Diabétesz-bloggerek

Manapság nagyon divatos bloggernek lenni, vagyis online naplót vezetni, amelyben a bennünket foglalkoztató gondolatokat osztjuk meg olvasóinkkal. Diabétesz-bloggerek (diab-bloggerek) is szép számmal vannak, akik szívesen írnak diabéteszes témákkal kapcsolatban, legyen ez a konyha, az élet, a sport vagy akármi más.

A diab-bloggerek célja általában közös: edukálni, információkat megosztani és közösséget teremteni. Motiválni! A blogok sokat segítenek a diabéteszes emberek hétköznapjaiban, ugyanis hasznos praktikákat rejtenek.

2014-ben a magyar diabéteszes bloggerek egy kötetlen beszélgetésre gyűltek össze, hogy bemutassák saját magukat, illetve blogjukat a többieknek. Kiss Katalin (Cukkerberg blog) volt a főszervező, aki az Egy Csepp Figyelem Alapítvány éves világnapjára szervezte meg ezt az egyedülálló találkozót. A Syma Csarnokban tartott összejövetel minden blogger számára lehetőséget adott, hogy pár percben bemutassa az általa írt blogot, s elmondja, mi volt a célja az induláskor, és ebből mi valósult meg.

A blogok nagyon széles palettát fednek le: a cukormentes sütemények receptjeitől a terhességi diabétesszel kapcsolatos tapasztalatokon és a gyereknevelésen keresztül a legújabb diabéteszes eszközök bemutatásáig. De például azt is meg lehet tudni ezekből, hogy hol lehet rendszeresen diabéteszesek focicsapatában játszani Budapesten.

A találkozó kapcsán megkerestük a bloggereket, fogadjátok szeretettel bemutatkozásukat.

Végh Dániel

cukkerberg.blog.hu

Cukkerberg

A tudás hatalom, főleg, ha cukorbeteg vagy

Kiss Kata vagyok, bloggernevem kiskatka, Budapesten élek. Kutatóbiológusként dolgozom jelenleg az MTA Természettudományi Kutatóközpontban, de volt szerencsém korábban az 1-es típusú cukorbetegség genetikai hátterével is foglalkozni Finnországban. Sejt- és tumorbiológia a szakterületem, idén ősszel adtam le a doktori disszertációmat.

Háromévesen lettem 1-es típusú cukorbeteg, így nem is nagyon tudom, milyen nem cukorbetegnek lenni. Bár gyerekként a különböző életszakaszoknak megfelelően egy kicsit újra és újra meg kellett küzdenem a diabétesz tényével, fiatal felnőttként volt egy kiemelten intenzív időszakom. Fizikálisan és pszichésen egyaránt dolgoznom kellett magamon, hogy egyensúlyba kerüljek. Erről írtam a blogon is. Nem volt egyszerű időszak, de nagyon megérte a befektetett energia, mindenkinek tudom ajánlani.

Az általam írt blog az Egy Csepp Figyelem Alapítvány blogja. Az alapítvány csapatához 2011-ben csatlakoztam, azóta a szervezet életében napi szinten jelen vagyok. Egyik legfőbb feladatom a cukkerberg írása.

Saját bőrömön tanultam meg, hogy minél többet tudsz a diabéteszről, annál jobban képes vagy irányítani a betegségedet és nem fordítva. A blog legfőbb célja ezért a korrekt tájékoztatás, a legfrissebb hírektől kezdve a legalapvetőbb információkig. Tapasztalataim szerint sajnálatosan megdöbbentő mértékű tud lenni a cukorbetegséggel kapcsolatos tudatlanság, ezért az alapítványi események mellett minél több közérdekű hírt, újdonságot, történetet és a cukorbeteg hétköznapokkal kapcsolatos tudnivalót igyekszem megjeleníteni. Könnyen emészthető, közvetlen stílusban, de mindenképpen korrekt tartalommal.

Szakmai ártalomként előszeretettel írok tudományos újdonságokról és fejlesztésekről. Vannak receptek is, így többek közt az alapítvány Magyarország Cukormentes Tortája háziversenyének döntős receptjei. Tavaly foglalkoztunk az inzulinrendelettel, mostanában pedig a cukorbeteg gyerekek óvodai ellátásának problémájával, a témában megjelenő „ovisztorik” erős inspirációt és lendületet adtak például a Belevalók elnevezésű pedagógus-továbbképző programunknak. Végül a blog műfaji keretei megengedik, hogy a saját mindennapjaimat is lereagáljam, amennyiben azt az olvasók számára is hasznosnak gondolom.

