?

Jó barátságban vagyunk, egy nagy családdá csiszolódtunk. Nálunk olyan a közösség, hogy könnyű a beilleszkedés, eddig mindenkinek sikerült is.

Mi az, amit a magyar cukorbeteg-válogatott legnagyobb erősségének érzel?

A csapat összhangja, együttműködése, egymás kisegítése.

És mi az, amiben esetleg még fejlődni lehetne?

Mindig mindenben lehetne fejlődni évről évre, csak szorgalmas munka és kitartás kell hozzá.

A tavalyi DiaEuróból mire emlékszel legszívesebben? És mi az, amit inkább elfelejtenél?

Legyőztük a bosnyákokat. Kikaptunk a döntőben a románoktól.


A magyar válogatott igazi nagybetűs CSAPAT!

Földvári Dániel

A tavalyi DiaEuro óta milyen változások történtek az életedben?

A változások leginkább a magánéletemet, a munkámat érintették, szerencsére sok pozitív dolog történt velem az elmúlt időszakban.

Hogy alakult az éved a foci szempontjából, milyen eredményeket értél el?

Fárasztó szezonon vagyok túl, hiszen a felnőttbajnokság mellett az MTK öregfiúk-együttesében is hétről hétre pályára léptem. Ezenkívül az idény végén még egy nemzetközi tornán is részt vettünk Cardiffban, többek között a Sparta Praha és a Bayer Leverkusen társaságában, amit sikerült megnyernünk. Szóval rengeteg jó élménnyel gazdagodtam idén is, de nem sok idő jutott a pihenésre az biztos.

Mit szólsz az EB-eredményünkhöz és a magyar csapat teljesítményéhez?

Nagyon örültem, hogy erőn felül teljesített a válogatott, és jó játékkal örvendeztettek meg minket. Jó érzés volt újra magyar csapatnak drukkolni világversenyen. Az alap adott, erre már lehet építeni a következő években.

Melyik volt a kedvenc meccsed az EB-n?

A magyar–portugál meccsen szórakoztam talán a legjobban, nagy dolognak tartom, hogy pontot szereztünk a későbbi Európa-bajnok ellen.

A döntőben kinek drukkoltál?

A döntőben számomra két nem túl szimpatikus csapat mérkőzött egymással, de miután csúnyán lerúgták Ronaldót, inkább a luzitánok sikeréért szorítottam.

Negyedik éve vágsz neki a DiaEurónak, mit jelent neked ez a verseny?

Azon kívül, hogy fontos felhívnunk a cukorbetegek figyelmét a sportos életmód jelentőségére, ma már a közösség számomra a legfontosabb szempont, amiért örömmel várom minden évben a DiaEurót.

Egyre több csapattag már 2-3 éve tagja a keretnek. Mennyire csiszolódtatok össze?

A magyar válogatott igazi nagybetűs CSAPAT! A legnagyobb erőnk egymás szeretetében és tiszteletében rejlik! Nálunk mindenki barát, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Ebben a közösségben minden együtt töltött pillanat öröm.

Hogy fogadjátok az újakat?

Összeszokott, de egyben befogadó közösség is a miénk. Sok csapatban játszottam, sok öltözőben megfordultam már, de azt hiszem, ennél jobb társasággal ritkán találkoztam. Idáig mindenki könnyen lett része a kollektívának.

Hogy készülsz az idei szarejevói tornára? Mit vársz tőle? Milyen reményekkel vágtok neki?

Mi minden évben a végső győzelem reményében indulunk el, másként nem is érdemes. Háromszor egymás után döntőbe jutottunk, ami egyedülálló teljesítmény. Nem lesz könnyű folytatni a szép sorozatot az egyre erősödő mezőnyben, de állunk elébe az embert próbáló feladatnak. A felkészülésünk jól sikerült, és ugyan egy-két sérülés nehezíti a dolgunkat, de magabiztosan várjuk a rajtot. Rezessy Bálint barátomnak egyébként ezúton kívánnék gyors gyógyulást, mert jövőre már nem szeretnénk nélkülözni a játékát!

