Cikkek

Diabétesz és a mozgás

Nagyon sok cukorbeteg életében tabunak számít a sport, mivel a mozgás nem megfelelő körülmények között könnyen hipoglikémiához vezethet. Pedig 80 százalékban a tudatlanság, illetve az ismeretek hiánya okozza a problémát. Ha megfelelő módon indulunk neki a testedzésnek, van nálunk megfelelő mennyiségű gyorsan és lassan felszívódó szénhidrát, folyadék és néhány sebtapasz, gond nélkül sportolhatunk! Hiszen az orvosok is ezt javasolják a kezdetektől fogva!

Kutatásunkat – amelynek célja az volt, hogy megtaláljuk a legjobb módszert, amelynek segítségével megelőzhetjük a fizikai aktivitás által kiváltott hipoglikémiát – 2010 májusában kezdtük el. Vizsgálatunk során széles körben alkalmazható, hatékony módszert kerestünk a fizikai aktivitás és a stabil anyagcsere-egyensúly biztosítására. 12 héten keresztül heti 2 alkalommal fitball-edzéseket végeztünk 5 fővel. Az edzések alatt glukózszenzorral figyeltük a mozgás hatására bekövetkező vércukorváltozásokat, majd a program végén összesítettük az adatokat.

Az adatokat elemezve – bár ezen adatok kevésnek mondhatók, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le – úgy találtuk, hogy a hipoglikémia kikerülésének leghatékonyabb eszköze az inzulin bázisütemének csökkentése. A diabétesz terápiája összetett dolog, nem csak az inzulin határozza meg a vércukorszintet. A prevenció mindig jobb, mint a gyógyítás, tehát ha lehetőségünk van arra, hogy megakadályozzunk egy hipoglikémiát, azt meg kell ragadnunk.

Mozgás során az alacsony vércukorszintre nem úgy tekintünk, mint pillanatnyi rosszullétre, hanem mint olyan eseményre, amely akár 24 órára is felboríthatja az amúgy jól beállított anyagcserét. Gyógytornászként és diabéteszesként megismertem már mind a két oldalt. Ha egy ember az ajánlott heti 3 edzést elvégzi, vállba veregethetjük, de ha az edzéshez nem megfelelően indul neki, a terápia fele csak ezen okból (vagy e faktorból kifolyólag) sikertelennek mondható.

Sportolás penes kezelés mellett

A hipoglikémia kivédése, inzulinpumpa nélkül, extraszénhidrát bevitelét vagy pontosan eltervezett napirendet feltételez. Jó pár éve, amikor még nem volt annyira elterjedt az inzulinpumpa, mint napjainkban, a konzervatív penes kezelésben részesülők edzése kicsit nehézkesebb volt. Az egyik módszer mindig extraszénhidrát bevitelét feltételezte, aminek „köszönhetően” a fogyás célja igen homályosnak tűnt, rövid megoldást jelentett és nehezen kalkulálható volt, hogy mégis pontosan hány gramm szénhidrát ellensúlyozza az edzés hatását. Könnyen áteshettünk a ló túloldalára.

Figyelnünk kellett arra, hogy az edzés mely napszakban történik, az adott napszakra jellemző inzulinigényre, a megelőző bólusinzulint csökkenteni kellett akár 30 százalékkal is és a bázisinzulin mennyisége maradhatott érintetlenül. Ha valamilyen oknál fogva az edzés elmaradt, a vércukrunk több órára felborult. Emellett a fizikai aktivitás a következő 6–12 órában is fokozza az inzulin hatását, ezért ajánlatos volt a következő éjjeli inzulinadagot 10–20 százalékkal csökkenteni a hipoglikémia elkerülése érdekében.

Vannak irányelvek, amelyek segítettek a mozgás szénhidrátigényének kalkulálásában. A következőkben erre szeretnék példákat írni, Fövényi József főorvos urat idézve:

  • Be nem tervezett rövid időtartamú (0,5–1 óra), közepes erősségű mozgásnál 10–30 gramm extra-CH ajánlott.
  • Közepes időtartamú (2–3 óra), közepes erősségű mozgásnál 40–60 gramm extra-CH ajánlott, konzervatív kezelés mellett.

