Cikkek

Dr. Körner Anna

Vércukor-önellenőrzés gyermekkorban

Napjainkban a vércukor-önellenőrzés a diabéteszes betegek kezelésének sarkköve. A vércukor szintjének követése diabéteszben kezdettől fogva nagy kihívást jelentett. A XX. század elejéig a diabétesz súlyosságának a megítélésére csak a hiperglikémia tüneteinek vizsgálata szolgált. Előrelépést jelentett a vizeletcukor mérésének lehetősége, amely ugyan jelezte a súlyos hiperglikémiát, de számos korláttal járt: egy korábbi minta nem pontos, csak becsült értékét adta, és a mérést a vizeletmennyiség jelentősen befolyásolta. Alkalmazása különösen az alacsony vércukorszint jelzésére volt alkalmatlan.

D-Cont I. és D-Cont II. az első hazai előállítású glukométerek

D-Cont I. és D-Cont II. az első hazai előállítású glukométerek

A diabéteszgondozásban forradalmi változást hoztak a ’70-es, ’80-as évek, amikor bevezették az otthoni vércukormérést (self-monitoring of blood glucose; SMBG) és a glikált hemoglobin (hemoglobin A1c; HbA1c) szintjének mérését. Mindez a vizeletanalízist a diabéteszgondozásból teljes mértékben kiszorította, amelyet ma már csak a vizelet ketonszintjének kimutatására használnak. Az első glukózmérő enzimelektródot Leland Clark és Ann Lyons a cincinnati gyermekkórházban fejlesztette ki 1962-ben.

D-Cont I. és D-Cont II. az első hazai előállítású glukométerek

D-Cont I. és D-Cont II. az első hazai előállítású glukométerek

Egy másik korai vércukormérő az Ames reflektométere volt, amelyet az amerikai kórházakban a ’70-es években széleskörűen használtak. Az otthoni vércukormérés jelentőségét a diabéteszgondozásban a ’70-es évek végén ismerték fel, és az első otthoni használatra készített mérők (a Bayer által gyártott Glucometer és a Roche-féle Accu-chek meter) 1981 táján jelentek meg. Ezek a korai típusok méretükben túl nagyok voltak, használatuk körülményes volt, és elsősorban az alsó vércukortartományban pontatlannak bizonyultak.

Néhány importált vércukormérő a nyolcvanas-kilencvenes évekből

Néhány importált vércukormérő a nyolcvanas-kilencvenes évekből

Napjainkban az otthoni vércukorméréshez használt készülékek egyre kisebbek és pontosabbak, és segítségükkel a diabéteszes betegek egy ujjszúrással és maximum 1 mikroliter vér felhasználásával bármikor ellenőrizni tudják a vércukorszintjüket. Így lehetőségük nyílik a változó életkörülményekhez történő folyamatos alkalmazkodásra. Az SMBG a diabétesz menedzselésének központját az orvosi rendelőből a betegek otthonába helyezte át. A betegek az orvossal (edukátorral) történő konzultáció mellett a korábbiakban soha nem látott mértékben vehetnek részt saját állapotuk ellenőrzésében és alakításában.


Kisgyermekek esetében természetesen mindezt a szülők végzik, de már egészen fiatal (szinte már óvodás) korban a gyerekek maguk is képesek részfeladatok ellátására (például a gombok megnyomása) az otthoni vércukormérés folyamatában. Sőt a kisgyermekek annál jobban elfogadják a mérés kivitelezését, minél aktívabban vehetnek részt benne.

Vércukormérők és tesztcsíkok

A napjainkban használatos vércukormérők glukózoxidázzal vagy glukózdehidrogenázzal impregnált tesztcsíkokat használnak, amelyek a vércsepp hozzáadásakor a vércukrot glukuronsavvá és hidrogén-peroxiddá változtatják át. A reakciót aztán különböző módszerekkel kolorimetriásan, fotometriásan, illetve elektrokémiai úton mérik. Ezek az ún. „point of care” (ágy melletti, kiegészítő, beteg közeli) mérőmódszerek ugyan nem érik el a laboratóriumi módszerek pontosságát, de lényegesen precízebbek, mint azok a korábbi metodikák, ahol a színeket eszköz nélkül, vizuálisan értékelték.

Az elfogadható pontosság szabványait a Standardizáció Nemzetközi Szervezete (ISO) a következőkben állapította meg. A 4,2 mmol/l alatti vércukorszintek esetében a mérések 95 százalékának 0,83 mmol/l-en belüli eltérése lehet csak; a 4,2 mmol/l-nél magasabb vércukorszinteknél az értékek különbsége nem haladhatja meg a 20 százalékot. Optimális körülmények között a legtöbb vércukormérő megfelel ennek a kritériumnak, azonban bizonyos körülmények zavarhatják a mérések pontosságát. Fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb, a pontosságot zavaró körülmény a mérések kivitelezésében és nem magában az eszközben rejlik, amit a betegek megfelelő edukációja utáni javulás is bizonyít. A nem megfelelő eszközhasználatból fakadó hibalehetőségeket az alábbiakban foglaltuk össze:

  • A beteg nem mosott kezet a mérés előtt
  • A mérőt nem tisztították az előírásnak megfelelően
  • Nem a mérőnek megfelelő tesztcsíkot alkalmazzák
  • Lejárt tesztcsíkot használnak
  • Rossz a kód beállítása
  • Nedvesség vagy túl magas hőmérséklet érte a tesztcsíkot (nyitva maradt a doboz, vagy utazáskor a kocsiban hagyták)

Megjegyzendő, hogy bizonyos gyógyszerek, kemikáliák vagy endogén anyagok is befolyásolhatják a mérés pontosságát, de például a vérszegénység is hamisan magas értékkel jár.