Mi az, amit a magyar cukorbeteg-válogatott legnagyobb erősségének érzel?

Vannak fantasztikus egyéniségeink, de a legnagyobb erősségünk mégis a csapatjáték. Barátként harcolunk egymásért a pályán a végsőkig. Persze az eredményességhez kell a taktikai felkészültség is. Hevesi mestertől ehhez mindent megkapunk.

Mi az, amiben esetleg még fejlődni lehetne?

Mivel az ország minden pontjáról érkeznek a játékosok a keretbe, nem egyszerű edzésidőpontokat találni. Persze egy-két plusz nap mindig jól jönne, de azt hiszem, megtettünk minden tőlünk telhetőt a felkészülési időszakban. Fejlődni mindig lehet és kell is, igyekszünk a rajtig még csiszolni sok apróságon.

A tavalyi DiaEuróból mire emlékszel legszívesebben, és mi az, amit inkább elfelejtenél?

A fantasztikus közönségre és a vérrel-verítékkel kivívott nagy győzelmekre emlékszem vissza legszívesebben. A döntőt talán elfelejteném, de azt is leginkább a fiatalabb csapattársaim könnyei miatt. Bárcsak minden magyar csapat legalább ezüstérmet nyerne a nagy nemzetközi tornákon. Idén azért megpróbáljuk fényesebbre cserélni az érmet!


„...olyan ez a csapat, mint egy család..."

Jacsmanik Attila

Hol fociztál eddig, milyen eredményeket értél el?

Egerben kezdtem 5 éves koromban, ott voltam 15-16 éves koromig, ott játszottan mb1-ben, mb2-ben, sikerült bajnokságot is nyerni, illetve sok díjat sikerült ott szereznem, aztán átmentem Mezőkövesdre U17-be, ott is sikerült majdnem dobogós helyezést elérni, majd Diósgyőr U18, ott játszottam egy évet, végül visszakerültem Heves megyébe Andornaktályára megye 1-es csapatba.

Mióta vagy diabéteszes?

Négyéves korom óta.

Okozott ez valaha nehézséget a sportban?

Soha nem akadályozott. Olyan persze előfordult, hogy alacsonyabb vagy magasabb volt a cukrom, de ez nem ment a teljesítményem rovására.

Most érettségiztél, mik a terveid?

Az egri egyetemen fogok tanulni tesitanárnak és edzőnek.

Hogy kerültél kapcsolatba a DiaEuróval?

A heves megyei diabétesz-szövetség már 2 éve is küldte nekem az értesítőt, de akkor még nem jöhettem, mivel idén töltöttem csak be a 18-at, így most tudtam először részt venni a válogatón, és szerencsére rögtön sikerült bekerülni a keretbe.

Hogy sikerült beilleszkedni a csapatba?

Azt hiszem, hogy nagyon jól, olyan ez a csapat, mint egy család, mindenki nagyon kedves és segítőkész, csak pozitív dolgokat tudok mondani a többiekről.

Hogy készültél a DiaEuróra?

Részt vettem az összetartásokon, volt egy edzésterv, azt követtem, illetve igyekeztem több dinamikus kis mozgást is végezni.

Szerinted mi a magyar válogatott legnagyobb erőssége?

Az, hogy segítjük egymást, nagyon összetartó társaság, jelenleg mintha a második családom lenne. Olyan emberekből áll, akiket bármikor felhívhatok, segíteni fognak, és ez a pályára is kihat. Tudod, hogy olyan 3 ember van még melletted a mezőnyben, aki az utolsó leheletéig fog küzdeni érted.


„…Magyarország az egyik legerősebb válogatottal fog megérkezni.”

Kanalas László

Új játékos vagy a keretben, mit kell tudni rólad?

Kanalas László vagyok, 23 éves és Budapesten lakom a 17. kerületben. Jelenleg kereskedelmi értékesítőként dolgozom Budapesten és az agglomerációjában.