Pumpával könnyebb a mozgás

Inzulinpumpával azonban eltekinthetünk néhány tényezőtől. Nem kell kalkulálnunk a napszakra jellemző inzulinigényre, ugyanis az egyedi bázisütemet tudjuk százalékosan változtatni edzés előtt, közben és utána is.

Gondoljunk bele! Ha egy jó anyagcseréjű cukorbeteg még egészségesebben szeretne élni és elkezd sportolni, heti 3 alkalommal edz, de nem veszi figyelembe a sport hatását, akkor egy hipoglikémiás esemény magával vonva az ellenregulációt a vércukor görbéjét hullámvölggyé varázsolhatja.

Inzulinpumpával (a megfigyeléseink alapján) kivédhető a fizikai aktivitás által kiváltott alacsony vércukorszint az átmeneti bázis alkalmazásával, a pumpa felfüggesztésével, extraszénhidrát bevitelével vagy akár az edzettség növelésével!

Legbiztonságosabb módszernek az átmeneti bázis alkalmazása tűnt. Edzés előtt 1 órával, az edzés ideje alatt és az azt követő egy órára 60 százalék átmeneti bázist állítunk be. Megfigyelésünk közepes intenzitású edzésre vonatkozik, mivel a sportmozgások 70 százaléka ebbe a kategóriába sorolható. Ahány ember, annyiféle anyagcsere, remélhetőleg ez a módszer a „nagy átlagra” igaznak bizonyul, de a diabéteszed során eddig is nagyon sok olyan tapasztalatot szereztél, ami úgymond „csak rád igaz”, mint például a szénhidrátarány, az inzulinérzékenység, az aktív inzulin idő, ezért tapasztalatunk általánosságban iránymutató. Glukózszenzor segítségével megfigyelheted, hogyan reagál a vércukrod a sportolás hatására, és megtalálhatod a számodra tökéletes kombinációt, és ezt alkalmazhatod a későbbiekben.

Mikor sportoljunk?

Az 1-es típusú cukorbeteg anyagcsereválasza a fizikai tevékenységre több tényezőtől függ: az aktuális anyagcserehelyzettől, a fizikai állapottól, az autonóm idegrendszer aktivitásától, a bevitt tápláléktól, a fizikai aktivitás mértékétől és idejétől, valamint nem utolsósorban az alkalmazott inzulin(ok) mennyiségétől és hatástartamától.

Próbáljuk kitörölni az agyunkból azt az elképzelésünket, miszerint akkor kell sportolni, ha magas a vércukrunk! Két okból is.

  1. A magas vércukor a fizikai aktivitás hatására a szervezetben a kontrainzulináris (inzulinnal ellentétes működésű) hormonok fokozott aktivitására tovább emeli a vércukorszintet és azonnal a zsírt kezdi el bontani, aminek hatására ketonok szabadulnak fel a vérben.
  2. A sportolás nem helyettesíti az inzulint! Nem az az elsődleges célja, hogy csökkentse a vércukrunkat, ugyanis ily módon kiszámíthatatlan a vércukorcsökkenés mértéke.

A sport a szív- és érrendszert javítja az izompumpa működtetése révén, a légzés hatékonyabb lesz, örömöt okoz, az önértékelésre és az önbizalomra pozitív hatással van. Endorfinok szabadulnak fel a szervezetben, így gátolják a szervezeti stressz-választ. Nő a teljesítőképesség az élet egyéb területein is. A sport megtanít küzdeni, tisztelni, és kitartásra ösztönöz. A betegségtudat, kirekesztettség és a megbélyegzés érzése csökken.

Mit sportoljunk?

A mozgás főleg könnyedebb, az egész szív- és vérkeringési rendszert edző, ciklikusan ismétlődő mozdulatsorokat tartalmazó kardio-mozgásokból álljon – ilyen a séta, a gyaloglás, a kocogás, a futás, a kerékpározás, a korcsolyázás –, kevesebb erősítő gyakorlattal. A lényeg tehát az állóképesség, az általános edzettség növelése.

