Ha augusztus, akkor Diabétesz Junior Kupa

A Diabétesz Junior Kupára utazó magyar csapatot kísérő szakmai csapat orvosi vezetőjeként augusztus 24-én immár másodjára szálltam repülőgépre aranylábú kis focistáinkkal. Idén, eltérően a tavalyi évtől, egy korosztállyal fiatalabb, 10-12 éves kiskamaszkorból kerültek kiválasztásra diabéteszes srácaink, amely köztudottan nagyon érzékeny életszakasz. Mindannyian először ültek repülőgépen, ez volt az egyetlen közös tulajdonságuk. A csapat néhány tagja a kupa kiírási feltételeinek megfelelően pennel beállított, a többiek inzulinpumpával kezelt gyerekek voltak.

dj1301-csoportkep2.JPG

Néhány edzés és a rövid összeszokást követően az utazással élesben kezdődhetett a csapat és a glikémiás kontroll rövid távú felépítése. Sok volt a tennivaló, de nem voltam egyedül, hiszen két felkészült szakápoló segített, akikkel tökéletes volt az összhang, ami segített megtalálni a gyerekekkel a közös hangot. Az utazás izgalmainak vércukoremelő hatását már a reptéri vércukorméréseknél észlelhettük, így azonnal próbára tehettük korrekciós képességeinket. A felszállást követően békében gyönyörködtünk a felhők feletti élményben, aztán számolhattunk szénhidrátot és inzulinadagokat a felszolgált falatokhoz. Idén átszállással tűzdelt útvonaltervvel utaztunk, persze késés is volt, de szerencsére „bevárt” bennünket a csatlakozás. Leszállást követően egy poggyászvesztéssel is szembesültünk, persze egy ilyen esemény is tükröződik a vércukorszinten…

Nagyon kellemes környezetben, átlagon felüli kényelemmel rendelkező szállásunk birtokbavétele után kezdetét vette maga a focikupa. Az érkezés estéjén a stadionban megszervezett csapatfelvonulás, illetve zenés show, majd a svédasztalos vacsora óriási élmény volt a gyerekeknek.

A rövid időn belül szerzett sok élmény, a rendszeres ad hoc élethelyzet igazán próbára tette fiaink és a kísérő csapattagok döntéshozatali képességét. Itt igazán megmutatkozott élesben, ki hogyan tud szénhidrátot számolni, milyen pontosan becsül, hogyan számol étkezési bólust mind pennel, mind inzulinpumpával. A váratlan helyzetek a gyerekek hangulatát és alkalmazkodókészségét, a nemzetközi környezetben zajló verseny pedig a magabiztosságukat tette próbára. Mondhatom, hogy csapatunk tagjai és segítői jól vizsgáztak és fontos lépést tettek előre azon az úton, amelyen megtanulják diabéteszesként a felelősségteljes önállóságot, ami idővel majd a szüleikről való leválást segíti. Így olyan kamasz lehet belőlük, aki a gimnáziumi vagy később már az egyetemi évek alatt okosan tudja használni saját szabadságát.

dj1301-Eva_Gelencser_1

Szóvivőként a gyerekek között szerzett tapasztalatok azt az álláspontot képviseltetik velem, hogy a diabétesz nem kórházba való betegség, hanem meg kell szeretni és élni kell vele. Azt pedig, hogy ehhez az érzéshez hogyan jutnak el kis pácienseink és családjaik, a felnőtteknek kell kieszelniük. Az idevezető utat jól kivilágítja egy olyan rendezvény, amelyet a Medtronic hagyományteremtő módon támogat. A továbbiakban az elmúlt évek tapasztalatai tükrében mind sportolói, mind diabetológus gyermekorvosi szempontból még előrelátóbb, részletesebb célokkal és tervekkel várjuk a következő évadot.

Dr. Gelencsér Éva

dj1301-kratochvil_andras.JPG

Kratochvil András

A miskolci diabetológiai rendelőből szóltak, hogy elmehetek Svájcba focizni. Az első edzésünk július 10-én volt Győrben, ahol megismerkedtem a többi „focistával”. Íme a csapat: Balogh Tamás (Sopron), Bindics Dávid (Győr), Csalavári Kristóf (Miskolc), Horváth Botond (Budapest), Kósa Patrik (Győr), Szabó Bence (Sopron), Szántai-Kis Ádám (Csongrád), Vámos Balázs (Kaposvár), Veres Lázár Vilmos (Nagykanizsa). Győrben az ETO gyerekcsapatával játszottunk edzőmeccset. A második edzés július 3–4-én ottalvós volt, mivel két napig tartott. Itt összebarátkoztunk. Az edzőmérkőzéseket azokkal játszottuk, akik ott voltak focitáborban. Ez a két nap is gyorsan eltelt. Már nagyon közel volt az indulás.