Honnan értesültél a DiaEuróról?

A DiaEuróra egyik barátom hívta fel a figyelmemet egy közös focizás keretében. Előtte nem nagyon hallottam a válogatóról sem, és sajnos az eddig elért eredményekről sem. Az eseményt átküldte nekem, és kicsit izgulva, de elmentem a válogatóra.

Izgulva? Hiszen remek eredményeid voltak korábban futsalban.

Szerencsére a futsal nagyon közel áll hozzám, mivel 15 éves korom óta játszom ezt a sportágat. A Cső-Montage futsalcsapatnál kezdtem utánpótlásban, majd 18 évesen felkerültem az első csapathoz, amely akkor az NB I-ben szerepelt. A Cső Montage-ban rengeteget tanultam, mert mind a szakmai stábból, mind a játékosok között volt vagy jelenleg is válogatott személyekkel dolgoztam együtt. Sajnos gazdasági okokból a csapat következő évben az NB II-ben folytatta rengeteg fiatallal, ahol ugyanúgy megálltuk a helyünket.

Miért hagytad abba? Sérülést szenvedtél?

Sokáig nem tudtam visszatérni a korábbi térdsérüléseim miatt. Jelenleg is azon dolgozom, hogy minél jobb formában legyek a DiaEuróra és a következő szezonra.

Milyen érzés újnak lenni a csapatban? Hogy fogadtak a fiúk?

Azt gondolom, hogy a csapatba bekerülni is és bent maradni is nehéz. A cukorbeteg csapattársaim egytől egyig tehetséges fiatal futballisták, akik egész életükben sportoltak. Megvan bennük a versenyszellem és az akaraterő, ezért edzéseken is nagy az iram. Természetesen nekem is rengeteget segítettek a beilleszkedésben, és nagyon örülök, hogy a csapat tagja lehetek. Az edzések mindig jó hangulatban telnek, mindig bíztatjuk egymást. A TFSE elleni felkészülési mérkőzésen kiderült, hogy nagyon jó irányba tartunk, azonban van még mit kijavítanunk.

Milyen eredményt vársz a szarajevói tornán?

Ahogy a többiek elmesélték, a tornán lesznek nagyon erős csapatok is, akik ellen valószínűleg meg fogunk izzadni, de biztos vagyok benne, hogy Magyarország az egyik legerősebb válogatottal fog megérkezni. A csapat képessége és önbizalma megvan ahhoz, hogy megnyerjük idén a trófeát, mint 2013-ban, azonban ehhez elengedhetetlen, hogy jól felkészültek és motiváltak legyünk, amiről Hevesi Tamás vezetőedzőnk gondoskodik.

Minden adott hozzá, hogy a legjobb eredményt érhessétek el?

A szakmai stáb és a segítők mindig gondoskodnak arról, hogy mindenünk meglegyen, ezáltal a cukorbetegségünkre mindig tekintettel vannak. Edzések előtt mindig van arra időnk, hogy a cukorbeteg-teendőket elintézzük, és mozgás közben is mindenben segítenek. Személy szerint mindig figyelek arra, hogy a vércukorszintem jó legyen, és ezzel a társaim is így vannak.

Van kedvenc csapatod, esetleg példaképed?

Személy szerint a támadó focit szeretem, a letámadást és a gyors kontrajátékot. Nagy rajongója vagyok a támadó középpályásoknak, mint pl. Guti (Real Madrid) vagy Özil. Kedvenc csapatom az Arsenal, noha remélem, mi idén több kupát nyerünk, mint ők. Ha a futsalról beszélünk, egyértelműen a világ legjobb játékosa és kedvenc futsaljátékosom a brazil Falcão.


„...nagy erősségünk az egység”

Nagy Roland

A tavalyi DiaEuro után nagy változás jött az életedben.