A teljes vérből meghatározott cukorszint – a vörösvértestek viszonylag alacsony cukortartalma miatt – általában 15 százalékkal alacsonyabb, mint a vénás plazma alkalmazásakor. A nagyon alacsony vagy nagyon magas vércukorszintek esetében a mérési érték kisfokban torzulhat. A szúrással járó fájdalom mérséklésére bizonyos mérők lehetővé teszik az ujjbegy mellett alternatív vérvételi helyek (alkar, comb) használatát is. Fel kell hívni ugyanakkor a figyelmet, hogy a vérvétel helye az étkezés előtti vércukorszintet nem befolyásolja, de evés, fizikai aktivitás vagy inzulinadást követően az érték hamis lehet. Ezért gyorsan változó vércukorszint esetén a vérvétel helyeként az ujjbegy ajánlatos. Kamaszkorban nem ritka, hogy a gyerekek némi trükk alkalmazásával alámérnek, vagy a naplóba nem a méréseknek megfelelő eredményeket írják be. Ez utóbbi hiba felderítésében segít a vércukormérő memóriája.

A vércukor-önellenőrzés jelentősége

Nemzetközi felmérések alapján a vércukor-önellenőrzést végző felnőttek száma 1994–2003 között 36-ról 58 százalékra emelkedett. Gyermekekben az SMBG gyakorisága életkoronként és kezelési rezsimenként különbözik. Egy nagy német felmérés alapján a 6 évnél fiatalabb gyermekek esetén (6/nap) sokkal gyakoribb a vércukormérés, mint a 6–12 éves (5,3/nap), illetve 12 évnél idősebb gyermekeknél (4,4/nap). A kezelési séma szerint a legtöbbet az inzulinpumpát használó gyermekek (5,3/nap) mértek. Ezt követték a hagyományos intenzív kezelésben részesülők (4,7/nap) és a hagyományos módon kezelt gyermekek (4,6/nap).

A felnőttek esetében esetleg felmerülő anyagi korlát a vércukormérések számában gyermekek esetében csak ritkán érvényesül. Ennek oka, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény alapján alanyi jogon jogosult közgyógyellátási igazolványra az a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek, aki után szülője magasabb összegű családi pótlékban részesül. A törvény minden 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekre érvényes, akik számára a közgyógyellátás terhére ma hazánkban 6 évente egy alkalommal a következő vércukormérő készülékek írhatók fel: Dcont Personal Optimum, Dcont Start, Méry Plusz.

A támogatott vércukorszintmérőkhöz a közgyógyellátás terhére az alábbi tesztcsíkok írhatók fel: Optimum Teszt, Personal Aktív Test, Méry tesztcsík.

Ezenkívül még jó néhány géphez és a hozzájuk tartozó tesztcsíkokhoz lehet hozzájutni Magyarországon, ezek azonban csak bizonyos fokú térítés ellenében vásárolhatók meg. Az érvényes szabályozás alapján a 6 évnél fiatalabb diabéteszes gyermekek kezelési rezsimtől függően havi 3 doboz tesztcsíkot közgyógyellátás terhére térítésmentesen kapnak meg. A 6 évnél idősebb korosztályban csak abban az esetben kapják meg a havi 3 doboz tesztcsíkot, ha inzulinpumpa-kezelésben vagy naponta minimum 4 inzulininjekcióban részesülnek. Indokolt esetben kérvényezés alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár engedélyezheti többlet tesztcsík kiutalását.

Az MDT vezetősége a társ-szakmák képviselőinek bevonásával 2007-ben értekezletet tartott a vércukor-önellenőrzés jelentőségéről. Megállapították, hogy 1-es típusú diabéteszben és inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegségben a rendszeres vércukor-önellenőrzés hozzájárul az anyagcserehelyzet javulásához és a késői szövődmények mérsékléséhez. Ajánlásaik alapján:

A vércukor-önellenőrzés gyakorisága és időpontja függ:

  • az alkalmazott antidiabetikus kezelés módjától,
  • az általános anyagcserehelyzettől,
  • a hipoglikémia-kockázat mértékétől,
  • a kezelés rövid, közép- és hosszú távú céljától,
  • speciális körülményektől (terhesség, interkurrens betegség, műtét).

A vércukor-önellenőrzés történhet

  • alkalmi mérésekkel,
  • vércukorpárok (étkezés előtti/utáni) mérésével,
  • napi 5–8-szori – étkezések előtti, étkezések utáni, illetve lefekvéskor, éjfélkor és hajnalban mért – meghatározást magában foglaló „profil” készítésével,
  • lépcsőzetes mérési módszerrel (naponta más-más időpontban történő vércukormérésekkel).

A gyors vércukor-meghatározás krízisállapotokban is nagy jelentőségű, de – méréstechnikai okokból – laboratóriumi vércukorméréssel történő folyamatos megerősítése szükséges.

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!