Cikkek

Székesfehérvári élménybeszámoló

Egy kis nyár a télben

Gondoltunk egy merészet, és negyedszer is nekivágtunk a horvát tengerpart meghódításának…

Húsz diabéteszes gyermekkel és a team tagjaival augusztus 24-én indultunk. A gyerekek 13–16 év közöttiek voltak, tíz fiú, tíz lány, közülük tizenhatan viseltek pumpát. Míg az előző években a pumpás gyerekek fele penre cserélte pumpáját erre a hétre, addig most mindenki ragaszkodott hozzá. A „vizes fázisban” (búvárkodás, polip- és tengericsillag-vadászat) jól tűrték az egy-két órai pumpanélküliséget, mi felnőttek is sokat tanultunk ebből! Örvendve vettük tudomásul a gyerekek önállóságát, és újra meggyőződtünk a pumpa számtalan előnyéről: flexibilis életmód lehetősége, a szabadság érzése ilyen „nyári” körülmények között (fürdés, kirándulás, fagyizás, esti programok, kamasz-szerelem).

Megérkezni sem volt könnyű

Hosszas keresgélés (idén új nyaralóhelyre – Crikvenica – szavaztunk) és az előkészületek után izgatottan elindultunk. Az indulás reggelén sok gyermek és még több csomag. Ma sem hisszük, hogy befért a buszba minden! A békatalpaktól a több hektoliter ásványvízig ott minden volt. „Pilótánk”, amikor magához tért az első döbbenettől, megkezdte a végeláthatatlan csomagtömeg bepakolását a fiúk segítségével.

Az indulás előtti hetekben szorgalmasan bújtuk az internetet, így nagy kíváncsisággal vártuk az előttünk álló hét időjárását, hiszen az előrejelzések nem sok jóval kecsegtettek. Felhős időben indultunk, és a határ átlépése után az eső is megérkezett. Végig zuhogó esőben utaztunk, s nagy meglepetésünkre majdnem az esőkabátok is előkerültek, mivel a buszunk beázott. Nem kicsit, nagyon. Amivel csak lehetett, próbáltuk a víz útját elzárni, a busz függönye, takarók megfeleltek a célnak. Első probléma kipipálva! Megérkezésünk tiszteletére kisütött a nap.

A szállás elfoglalása is némi akadályba ütközött. A recepción ragaszkodtak volna a pontos szobabeosztáshoz, ki kivel melyik szobában fog aludni. Nem volt fáklyás menet az elkövetkező másfél óra. Nagy kavalkád, sok recepciós-csere, leizzadt homlokok, de végül mi győztünk. Kaptunk egy marék kulcsot, csak menjünk már.

Vihar és hegymászás

Hát, a szállás hagyott némi kívánnivalót maga után, sebaj, a tenger, a kaja majd kárpótol mindenért. Tévedtünk. A kaja is hagyott némi kívánnivalót. Rengeteg ember, kevés asztal, alig tudtuk szemmel tartani a gyerkőcöket, de azért megoldottuk. Minden felnőttnek jutott 3 gyermek, így figyelemmel kísérhettük önálló bólus-döntésüket, csak ha nagyon kellet, akkor szóltunk közbe. Természetesen vacsora után rohantunk a tengerpartra.

Erre nem számítottunk, a hegymászó felszereléseinket itthon hagytuk. Komoly testedzés volt a part megközelítése, hegynek lefelé, még elmegy, na de visszajutni, az volt ám a feladat!

Még szerencse, hogy a gyerekeket csak és kizárólag a jó társaság érdekelte. Szórakozásban nem volt hiány, este 10-ig csakis erről szólt az élet: parton, szálláson, étteremben. Az épületben rajtunk kívül csak 2-3 idegen család tartózkodott. Itt is köszönjük a türelmüket! Menetrendszerűen minden éjjel megérkezett a beígért vihar, villámlással, mennydörgéssel, aztán nappal előbb vagy utóbb, sajnos többször utóbb, a nap is kisütött. Fürödtünk, kirándultunk, sétáltunk rengeteget. Ünnepeltünk születésnapot, névnapot, játszottunk „gyilkososat”, szóval mindent egybevéve remekül szórakoztunk.

A legnagyobb öröm, hogy a vércukrokkal nagyobb probléma nem volt, a kicsiket meg uraltuk. Szerencsére a hét második felére megérkezett a hamisítatlan nyár is.

Nosztalgiáztunk

Két nap átruccantunk Njivicébe, a gyönyörű partszakaszra, ahol korábban jártunk. Itt a legjobb a pizza, a paszta, a csevapcsicsa és a maradiaknak a rántott hús. Ezt már az előző évekből tudtuk. No, meg az a rengeteg „bigyót” kínáló, zsebpénzt apasztó dalmát árus!

A team tagjai: Dr. Karádi Zsuzsanna diabetológus főorvos, Dr. Benn Orsolya diabetológus adjunktus, Pálfiné Simon Éva diabetológiai szakasszisztens, Szabóné Hajdú Ildikó diabetológiai szakasszisztens, Mészárosné Jaskó Enikő dietetikus, Vajdáné Csák Rózsa főnővér, az egyesület elnöke, Fejes Istvánné gyermekszakápoló, Kissné Cserhalmi Márta óvodapedagógus.

Volt részünk vízi aerobikban, a szó szoros értelmében, hiszen ifjoncaink is beálltak az animátorok közé és vezényelték a gyakorlatokat. Azt hiszem, minden szerénység nélkül állíthatom, hogy nekik is részük volt a tömeg megmozgatásában! Végre jókat ettünk, mivel az ebédet ezen a két napon gyönyörű tengerparti étteremben oldottuk meg. Mindenki azt rendelhetett, amit kívánt, úgyhogy tele pocakkal kelhettünk fel az asztaloktól. Meglátogattuk előző szálláshelyünk városkájában, Omisájlban a kilátót, jó érzés volt újra látni az ismerős tájat, még az olajfinomító sem volt olyan szörnyű, mint emlékeinkben.

Aztán elérkezett az utolsó este. Minden megpróbáltatás ellenére fájó szívvel búcsúztunk Crikvenicától, a tengertől. Még buliztunk egy jót, a lányok harsány csasztuskával, a fiúk „lájtos csippendél” produkcióval búcsúztak tőlünk, kérve: jövőre, együtt, lehetőleg nem ugyanitt, de ugyanígy!

Lassan elkövetkezett az „alvás” ideje, pakolás és indulás haza. Itthon mindenki nagy szeretettel ölelte meg szüleit és még nagyobb szeretettel búcsúzott a barátoktól. Ezért a látványért megérte a sok-sok munka, átvirrasztott éjszaka!

Kissné Cserhalmi Mártaóvodapedagógus
Cukorbeteg Gyermekeket Támogató Egyesület, Székesfehérvár

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!


Error