Igen, amint hazaértem az Európa-bajnokságról, szinte már másnap költöztem fel Budapestre mesterünk, Hevesi Tamás hívására. Egy új lehetőség nyílt számomra a labdarúgásban, emellett bíztam a több munkalehetőségben is.

Milyen lehetőséget kaptál?

Az FFC-ben játszottam az utóbbi idény során, de az edzői munkát sem hagytam abba, az AirNergy utánpótlásában foglalkozom gyerekekkel.

Mit szólsz az EB-eredményünkhöz és a magyar csapat teljesítményéhez?

Kiváló eredményt ért el a magyar csapat. Szüksége volt a labdarúgásunknak egy ilyen sikerre, nagy dolog, hogy meg tudtuk nyerni a saját csoportunkat, reméljük, ezzel elindul valami pozitív változás a magyar fociban. Úgy érzem, ez remek példa előttünk is.

Melyik volt a kedvenc meccsed az Eb-n?

A Magyarország–Ausztria mérkőzés volt a kedvenc meccsem az Eb-n, hiszen legyőztük ellenfelünket, és a barátaimmal együtt izgultuk-szurkoltuk végig a mérkőzést!

A döntőben kinek drukkoltál?

Mivel a magyarok és az olaszok is kiestek, így teljesen semleges szemmel néztem végig a mérkőzést, és szurkoltam, hogy jó meccset lássak!

Hogy készülsz a DiaEuróra?

Semmi nem változott az eddigiekhez képest. Minden összetartáson igyekszem részt venni, és maximális odafigyeléssel végigcsinálni a felkészülést. Nagyon várom már, hogy az edzéseken végzett kemény munkát hogyan tudjuk majd a tétmeccseken kamatoztatni.

Mit vársz a szarajevói tornától? Milyen reményekkel vágtok neki?

Természetesen aranyérmet. Nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen évről évre sokkal erősebb ellenfelek vannak, de mi is mindent megteszünk az előrelépésért!

Mi az, amit a magyar cukorbeteg-válogatott legnagyobb erősségének érzel?

Mindenféleképpen nagy erősségünk az egység, nagyon jó baráti társaság kovácsolódott össze. Nem csak a pályán, hanem a pályán kívül is nagyon jóba lettünk. Jó érzés, hogy ehhez a kis „családhoz” tartozom!

Van valami, amiről úgy érzed, még tudnátok fejlődni benne?

Az utolsó passzok és a sorsdöntő, fontos pillanatokban a jó döntések meghozása.

A tavalyi DiaEuróból mire emlékszel legszívesebben? És mi az, amit inkább elfelejtenél?

Nagyon sok pozitív élményem van, így például, hogy az egész családom és a menyasszonyom kint volt velem az Eb-n, vagy az elődöntőben megnyitni a gólcsapot, no és amikor megjöttek a barátaim és hozták magukkal a hangulatot, vagy amikor a döntőre megérkezett a kis focicsapatom!
Persze mindig vannak negatív történések is, de azt igyekszik az ember elfelejteni, így ilyet nem is említenék!


-->
„Együtt dolgozunk egy nemes cél érdekében.”

Pinczés Balázs

Mit szólsz az EB-eredményünkhöz és a magyar csapat teljesítményéhez?

Őszintén szólva meglepett, nem számítottam ilyen csodálatos eredményre. Mindenki büszke lehet a fiúkra és az egész csapatra!

Melyik volt a kedvenc meccsed az Eb-n?

Az EB-n négy kedvenc meccsem volt, mégpedig amikor a magyarok játszottak. Jó volt úgy meccset nézni, hogy van is miért izgulni, és nem egy külföldi válogatottért kell szorítani.

A döntőben kinek drukkoltál?

A jó focinak szurkoltam, hát ami... valljuk be, elmaradt.

A te éved hogyan alakult a foci szempontjából?

Sikeres évről beszélhetek hála istennek. Nagypályás csapatomnál a tavaszi szezon szinte hibátlanul sikerült, amire büszkék lehetünk.