Blogom üzenete: A tudás hatalom, főleg, ha cukorbeteg vagy. Igyekszem olyan posztokat írni, amelyeket én magam is szívesen olvasnék cukorbetegként, mert érdekesek, érthetők, gyakorlatorientáltak, húsbavágók, és ha lehet, szórakoztatók. Továbbá hiszem, hogy nagy szükség van arra, hogy végre mi magunk hallassuk a hangunkat, akik diabétesszel élünk. Meséljünk egymásnak és nem cukorbetegeknek egyaránt a mindennapjainkról, problémáinkról és sablon megoldások helyett azok valós megoldási lehetőségeiről. Így a hétköznapokhoz szükséges tudásanyag megszerzése mellett megerősödhet bennünk egyfajta cukorbeteg-öntudat, ami tartást adhat a mindennapokban.

Kiss Katalin

cukihercegno.blogspot.hu

Cuki Hercegnő

Vannak mélypontok, amin sokkal könnyebb együtt átlendülni

35 éves vagyok, jelenleg itthon vagyok a 2,5 éves kisfiammal. Pécs mellett, egy kis faluban élek férjemmel, 2 gyermekemmel és édesapámmal.

A most 7,5 éves lánykám diabéteszes, 2013. szeptember 24-én derült rá fény. Mai napig nem tudtam feldolgozni, de ezzel kell együtt élnünk, maximálisan sikerült alkalmazkodnunk.

Szinte azonnal, amikor hazajöttünk a kórházból és az első sokkon sikerült túllendülnöm, elkezdtem a blogírást. Nem volt lelkierőm ismerősöknek, rokonoknak egyesével beszámolni Annámról, a kialakult helyzetről, túl fájó volt. Így egyszerűbb volt tájékoztatni mindenkit a helyzet alakulásáról. Reméltem, hogy majd rám találnak a sorstársak is. Így lett.

Szerencsére csak pozitív tapasztalatom van: segítőkész emberek és sorstársak kerestek meg. Azt hiszem, a legtöbb olvasóm az időközben kialakult ismeretségi körből van, de mindig van egy-egy újabb sorstárs is. Mérhetetlenül kedves embereket ismertem meg és rengeteg segítséget kaptam a blogon keresztül.

Van élet a diabétesz felfedezése után is. Nagyon más, mint előtte volt, de ez is a mi életünk és szeretjük. Vannak mélypontok, amin sokkal könnyebb együtt átlendülni, nem szabad bezárkózni. Én is, mint ahogy szinte mindenki, rengeteg hibát követek el, hol a diabétesz kezelésével kapcsolatban, hol a lelki háttér gondozása közben. Igyekszem tanulni a hibáimból, kutatom az újabb lehetőségeket, gyűjtöm a tapasztalatokat. Mióta megkapta Annám az inzulinpumpát, minden időmet kitölti, így kevésbé vagyok jelen a blogon, sajnos, de ez változni fog. Remélem, hogy több segítséget kapok a pumpával kapcsolatban, és ha elhárulnak a mindennapos nagyobb problémák, időm és energiám is több lesz.

Évus

diabteen.blog.hu

Cukorbeteg fiatalként

Magaddal légy őszinte

23 éves vagyok, televíziós műsorkészítő szakon végeztem a Színház és Filmművészeti Egyetemen, de ennek ellenére jelenleg egy, a Központi Statisztikai Hivatal által alapított cégnél dolgozom. Feleségem szintén cukorbeteg, ráadásul az egészségügyben tanul, dolgozik.

1997. szeptember 15-én diagnosztizálták nálam a cukorbetegséget a Budai Gyermekkórházban. 6 éves voltam, első osztályos, talán a legszerencsésebb pillanatban lettem beteg. Nagyon fogékony voltam, viszont – az idő rövidsége miatt – még nem hiányzott annyira az iskolai közeg, az óvodaitól pedig már elbúcsúztam, így arra a személyre hagyatkoztam, aki a legtöbbet tudott segíteni: az édesanyámra. Az egyetlen, amit emlékezetem szerint nagyon rosszul viseltem, az étkezés volt, mivel soha nem ehettem annyit, amennyit szerettem volna, de be kell vallanom, hogy ez nagyjából azóta is így van.

