Az orvos válaszol

Ha az inzulin ellensúlyozza az elfogyasztott szénhidrát mennyiségét – hiszen ha többet adok be, többet ehetek –, akkor miért nem ehetek bármennyit?

Nézőpont kérdése, hogy jogosnak tartjuk a kérdést, vagy butuskának minősítjük. Annyi biztos, hogy – sajnos – nem ilyen egyszerű az „egyenlet”. De miért?

Az inzulin valóban ellensúlyozza az elfogyasztott étel szénhidráttartalmát. Így ha ismerjük a bevitt szénhidrát mennyiségét, és ahhoz megfelelő mennyiségű inzulint adagolunk (az adott cukorbetegre jellemző inzulin/szénhidrát arány alapján), akkor a vércukor-emelkedés kivédhető. A vércukorkilengések elkerüléséhez figyelembe kell még venni ez egyes élelmiszerek vércukoremelő tulajdonságát (glikémiás indexét) is.

Az étkezési inzulindózis és a bevitt szénhidrátmennyiség összehangolása a betegoktatás egyik sarokpontja, de hibát követünk el, ha csak a bevitt szénhidrátra fókuszálunk, és figyelmen kívül hagyjuk a szervezet napi energiaigényét. Ahhoz, hogy megértsük, miről van szó, érdemes néhány szót szólni az energiát biztosító tápanyagokról, az inzulin anabolikus (testfelépítést serkentő, raktározó) hatásáról, a szervezet alapanyagcseréjéről és tényleges napi energiaigényéről.

A szervezet energiafelhasználása különböző fizikai aktivitás mellett
30 perc séta (4,82 km/óra) 110 kcal
30 perc kerékpározás 20–22 km/órával 280 kcal
30 perc úszás (mell) 336 kcal
30 perc futás (6 perc/km) 416 kcal

Az inzulin raktározást segítő hormon, hatására az energiát biztosító tápanyagok (szénhidrátok, zsírok) a raktárakba kerülnek, illetve a fehérjeképződés kerül előtérbe a lebontással szemben. Inzulin hatására súlygyarapodás, hízás várható, inzulin hiányában súlyvesztés lép fel.

Inzulinhiányos állapottal a még fel nem ismert vagy nem megfelelően kezelt cukorbetegek estén találkozunk a leggyakrabban. Ezek a betegek jó étvágyuk ellenére fogynak, hiszen inzulin hiányában a szőlőcukor (glükóz) nem jut be a sejtekbe, így azok kénytelenek a raktárakban felhalmozott zsírt lebontani, felhasználni. A sejtekbe bejutni nem tudó szőlőcukor a vérben felhalmozódik (a vércukorszint megemelkedik), majd a glükóz egy része a vesén keresztül kiürül, ami jelentős energiaveszteséget okoz.

Inzulin hatására ennek az ellenkezője történik: a sejtekbe bejutó szőlőcukrot mint energiaforrást a sejtek felhasználják, a felesleges mennyiség állati keményítő (glikogén) formájában a májban és az izomszövetben raktározódik, illetve a zsírraktárak is telítődnek. Az elmondottak alapján érthető, hogy a túlzó inzulinhatás nemkívánatos súlygyarapodást, hízást eredményez, amitől később nehéz megszabadulni.

A cukorbetegek számára ajánlott napi szénhidrátbevitel szinte mindig szerepel az orvosi dokumentációban, az ajánlott energiabevitelt azonban csak ritkán szokták feltüntetni (kilokalóriában – kcal – vagy kilojoulban – kj – szokás megadni). A szervezet napi energiaigénye két részből áll: az alapanyagcseréből (az a minimális energiafogyasztás, amelyet nyugalomban levő, nem alvó ember felhasznál), illetve a fizikai aktivitás során felhasznált energiából.

Néhány élelmiszer energiatartalma
1 átlagos méretű alma 52 kcal
1 dl Coca-Cola 42 kcal
1 üveg sör 220 kcal
1 hamburger 255 kcal
10 dkg mogyoró 600 kcal

Az alapanyagcsere függ a kortól, testmagasságtól, testsúlytól, sőt a nemtől is (férfiakban magasabb). A nap egy részét azonban nem az ágyban töltjük, hanem dolgozunk, tanulunk, egyénenként jelentősen különböző fizikai aktivitást végezve. Egy ülőmunkát végző személy esetén az alapanyagcsere 1,4-szeresére, hetente több óra sport mellett 1,7-szeresére emelkedik. A napi energiaigény ismerete nagyon fontos az optimális testsúly megtartásához vagy fogyókúra tervezéséhez. A napi kalóriaszükséglet kiszámításához az interneten elérhető kalkulátorok használata ajánlható, itt megadhatjuk a rendszeres fizikai aktivitásunkat is. Ezt kell keresni: orvosilexikon.hu – interaktív fül – kalkulátorok – napi kalóriaszükséglet kalkulátor.

Például egy 20 éves, 180 cm magas 74 kg-os férfi alapanyagcseréje 1850 kcal, az energiaigény ülőmunka mellett 2200 kcal-ra, könnyű fizikai munka és heti 3-4 óra sport mellett már 2850 kcal-ra nő. Ebből az is következik, hogy a bevitt többlet-szénhidrátot (1 grammonként 4 kcal) fokozott fizikai aktivitással, sporttal le tudjuk „dolgozni”. Ha az extraszénhidrát fogyasztása rendszeres, keveset mozgunk, nem sportolunk, akkor a hízás elkerülhetetlen. Nem árt tudni, hogy az egyes sporttevékenységek során mennyi energiától „szabadulhatunk” meg (lásd a mellékelt táblázatot).

A táblázatban csak néhány adat található, de már ezekkel is meglepő számításokat végezhetünk. Ha valaki a szokásos étrendje mellett este tévénézés közben megeszik (nassol) 10 dkg sós mogyorót, akkor 600 kcal plusz energiát visz be, ennek a ledolgozásához közel egy órát kellene úszni vagy 43 percet futni. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a példában szerepelő 10 dkg mogyoró szénhidráttartalma mindössze 15 g, így vércukorkilengést a beteg aligha fog tapasztalni.

A fentiek alapján összefoglalható, hogy fontos dolog az étkezési inzulindózis összehangolása az elfogyasztott szénhidrátmennyiséggel, de más összefüggéseket is látnunk kell. A szakorvosi ellenőrzések során érdemes rákérdezni a javasolt napi energiabevitelre is, amelynek összhangban kell lennie a szervezet napi energiaigényével. Ha e két tényező tartósan eltér egymástól, akkor testsúlyváltozásra, többnyire hízásra lehet számítani. Fontos tudnunk azt is, hogy az extraétkezésekkel bevitt energiatöbblet fokozott fizikai aktivitással, sportolással ellensúlyozható.

Dr. Bakó Barnabás

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!


Error