És futsalban milyen évetek volt?

Ott még nagyobb öröm ért, hiszen sikerült megnyernünk az NB II bajnokságot, és ezzel kiharcoltuk, hogy jövőre már az NB I-ben szerepelhessünk!

Harmadik éve vágsz neki a DiaEurónak, mit jelent neked ez a verseny?

Fontos, hogy felhívjuk arra a figyelmet, hogy a cukorbetegség létező jelenség. Nagyszerű kezdeményezés erre a DiaEuro. Számomra pedig még nagyobb öröm, hogy nagy a sportértéke is ennek a rendezvénynek. A pályán nem barátságos meccsek zajlanak, és ez így van rendjén.

Hogy készülsz a az idei szarejevói tornára?

Évről évre egyre jobb a torna színvonala. A háttérben is komoly szervezőmunka zajlik, és a csapatok is fejlődnek, már nincsenek akkora különbségek a csapatok között, mint néhány évvel ezelőtt.

Milyen reményekkel vágtok neki?

Magunktól azt várom, hogy amit a csapat tud és a csapatban benne van, azt kihozzuk százszázalékosan. Hogy ez aztán mire lehet elég, azt majd meglátjuk. Azt kívánom, hogy úgy szerepeljünk, hogy utána nyugodt szívvel tudjunk egymás szemébe nézni: mi megtettünk mindent a siker érdekében!

Mi az, amit a magyar cukorbeteg-válogatott legnagyobb erősségének érzel?

Elsősorban a csapategység. Mindenki jól ismeri a másikat, senki nem lóg ki a sorból. Együtt dolgozunk egy nemes cél érdekében. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Mindenki támogatja a másikat, ahogy tudja, és ez nemcsak a pályán van így, hanem azon kívül is.

A tavalyi DiaEuróból mire emlékszel legszívesebben? És mi az, amit inkább elfelejtenél?

Az első perctől az utolsóig mindenre szívesen emlékszem vissza (így utólag). Ha mégis ki kell emelni valamit, akkor a bosnyákok elleni elődöntőre gondolok vissza legszívesebben. Az a meccs sikerült számomra a legjobban, ugyanis sikerült rúgnom három gólt és egy gólpasszt adnom. Ami kevésbé szép emlék, az a döntő utolsó percei és a meccs utáni pillanatok. Természetesen szomorúak voltunk egy elveszített döntő után.


„Óriási dolognak tekintem, hogy az országomat képviselhetem”

Purguly Edgár

A tavalyi DiaEuro óta változott valami az életedben?

Változás az élet különböző területein is történt velem. Amit megemlítenék ezek közül, hogy az aktív labdarúgást már nem kívánom olyan szinten végezni, ami igényel heti 4-5 edzést, amire szükség volt korábban az NB III-as csapataimnál, így csak a megyei I. osztály jöhet szóba, mivel az utánpótlás-edzősködésre is akarok fordítani időt, illetve van még egy másik területe is a focinak, amivel elkezdtem foglalkozni...

Úgy tudom, gyerekeknek oktatsz focit.

Igen, az Olasz Focisuliban edzősködöm Debrecenben, ahol még anno én is kezdtem a focit, és ott is nevelkedtem egészen 15 éves koromig. Így külön öröm számomra, hogy itt edzősködhetem, és nem mellesleg ez az utánpótlás-nevelő egyesület nem egy válogatott és NB I-es nagypályás labdarúgót nevelt ki.

Nemzetközi tornákra is viszed a gyerekeket?

Igen, több külföldi tornára is járunk, idén a Róma melletti Fiuggiban a Lazio Cupon a Juventus, Fiorentina, Frosinone hasonló korosztályos csapatainak társaságában vettünk részt, ahol a 32 csapatból a négy közé jutásért estünk ki, de így is nagyon sok jó csapatot tudtunk megelőzni, többek között például a Fiorentinát is.

A megye I-ben hogy sikerült az éved?