Tavaly október 6-án kezdtem el a blogolást, nagyon sok gondolkodás után. Egyrészt hiányzott az életemből az írás, és pontosan tudom, hogy semmiről nem tudok olyan hitelesen beszámolni, mint a saját betegségemről. Úgy gondoltam, hogy ebbe nem lehet belekötni (tévedtem).

Egészen megdöbbentő volt az érdeklődés, különösen, ha figyelembe vesszük, hány blog közül lehet választani. Ha tudtam volna, hogy ilyen színes a kínálat, nem biztos, hogy belefogok, de azt hiszem, jól döntöttem. Egészen jó olvasottságot produkálok, az egyik legolvasottabb internetes oldal elkezdte rendszeresen megosztani az írásaimat, ami többezres, egyre inkább stabillá váló olvasóréteget eredményezett.

Ha előnynek lehet nevezni, hogy nincsen egy unalmas percem sem, akkor nagy előnnyel jár (a feleségem véleménye ebben nem biztos, hogy egyezik az enyémmel). A legfontosabb haszon azonban az, hogy számtalan emberrel megismerkedtem. Olyanokkal, akik szülőként vagy sorstársként hozzám fordultak, én pedig megpróbáltam segíteni nekik. Bekerültem klubokba, közösségekbe és a cukorbeteg bloggerek családjába, ahol sokat lehet tanulni, még akkor is, ha néha tényleg elhiszem magamról, hogy engem már nem lehet meglepni.

Azért kezdtem a blogolásba, mert meg szerettem volna nyugtatni az embereket. Nem csak tökéletes cukorbetegek léteznek. Nem akartam álságos lenni. Le akartam írni, amikor elegem van, amikor tönkreteszi a napomat a cukrom, amikor ideges vagyok a magas cukrom miatt. Őszinte akartam lenni, hiszen a cukorbetegség egyik lényege, hogy magaddal légy őszinte. Ne az orvosoddal, a dietetikussal, a pszichológussal vagy a szüleiddel. Persze, ha megtanultál magadhoz őszinte lenni, akkor menni fog másokkal szemben is.

Magyar Marci

cukorfalatkucko.blog.hu

Cukorfalat kuckó

A kezdeti öngyógyítás segítségnyújtássá alakult

Ez a történet nem rólam szól, én csak egy édesanya vagyok. A főszereplő a 4 éves büszke óvodás és mindemellett cukorbeteg kisfiam. Esztergomban élünk, boldog családként.

Kisfiamnál 3 éves korában, 2014 januárjában diagnosztizálták a diabéteszt. Hideg zuhanyként ért a hír. Nagyon sokáig kerestem a miérteket, vádoltam önmagam, keseregtem. Majd egy pappal történt beszélgetés után megváltozott bennem valami, újra felálltam és megpróbáltam elfogadni a „keresztünket”.

Fél év után éreztem úgy, sokat segítene, ha kiírnám magamból a történetünket. Nem bántam meg. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, támogatást más anyukáktól, sőt azóta már olyan szülők is rám találtak, akiknek az írásaim adnak erőt a kezdeti sokk átvészelésében, hiszen olvashatják, hogy nincsenek egyedül, mással is pont ugyanaz történt, mint velük. És ez a legfontosabb az elején.

Mikor elkezdtem, elsősorban az öngyógyítás volt a célom, de idővel sorstársakra leltem, akik nagyon sok erőt adnak ahhoz, hogy napi 24 órában a lehető legjobban végezzem a feladatomat. Az Index.hu kezdetben főoldalon hozta a bejegyzéseimet, ami nagy lökést adott, hogy érdemes írni. Ez egy elég nagy felület, ezért a hozzászólások is sokrétűek voltak: kaptam hideget, meleget. Aztán ahogy telt az idő, az olvasói kör is átalakult, leszűkült. A hozzászólások, beszélgetések pedig egyre inkább áttevődnek a Cukorfalat kuckó Facebook-oldalára.