A cukorbetegek számára sokkal előnyösebbek az aerob gyakorlatok, mint az anaerobok. Miért? Az energiaveszteség attól függ, hogy a működő izmok mennyi oxigént használnak el az edzés alatt. Az aerob típusú gyakorlatok során sokkal több oxigént használ fel a szervezet, mint az anaerob típusúak esetén. Mivel az aerob gyakorlatok könnyebbek, ezért hosszabb ideig végezhetők, így sokkal több energiát használ el a szervezet, mint az anaerob típusúak esetén. Az aerob típusú gyakorlatok inkább lehetővé teszik, hogy edzés közben a pulzusunkat is figyeljük, és azt az előírt határok közt tartsuk.

A cukorbetegek mozgásprogramjában nagyon fontos szerepet játszik még az egyensúlyfejlesztés és a megfelelő, helyes mozgások kialakítása. Sajnos a nem megfelelően kézben tartott diabétesz sok olyan reumatológiai betegségre hajlamosíthat, amiben főszerepet játszanak az ízületroncsoló folyamatok. Fokozott veszélynek vagyunk kitéve…

Fontos a bemelegítés!

Egy diabéteszes edzésének felépítésében a bemelegítés még nagyobb hangsúlyt kap, mint egy átlagos edzésnél, ugyanis az izmok bemelegítése, a kardiorespiratorikus rendszer fokozott dolgoztatása mellett kivédhető, csökkenthető a szervezet „stresszre” kiváltott adrenalintermelése. A fizikai aktivitást a szervezet az elején egyfajta stresszként éli meg, ennek hatására adrenalin szabadul fel, ami magával vonja a vércukor emelkedését az edzés elején.

A nők igen érzékenyek a csípő körüli zsírpárnácskákra, azt viszont kevesen tudják, hogy a kortizol nevű hormon a felelős ezek kialakulásáért. Ha az agyunk azt hiszi, hogy veszélyben van az életünk, CRH hormont bocsát ki, ez azonnal stimulálja a mellékvesét, amely így adrenalint és kortizolt juttat a vérkeringésbe. Az ősember nagy hasznát vette e reakciónknak, ugyanis ha meglátta a mamutot, vagy küzdött vele, vagy elmenekült, ez a reakció mindent biztosít a szervezetünknek, ami szükséges lehet egy valóban veszélyes szituációban.

Amint a veszély elmúlik, a mellékvese felfüggeszti a hormonkibocsátást, és minden visszaáll a normális kerékvágásba, de a cukorbetegeknél az adrenalin hatására megemelkedik a vércukorérték, és mivel nincs plusz inzulin, amihez nyúlhatna a szervezet, egy időre úgy is marad (míg a mozgás hatása el nem kezdi csökkenteni).

Kerüljük a stresszt!

A stresszes életvitelnek köszönhetően azok az élettani folyamatok, amelyeknek 5–10 percig kellene tartaniuk, sokszor órákon keresztül fennállnak, és ezzel nagymértékben befolyásolják a szervezet működését. Stresszhelyzetben az adrenalin fokozza a szervezet készenléti állapotát, míg a kortizol megnöveli a zsír és a cukor szintjét a vérben. Ha ezt az állapotot nem követi fizikai aktivitás, akkor a felszabadított extraenergiáknak – a zsírnak és a cukornak – nincs más lehetőségük, mint zsír formájában újraraktározódni. Az alaphelyzet tehát az, hogy a folyamatos stresszben élő ember állandóan éhes, vagy enne valamit.

Fő a fokozatosság!

A hirtelen fellángolásból adódó edzés a szervezetet hirtelen traumaként éri. A nem várt nagy erőkifejtésű edzés hatására fokozódik az adrenalin- és a kortizoltermelődés, ami csípőtájékon hizlalhat, ugyanis egyik hatása, hogy fokozza a zsírpárnácskák kialakulását csípőtájékon.