Az idei szezonban a Hajdú-Bihar megyei I-es bajnokságban a második helyen zártunk a csapatommal, három ponttal lemaradva a bajnoki címről.

Az EB-eredményünkhöz és a magyar csapat teljesítményéhez mit szólsz?

Nagyon örültem a magyar válogatott sikereinek az EB-n, nagyon megérdemelték! Már csak a sok károgó miatt is, aki csak kritizálta es lesajnálta eddig ezt a válogatottat, illetve a kapitányt szidta, hogy hány kapussal, védővel vagy éppen csatárral állunk fel, mivel Magyarországon van legalább 5 millió „szövetségi kapitány”.

Melyik volt a kedvenc meccsed az EB-n?

A kedvenc meccseim a magyar–portugál és a magyar–osztrák volt.

A döntőben kinek szurkoltál?

Nem szurkoltam senkinek, mivel a magyarokon kívül kisgyermek korom óta a német válogatott a kedvencem.

Harmadik éve vágsz neki a DiaEurónak, mit jelent neked ez a verseny?

Óriási dolognak tekintem, hogy az országomat képviselhetem és a meccsek előtt a himnuszunkat hallhatom! Idén is nagyon motivált leszek, ahogy az előző három évben is.

Mit vársz a szarajevói tornától, hogyan készültél rá? Milyen reményekkel vágtok neki?

Ugyanúgy, mint ahogy eddig is, megpróbáltam jelen lenni minél több összetartáson/edzésen, a célunk pedig egyértelmű idén is: az Európa-bajnoki cím megszerzése!

Mi az, amit a magyar cukorbeteg-válogatott legnagyobb erősségének érzel?

Egyértelműen kijelenthetem, hogy az egymás iránti tisztelet és szeretet óriási erénye ennek a csapatnak, illetve tudnék még egy-két dolgot mondani, de az majd az EB-n reméljük, látható lesz...

A tavalyi DiaEuróból mire emlékszel a legszívesebben, és mi az, amit inkább elfelejtenél?

Szívesen emlékszem az egész EB-re, főleg a megnyert elődöntőre az addig veretlen Bosznia-Hercegovina ellen, ahol nekem is sikerült betalálnom, amire pedig nem szívesen emlékszem, az egyértelműen az elvesztett döntő.


„Évről évre nehezebb lesz, de bízom benne, hogy idén is a döntőben küzdhetünk…”

Tordai Vince

Hogy alakult az éved a foci szempontjából, milyen eredményeket értél el?

A DiaEurót követően nagypályás bajnokságban az Egerszóláti SK csapatához igazoltam a heves megyei II. osztályba, ahol második helyen végeztünk. Kedvezően alakultak a dolgok számomra, hiszen rendszeres játéklehetőséget kaptam, egy jó baráti társaságba kerültem, ami a foci szempontjából is pozitív tényező.

Tavaly sérülés miatt nem kerültél be a keretbe...

Nem a sérülés játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy nem kerültem be az utazókeretbe. A játék-, illetve meccshiány miatt „elszoktam” a meccsszituációktól, ezért nem tudtam érdemben annyit segíteni a csapat teljesítményén, mint szerettem volna.

Most lett vége az EB-nek, mit szólsz az eredményünkhöz és a magyar csapat teljesítményéhez?

Nagyon örültem, hogy sikerült jó eredményt elérnünk és nem vallottunk szégyent, ebből a pozitív dolgokat felhasználva tudunk építkezni a jövőre nézve.

Melyik volt a kedvenc meccsed az Eb-n? A döntőben kinek drukkoltál?

Az első, Ausztria elleni meccsünk. Felejthetetlen élményt nyújtottak a játékosok az egész ország számára. A döntőben a jó meccsnek szurkoltam.

Hogy készülsz az idei szarejevói tornára? Mit vársz tőle? Milyen reményekkel vágtok neki?