Nagyon sok diabéteszes gyermeket nevelő édesanyát és édesapát ismertem meg a blogon keresztül. Van, aki már évek óta ebben él, tőle én kérek tanácsot, van, aki még csak most kezdi az új életet, neki pedig én igyekszem segítséget nyújtani. Ha belegondolok, a kezdeti öngyógyítás mára átalakult segítségnyújtássá.

Niki

diabgirl.blogspot.hu

DiabGirl

Az életről, az egészségről és a mindennapokról cukorbetegköntösben

30 éves vagyok, és kommunikációs területen dolgozom. 2002-ben diagnosztizálták az 1-es típusú cukorbetegségem.

Azonnal inzulinra állítottak, azóta szúrok, mérek, adagolok, számolok. Az új életmód elfogadása rendkívül könnyen ment, egyáltalán nem viselt meg. Inkább a későbbi, főiskolás időszakban okozott problémát a diéta pontos betartása, hiszen kortársaimhoz hasonló bulizós időszakomat akartam élni, fittyet hányva a szabályokra. Az egy lázadó időszak volt.

2012-ben kezdtem blogot írni. Szuper évem volt, tele élményekkel, tapasztalatokkal. Akkor pattant ki a fejemből a gondolat, hogy mi lenne, ha a cukorbetegséggel kapcsolatos összes eddigi tapasztalatomat csokorba szedném… Annyi élmény, tapasztalat volt már mögöttem, hogy (leginkább saját magam miatt) elkezdtem ezeket leírni, terápiás céllal. Ahogy jobban beleástam magam a témába, és egyre több cukorbeteg sorstárs vett körül, mindig újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem. Érdekelt, mi történik velem. Az okokat, miérteket, tényeket, lehetőségeket, gyógymódokat kutattam/kutatom, és gondoltam, megosztom ezeket a sorstársaimmal.

Csak pozitív tapasztalataim vannak a blogírással kapcsolatban. Legnagyobb eredménynek a fiatalkori cukorbetegek közösségeinek a kialakulását tartom, azt tapasztalom, hogy ezekre a bizalmi körökre nagy szükség van az orvosi rendelőkön kívül. Rengeteget tanulunk egymástól. Minden korosztályból vannak olvasóim, követőim, fiatalok, idősebbek, édesanyák, édesapák, fiúk, lányok. Rosszalló hozzászólást talán még nem is kaptam eddig.

Annak idején, amikor első kontrolljaim voltak a diabetológián, jólesett volna beszélgetni velem egykorú sorstársakkal erről a témáról. De annyira egyedül voltam, mint a kisujjam! Szerencsésnek érzem magam, hogy így, 12 év után végre felépült körém egy olyan nagyszerű közösség, ahol mindig segítő kezet nyújthatunk egymásnak, és biztosíthatjuk a lelki támaszt is, ha szükséges. Számomra ez a bloggerség előnye. És mindaz a tapasztalat, tudás, amit az elmúlt időszakban megosztottunk egymással.

Szeretném éreztetni a sorstársaimmal, hogy ezzel a „más” életmóddal nincsenek egyedül. És a sok szúrás, számolás, kemény diéta, kontroll közepette se felejtsenek el soha pozitívan gondolkodni, és élni! Mert egyáltalán nem lehetetlen, hogy egyszer meggyógyulunk.

Gégény Niki

tuszuras.blogspot.hu

Hány tűszúrás az élet?

Ha mérni kell, akkor mérni kell

25 évesen a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítványnál vagyok csoportvezető. A párommal élek Budapesten, több mint 4 éve.

18 évesen lettem cukorbeteg, az érettségi közepén, 2007-ben. Elég rázós volt, mert szerdán befeküdtem a kórházba, majd pénteken szóbeliztem, vasárnap meg mentem vissza további vércukor-beállításra. Az érettségi középen nem sok időm volt gondolkodni, de igazából megkönnyebbültem attól, hogy most már tudják, mi a bajom és elkezdtek kezelni.

A mostani blogomat 2012 óta írom. Előtte volt már egy teljesen személyes, 17 éves koromtól. Nekem az írás terápia. Amikor leírok valamit, szembesülök vele, átrágom magam rajta, látom szavakban, és ez rengeteget segít. Hiszen a jó vércukrokhoz lelki béke kell. Ezt sok orvos elfelejti, és csak az inzulinadagot akarják állítgatni, pedig sokszor elég lenne megkérdezni: mi a gond?

