Európa-bajnokaink

Három fiatalember az ország különböző részeiből: Brondics Péter 20 éves Nyíregyházáról, Sándor Balázs 19 éves Alsónémediből, Tordai Vince, aki képzett diabétesz-edukátor, 23 éves, jelenleg Egerben lakik. Látszólag semmi közös nincs bennük, aki nem ismeri őket, nem tudhatja, hogy összeköti őket a cukorbetegség és a foci iránti szeretet. Tavaly azonban szoros kapocs alakult ki közöttük: mindhárman tagjai a magyar cukorbeteglabdarúgó-válogatottnak, s mindhárman Európa-bajnokok!

Diabetes Junior: Hogyan derült ki a cukorbetegségetek?

Brondics Péter: 2001 februárjában, 8 éves koromban derült ki, hogy cukorbeteg vagyok. Sok folyadékot ittam, rengeteget ettem, mégis sápadt voltam és folyamatosan fogytam.

Sándor Balázs: Édesanyámék vették észre a betegség jellemzőit 1996 decemberében, még kétéves sem voltam.

Tordai Vince: Nálam 2004-ben diagnosztizálták. A rokonságban van 1-es típusú dia­béteszes, az ő vércukormérőjével mérték meg először a vércukromat, ami nagyon magas volt.

DJ: Mióta fociztok és milyen korábbi eredményeitek voltak a futballban?

B. P.: Már ahogy iskolába kerültem, elkezdtem játszani. Először csak az iskola csapatában, majd versenyszerűen. Az általános és középiskolai csapatommal városi, megyei és területi versenyeket is nyertünk.

S. B.: Körülbelül 14 éve kezdtem el focizni. Szerencsére egyből elfogadtak. Edzőim folyamatos odafigyeléssel edzettek és küldtek a pályára. A csapatommal a Pest megyei osztályban indultunk, itt serdülő, majd ifjúsági korcsoportban első helyezést értünk el.

T. V.: Versenyszerűen 2002 óta űzöm ezt a sportágat, de már az első lépéseim előtt is a labdát „rúgtam”. 2010-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei II. osztályban első helyezettek lettünk a Sárospataki TC csapatával, és ebben az évben az ifjúsági csapattal is a dobogón végeztünk. A rákövetkező évben a megyei I. osztályban a 3. helyen végeztünk a felnőtt csapattal.

DJ: A sportteljesítményeteket befolyásolja a diabétesz?

B. P.: Nem, hiszen sportolás előtt mindig megmérem a vércukromat, és kellőképpen korrigálom. De tudom, hogy a nem megfelelő vércukorszint negatív hatást gyakorolna a teljesítményemre.

S. B.: Szerencsére nekem sem volt még ebből problémám. De ennek feltétele a mozgás előtti cukormérés, és ha szükséges, a szénhidrátpótlás.

T. V.: Eddig komoly gondom nem adódott a diabétesz miatt. Edzések és mérkőzések után néha előfordul egy-egy enyhe hipoglikémia, amelyet azonnal korrigálok.

DJ: Jelenleg milyen kezelésben részesültök?

B. P.: Nyíregyházán elsőként kaptam inzulinpumpát, 2003-ban. A pumpa nagy előnye, hogy meccs előtt pár perccel is tudom a vércukorszintemet korrigálni. A jelenlegi pumpám számos hasznos tulajdonsága mellett pontos információt ad letölthető elemzéseivel a kezelőorvosomnak, aki azt három havonta ellenőrizni szokta.

S. B.: 2007-ben kaptam az első pumpámat, majd 2011-ben egy újabb és fejlettebb típust. A pumpával szabadabban sportolhatunk. Könnyen és fokozatosan pótolhatjuk az elvesztett inzulint – a pennel ellentétben –, s így kisebb a valószínűsége a vércukorszint leesésének. Ami nagyon fontos, hogy minden mozgás előtt mérjük meg a vércukorszintünket, és csak megfelelő értékkel szabad elkezdeni a mozgást. Mindenkinek más a szokása, én például sportolás előtt leveszem a pumpát és a mozgás befejezte után pótolom az inzulint. Mások magukon hagyva használják: ők ilyenkor visszavett százalékkal működtetik, hogy mozgás közben ne legyen probléma.

