Cikkek

A cukorbetegség és Mi – Diabos ajándékok – diabéteszes barátok

Eltelt egy újabb év az előző cikkem óta. Tudtam, hogy szeretnék ismét írni a Diabetes Junior magazinba, de sokáig gondolkodtam, miről is. Aztán rájöttem, hogy a legjobb téma mindvégig a szemem előtt volt! Az elmúlt évem diabos „ajándékait” szeretném leírni. Mert a diabnak vannak ajándékai is, bármilyen furcsán és hihetetlenül hangzik. Először is, egy éve, az Egy Csepp Világnapon találkoztam először Szabival. Ő most már 7 éves, és Ő is inzulinpumpás, sok közös van bennünk ettől független is. Rengeteget találkozunk, pedig nem egy városban élünk, moziba járunk, különböző családi programokat csinálunk, Balatonon is voltunk már együtt. Együtt próbáltuk ki a vattacukrot is. Előtte még soha nem ettünk! Egy balatoni csúszdázós, fürdőzős napon ettük, Szabi anyukája meg az én anyukám kiszámolta, mennyi inzulin kell hozzá, és tökéletes cukrunk volt utána!

Idén volt a keresztelőm. Anya egyik este megkérdezte, mivel már nagy vagyok (akkor még csak 9 éves voltam, most már 10 vagyok), hogy kit, kiket szeretnék keresztszüleimnek. Egy pillanatig sem kellett gondolkodnom, hogy tudjam, két, régóta a családunk barátját szeretném. Olyan barátokat, akiknek a most már nagy fia (Gábor már 18 éves is elmúlt) szintén diabos. Tulajdonképpen a családjainkat a diabétesz hozta össze. Még aznap este fel is hívtam Mankát, hogy megkérdezzem, lennének-e Ők a keresztszüleim. Először azt hitte, viccelek! Aztán amikor anya is mondta, hogy a kérdés teljesen komoly, mondták, örömmel lesznek a keresztszüleim. A keresztelőmön is nagyon sok diabos barátunk volt jelen, majdnem több cukros volt, mint nem cukros. Mindenki nagyon jól érezte magát!

Nyáron kishúgom, Bogi is inzulinpumpát kapott. Nagyon örült neki, hiszen, születésétől látta, hogy nekem is van olyanom, meg anyának is, teljesen természetes volt Boginak, hogy Ő is kap egy olyat. Még amikor penes volt, akkor is volt, amikor Bogi azt szerette volna, hogy én mérjem meg a cukrát, vagy adjam be Neki az inzulint. Én pedig teljesítettem a kérését. A pumpánál is van, amikor kéri, ne anya adja be a bólust, hanem én, vagy a kanült én szúrjam be. Örülök, hogy Bogi így megbízik bennem, és örülök, hogy tudok Neki segíteni. Szerintem, amikor nagyok leszünk, akkor is jó érzés lesz, hogy tudjuk, van aki tud segíteni a másiknak.

Nyáron voltunk anyával és több diabos ismerősünkkel a DiaEuro focicsapat válogatóján. Sajnos, én még kicsi voltam a játékosnak jelentkezéshez, de annyira jó volt, hogy láttam, mennyien sportolnak, annak ellenére, hogy diabosok! Ekkor elhatároztam én is, hogy sportolni fogok! A kézilabdát választottam, azóta is rendszeresen járok edzésre, hetente három alkalommal. Elég kemények az edzések, de én nagyon élvezem! Minden héten van meccs is, ki nem hagynék egyet sem! A diabom soha nem hátráltatott, pumpa nélkül vagyok másfél órát, de a cukraim általában jók, vagy egy picit alacsonyabbak voltak még az elején, de már tudom, ennem kell egy kis szénhidrátot edzés előtt, meg után is, és úgy tökéletesek a cukraim. Már nagyon várom, hogy egyszer gyerekeknek is szervezzenek kézis versenyt, ahogy a felnőtteknek focisat. Egyébként nagyon sajnálom, hogy a horvátországi mérkőzésekre nem tudtam elmenni, de idén Balatonfüreden lesz, és én tuti, hogy ott leszek!

Nagyon sok új diabos ismerősöm lett idén (is), akik már a barátaim is. Nagyon szeretek velük lenni, mindig nagyon várom, hogy mikor lesz a következő közös programunk. Már évek óta járunk a novemberi Egy Csepp Világnapra, csak egy baj van vele, hogy rövid ideig tart. Akár egy hetet is el tudnék ott tölteni a barátainkkal! Na, meg a rácalmási tökfesztivál! Az is nagyon jó szokott lenni, oda is csupa diabos barátainkkal szoktunk menni. Oda például két napra megyünk úgy, hogy az egyik diabos barátunknál alszunk, a Katánál, másnap pedig találkozunk a többi diabos ismerőseinkkel, és egész estig együtt vagyunk. De az a baj, hogy ott is úgy repül az idő!

Régebben minden évben több napot együtt voltunk nagyon sok, internetes fórumon megismert diabos barátunkkal, vagy harmincan biztos össze szoktunk jönni. Na, még ez hiányzik a közös programjainkból! Annyira jó szokott lenni a hangulat! Szerintem sokkal jobban összehozza a diabosokat egy ilyen közös program, mint például egy internetes csevegés. Olyan, mint egy nagy család – na jó, ezt a kifejezést a találkozókon résztvevőktől hallottam, de nagyon igazuk van! Mintha egy nagy diabéteszes család lennénk!

Ahogy így írom a rengeteg programjainkat, hogy mik voltak egy év alatt, és szinte minden nagyobb eseményen ott voltak a diabos barátaink, rájöttem, hogy minket valami láthatatlan kapocs köt össze. A diabétesz – az is láthatatlan. De a diabnak vannak jó velejárói is, nem csak a szúrások, mérések, számolások, hanem a barátok is! A DIABÉTESZES BARÁTOK! Nekem ők nagyon fontosak! Szeretem őket! Remélem, hogy idén is (meg jövőre, és azután, meg azután is) nagyon sok közös programunk lesz! Az első mindjárt itt is lesz, a miskolci Gyermekdiabétesz Nap. Már nagyon várom!

Jámbor Máté

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!