Augusztus 23-án Pesten, az FTC sporttelepén volt az utolsó edzésünk ebben az országban. Itt elbúcsúztunk a szülőktől. Másnap korán kellett kelni, hogy odaérjünk a reptérre. A gép emelkedésével a mi cukraink is megemelkedtek. Zürichben átszálltunk egy másik gépre, amely Genfbe vitt minket. Genfből busszal utaztunk Lausanne-ba, ahol a szálloda volt. Amikor odaértünk, csak annyira volt idő, hogy lepakoljunk. Busszal kivittek minket az Olimpiai stadionba, a nyitóünnepség nagyon szép volt. Azután következett a vacsora. Későn értünk vissza a szállodába. Mindenki fáradt volt.

Másnap reggel megkaptuk a szenzorokat, aminek sokan örültek, köztük én is. Reggelire oda kellett érni a stadionba. Ezek után volt egy közös bemelegítés Christian Karembeu-val. Elkezdődtek a meccsek. Kikaptunk a szlovákoktól, a britektől, a belgáktól és a németektől is, csak az írekkel sikerült döntetlent játszanunk. Csoporthatodikként zártuk a napot. Ezek után Christiannal voltak programok. Vacsora után látványos ünnepségen vettünk részt. Aznap este mindenki egyből bedőlt az ágyba.

Reggel a stadionban reggelivel kezdtünk. A sors úgy hozta, hogy a svájciakkal játszottunk a 11. helyért. Ezt a meccset is elvesztettük, büntetőkből. Eredményhirdetés után indultunk is ki a reptérre. Onnan Zürichbe és végül Budapestre. Otthon a reptéren szép fogadtatásban volt részünk, voltak lufik, zászlók és pezsgő. Sajnáltuk, hogy utolsók lettünk, de legalább jól éreztük magunkat és elfeledkezhettünk egy kicsit a betegségünk hátrányairól.

dj1301-vamos_balazs.JPG

Vámos Balázs

Mikor cukorbeteg lettem, másfél éve, anyukám azzal vigasztalt, látta a neten, hogy van a cukorbeteg gyerekeknek egy focitorna, ahol képviselhetik Magyarországot. Sajnos az első évben lecsúsztam, mert már megvolt a csapat, de idén szerencsére bekerülhettem a csapatba. A győri két edzés is nagyon jól sikerült, nagyon tetszett a szállásunk is. Egész nyáron vártam már az augusztusi indulást, főleg a repülést. Még soha nem repültem.

Csütörtökön találkoztunk a csapattal a Fradi Hotelnél, ahol megkaptuk a mezeket a nevünkkel és a címerrel. Volt egy edzés is.

Másnap, pénteken indultunk a reptérre. Sokat kellett várni, de ennek ellenére nagyon nagy élmény volt. Én egyáltalán nem féltem, nem is értettem, hogy lehet ettől félni. Az első gép jobban tetszett, mint a második, mert kényelmesebb volt. A gépből láttam a felhőket és a hegyeket. Aztán megérkeztünk a szállásra, ami szuper volt. Nagyon jó puha és kényelmes ágy volt a szobában. Veres Lázár Vilmos volt a szobatársam, akivel jól kijöttem. Aztán elmentünk a megnyitóra, ahol sajnos esett az eső, de jó volt a hangulat, ott voltak a csapatok. Majd nagyon fáradtan hazamentünk.

Másnap sajnos kikaptunk az összes meccsen, vasárnap végül Svájc ellen játszottunk döntetlent, ahol büntetőkkel kikaptunk és megszereztük az utolsó helyet. Aztán mentünk a reptérre, átszállással jöttünk haza, ugyanúgy, mint az odaúton. Nagyon jó volt az ellátás. Mikor megérkeztünk a reptérre, nagy fogadóbizottság várta a csapatot, amely a szülőkből, rokonokból állt. Meglepetésre kijött a nagymamám is, akinek elajándékoztam az egyik mezemet és a Lenny oroszlánomat. Mindenki a barátom lett, remélem, máskor is tudunk majd találkozni.

dj1301-szantai_kis_adam.JPG

Szántai-Kis Ádám

Nagyon jól éreztem magam, tetszett minden azon kívül, hogy utolsók lettünk, de már annyira nem is bánom, mert örülhetek annak, hogy kint voltam Svájcban és 12 ország ellen játszhattam. Azon belül nagyon jó volt a repülőn ülni, és a szálloda is jó volt, meg Svájcban is találtam néhány barátot, például a német csapatból Bencét, de nem láttam lila tehenet! Izgalmas volt minden, hogy mi vár ránk, mi is fog történni.

Nagyon jó volt a sok játék, hogy találkozhattam Christian Karembeu-val, az, hogy aláírta a mezem, a kulacsomat, a magyar zászlómat és a cipőmet. Kár, hogy nem volt annyi lehetőségünk edzeni, mint a többi csapatnak, hogy jobb helyezést tudtunk volna elérni. Egy emlék lesz a mezem is a nevemmel, csak a piros színűt sajnálom, hogy nem tudtam elhozni.

Köszönöm, hogy ott lehettem veletek!

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!