T. V.: 2008 óta használom az inzulinpumpám, ami nekem nagyon bevált. A legfőbb előnye, hogy számos olyan funkciója van (kiterjesztett bólus, kombinált bólus stb.), amelyet a pennel nem tudunk megoldani. Edzés vagy mérkőzés közben én is mindig leveszem magamról a pumpát. Ilyenkor persze nagyon kell figyelni a vércukorra, nehogy leessen, vagy éppen a folyamatos inzulinadagolás hiánya miatt nehogy megemelkedjen. Számomra fontos a diszkréció. Ha diabéteszest látnak az emberek, amint éppen inzulint ad be a pennel, hajlamosak a rácsodálkozásra, sajnálatra. Ilyenkor érhetik az embert negatív benyomások is. Inzulinpumpánál más a helyzet, mivel a diszkrét külső összetéveszthető egy mobiltelefonnal is. Az új pumpák előnyei közé sorolható, hogy nem is kell elővennem a készüléket, a vércukormérővel is tudok állítani rajta, ha szükséges.

DJ: Hogy éreztétek magatokat a DiaEuro 2013 rendezvényen? Milyen várakozásokkal vágtatok neki az útnak?

B. P.: Életem egyik legmeghatározóbb élménye, hogy ott lehettem Zadarban, Horvátországban. Kicsit késve csatlakoztam a csapathoz, mivel a válogatásról sérülésem miatt lemaradtam. Az indulás előtti délután pedig kiderült, hogy mégsem léphetem át a határt érvényes személyi igazolvány nélkül, az új pedig még nem jutott el hozzám. Rengeteg telefon és nem kis tortúra árán végül megkaptam, és a csapat vezetőjével, Hevesi Tamással személyautóval követtük a buszt, hogy időben megérkezzünk a rendezvényre.

S. B.: Nagyon jól éreztem magam a csapatban, remek volt az összhang a srácokkal. Jó volt olyan emberekkel együtt focizni, akik ugyancsak cukorbetegek. Magát a tornát is jól megszervezték a horvátok, a szállásra és ellátásra sem volt semmiféle panasz. Tisztában voltunk vele, hogy erős ellenfeleink lesznek, de mi is jó kondícióban voltunk, amit a sok edzésnek, valamint remek edzőnknek, Hevesi Tamásnak és a csapat menedzserének, Béki Jánosnak köszönhetünk. Már az elején reméltem, hogy az első négyben benne leszünk!

T. V.: Az egész torna fantasztikus volt! A szervezés, a mérkőzések, a rendezvények, minden a legmagasabb szinten zajlott. Az én elvárásom a lehető legjobb eredmény elérése volt, ami szerencsére sikerült is. Külön kiemelném a csapatszellemet, az összetartást, a küzdést, amit egymásért és a csapatért véghezvittünk, mind a pályán, mind a pályán kívül.

DJ: A győzelemnek köszönhetően a DiaEuro 2014 Európa-bajnokságot Magyarország rendezheti meg Balatonfüreden, 2014. szeptember 1–5. között. Milyen eredményre számítotok 2014-ben?

B. P.: Egyértelmű, hogy győzni szeretnénk. Bízom benne, hogy a csapat jövőre is a legjobb teljesítményét fogja nyújtani.

S. B.: Mivel az idei DiaEurót mi nyertük, ezért minden meglévő és új ellenfelünknek az a célja, hogy elhódítsa tőlünk a vándorserleget. A hazai pálya előnyét remélhetőleg ki tudjuk majd használni, és magunknál tarthatjuk a serleget.

T. V.: Szerintem is minden csapat a magyar válogatottat akarja majd megverni, így még pontosabban, fegyelmezettebben és eredményesebben kell játszanunk. Számomra legfontosabb a címvédés, bízom benne, hogy sikerül is a hazai közönség előtt.

DJ