Mindenképpen jó teljesítményt várok a csapattól. Évről évre nehezebb lesz, de bízom benne, hogy idén is a döntőben küzdhetünk meg egy jó csapattal.

Mi az, amit a magyar cukorbeteg-válogatott legnagyobb erősségének érzel?

3 jó kapus, biztos védelem, 2 szuper szélső és 2 kreatív támadó.

És mi az, amiben esetleg még fejlődni lehetne?

Higgadtság.


„…már szívesen lecserélném az ezüstöt egy fényesebbre.”

Tövisháti Tamás

Mi történt veled az elmúlt évben?

A nagypályás foci mellett aktívan elkezdtem Nagykátán klubszinten foglalkozni a futsallal.

Milyen eredményeket értetek el eddig?

Sajnos a nagypályás csapatommal kiestünk a megyei I. osztályból, míg a futsalcsapattal ez az év az ismerkedésről szólt, egy újonnan (újjá)alakult egyesületben vágtunk neki a küzdelmeknek.

Mit szólsz az EB-eredményünkhöz és a magyar csapat teljesítményéhez? No és persze kapusként Király Gáborhoz?

Úgy gondolom, hogy ez hatalmas siker volt a magyar labdarúgás számára, nemcsak a labdarúgóknak, hanem a szurkolóknak, az egész országnak. Király Gábor pedig meghatározó szerepet játszott abban, hogy ilyen szép sikereket ért el a válogatott, hiszen hátul olyan magabiztosságot sugárzott, amire az előtte játszó játékosok bátran építhettek.

Melyik volt a kedvenc meccsed az Eb-n? A döntőben kinek drukkoltál?

Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a magyar meccsek sokkal izgalmasabbak voltak a többinél az EB-n. A legtöbb gólt hozó mérkőzés is hozzánk fűződik, fel merték vállalni a futballt a játékosok, míg a többi meccsen vártak egymás hibáira nem túl sok esemény mellett. A döntőben Argent…őőő… ☺ hát inkább Franciaországnak, de így sem dőltem a kardomba, hogy a portugálok nyerték végül. Nem volt kedvenc csapatom a magyarokon kívül.

Harmadik éve vágsz neki a DiaEurónak, mit jelent neked ez a verseny?

Ez a verseny mindig a futsalról szól, természetesen mindenki szeretné elvinni saját hazájába a serleget, de úgy gondolom, hogy az évek során azért sok embert ismerhetünk meg, barátságok köttethetnek.

Hogy készülsz a az idei szarejevói tornára? Mit vársz tőle, milyen reményekkel vágtok neki?

Ahogy az elmúlt két tornára is. Sok összetartás volt, és még előttünk az edzőtábor. Remélem, megint sikeresek leszünk, de megmondom őszintén, hogy már szívesen lecserélném az ezüstöt egy fényesebbre.

Hogy érzed, mi kell ehhez, miben szükséges fejlődnötök?

Még nem végeztünk a felkészüléssel, egy kicsit pontosabbnak kell lennünk, jobban koncentrálni a döntő helyzetekben, és akkor nem lesz probléma.

Hogy érzed, mi a magyar cukorbeteg-válogatott legnagyobb erőssége?

Úgy gondolom, hogy mindig is a csapategység volt a csapat legnagyobb erénye, tudunk küzdeni közösen azért a célért, amit kitűztünk magunk elé, még akkor is, ha nem mindig úgy alakulnak az események az elején, ahogy elterveztük.

A tavalyi DiaEuróból mire emlékszel legszívesebben? És mi az, amit inkább elfelejtenél?

A tavalyi DiaEuro is sikeres volt a csapat számára, hiszen zsinórban harmadik alkalommal sikerült döntőbe kerülni, tehát ez mindenképpen pozitív emlék volt. Sajnos ezzel együtt jön a negatív is, hogy megint kicsúszott a kezünkből az aranyérem. Remélem, idén tudunk javítani.

Mit üzensz az olvasóknak?

Gyertek minél többen szurkolni! Hajrá, magyarok!


 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!