Az ötletszerűen végzett edzések az immunrendszer hatékonyságát is csökkentik. A testedzés akut hatásaként a teljes leukocitaszám, különösen a limfociták és neutrofilok száma, mintegy 50–100 százalékkal emelkedik. A testedzést követően 30 percen belül a limfocitaszám a kiindulási (testedzés előtti) szint 30–50 százalékára esik vissza és kb. 3–6 órán keresztül alacsony szinten marad. Ez a cirkuláló leukociták számának ún. kétfázisos változása. A mérsékelt intenzitású testedzés kisebb immunsejt-csökkenéssel jár együtt.

Mire figyelj sportoláskor?

Folyadékbevitel! Miért fontos? Egy ovis kislány azt mondta, hogy ne legyen szomjas. Mosolygunk, de maximálisan igaza volt. Nem szabad megvárnunk, amíg a szervezet jelez, hogy szomjazik. A szervezet belső állandóságra törekszik, amit bármilyen külső tényező megingathat. Ahonnan elveszünk, oda vissza is kell adni. A folyadék biztosítja a megfelelő sejtközeget, mint egy szivacslabda, amit akkor tekintünk egészségesnek, ha duzzadt és vízzel teli, egy ilyen közegbe sokkal könnyebben mennek végbe a reakciók. Képzeljük el, egy medencényi homokban vagy vízben tudunk könnyebben mozogni? Ha kezd kiszáradni a szervezet, megnő a pulzus, a vér viszkozitása csökken, ami jóval nagyobb igénybevételt jelent a szívnek. Ne terheljük szegényt! Így is egész nap dolgozik.

Ruházat! A nagy energiafelhasználás következtében hő termelődik, amit a szervezet úgy kíván csökkenteni, hogy verejtékkel hűti a bőrt. Ha egy nagyon szűk, zárt ruhában edzünk, a hő nem vezetődik el. Figyeljünk arra is, hogy ne legyen nagyon bő a ruházat, mert balesetveszélyes lehet!

Cipő! Az élet nagy részét ágyban vagy talpon töltjük. Tehát fél egészséget jelent, ha megfelelő fekvőhelyünk és cipőnk van. Szorító, kényelmetlen, nem sportolásra szánt cipőben történő mozgás hatványozottan károsítja az ízületeket, rontva azok statikáját, és könnyebben alakulnak ki sérülések, sebek. Megbomlik az egyensúly, a hirtelen helyzetváltoztatásokra nem tudunk megfelelő időben és módon reagálni. Ez további sérüléseket okozhat.

A sport és az egészséges táplálkozás a cukorbetegek életében még fontosabb, mert a mi esetünkben nem a pár felesleges kilóról vagy a lapos hasról szól a dolog, hanem arról, hogy milyen hosszú és milyen minőségű életet élhetünk, szövődményekkel vagy anélkül.

Debrecenben születtem, itt folytattam tanulmányaimat is. Közgazdasági tanulmányaim után inkább gyógytornászként köteleztem el magam. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Fizioterápiás Tanszék negyedéves gyógytornász-hallgatója, pumpaedukátor és fitballtréner vagyok.

15 éve gondoznak 1-es típusú diabétesszel. Én és a diabétesz kamasz koromban igen hadilábon álltunk (de ki nem), bár erről akkori kezelőorvosom, ma már mentorom, Dr. Felszeghy Enikő többet tudna mesélni. 2009 óta használom az inzulinpumpám, amit régen el se tudtam volna képzelni. Azóta azonban úgy érzem, enélkül nem tudnám élni az életem.

2010 tavaszán elvégeztem a JDH Alapítvány edukátorképző tanfolyamát, ebben az időben csatlakoztam a DEOEC Gyermekklinika csapatához, azóta folyamatosan szervezünk edukációs napokat, egyéni oktatásokat, kirándulásokat, kézműves foglalkozásokat. Igyekszünk, hogy a mozgásra is rávegyük a diabéteszes gyerekeket és szüleiket.

2010 óta végzek kutatásokat a tudományos diákkör keretein belül. Diabéteszes gyógytornászként – elsődlegesen magamon tapasztalva – nagyon fontosnak tartom, hogy meg tudjam teremteni a harmóniát a mozgás és a diabétesz között. Kutatásaim középpontjában is ez a téma áll.

Balla Dóra
balladora@gmail.hu

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!