Sokáig nem volt nyilvános a blogom. Miután láttam, hogy egyre többen írnak diabétesz témában blogot, nyilvánossá tettem, hátha érdekel valakit.

Főleg fiatal és gyerek cukorbetegek szülei követik. Hozzászólást ritkán kapok, de a statisztikán látom, hogy olvassák sokan. Hozzászólásban általában megbeszéljük a tapasztalatokat, tanácsokat adunk egymásnak.

A bloggerség által sok fiatal cukorbeteget megismertem. Ennek rendkívül örültem, mert az első 4-5 évben szinte csak idős cukorbeteggel találkoztam. Nekik más az életmódjuk, az életük. Szeretem, ahogy az olvasóim és – már az életben is megismert – barátaim velem örülnek a jó eredményeknek, a sikereknek. Ha gond van, akkor tanácsot adnak.

Mióta rendszeresen futok, az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat is megosztom, egy ideje külön blogban (diabfelmaraton.blogspot.hu). Egyre több cukorbetegtől hallom, hogy nem mer sportolni. Sok tényező befolyásolja, hogy fel- vagy lemegy a vércukor és mennyire gyorsan vagy lassan. Nem kell megijedni, ezt is meg lehet tanulni! Ha nem sikerül mindig, akkor sem kell rosszként megélni, mert mi legalább felálltunk a kanapéról, és teszünk valami jót magunkért.

Úgy tartom, a diabétesz betegség, nem állapot. Viszont egészségesebbek vagyunk sok esetben, mint nem cukorbeteg társaink. Hiszen állandóan ellenőrizzük magunkat, teszünk magunkért. Én sportolok, szénhidrátot számolok, tudok nemet mondani bizonyos ételre, italra, mérlegelek, döntök.

Nem állítom, hogy ez könnyű! Sokszor nehéz, de milyen öröm kimászni a gödörből és sikereket elérni! Legyen ez fogyás, jobb vércukrok vagy a hipoglikémia pozitívabb kezelése. Néha azt hiszem, kudarcot vallottam, ha nem jó a vércukrom, vagy nem sikerül egy edzés. Aztán rájövök, hogy én is ember vagyok, nem gép.

A diabéteszem elején mindent hamar megtanultam, de az emberektől sok negatív reagálást kaptam. Volt olyan, hogy rám szóltak inzulinbeadásnál, hogy ne drogozzak. Vércukormérésnél fújjoltak. Pár éve összehoztunk egy fiatal cukorbetegekből álló csoportot, ez nekem rengeteget segített abban, hogy megtanuljam: az ilyen megjegyzések egyik fülemen be, a másikon ki, mert ha mérni kell, akkor mérni kell, ha inzulint kell adni, akkor inzulint kell adni.

Babarczi Kriszti

idbhungary.blog.hu

IDB – Ifjúsági Diabétesz Blog és Mozgalom

Te vagy a saját diabéteszed mestere

24 éves, végzős fogorvostanhallgató vagyok a Semmelweis Egyetemen. Szeretek sportolni, szabadidőmben blogot írok, diabéteszes focicsapatot vezetek, kutatok, vagy a menyasszonyommal vagyok. 2009 karácsonyán diagnosztizálták a diabéteszemet. Nekem lelkileg könnyen ment, de ebben a családom minden tagja óriási szerepet játszott, játszik, ezúton is köszönöm nekik!

2014 nyarán kezdtem a bloggal, illetve a mozgalommal foglalkozni, miután részt vettem a Nemzetközi Diabétesz Társaság nyári vezetői táborában. Itt egyrészt a kezdeményezésemre a résztvevőkkel megalapítottuk az európai diabéteszes ifjúsági ernyőszervezetet (DYA Europe), másrészt 20 európai ország ifjúsági diabéteszvezetőivel kötöttem írásbeli megállapodást, hogy segítenek és támogatnak engem abban, hogy Magyarországon a diabéteszes ifjúságnak közösséget építsünk. Ehhez jön hozzá a Nemzetközi Diabétesz Társaság szakmai támogatása, illetve felügyelete is. Amikor 20 évesen diabéteszes lettem, nem volt semmilyen diabéteszes közösség, amelyhez csatlakozhattam volna. A 2-es típusú diabéteszeseknek szóló közösségi események számunkra nem vonzók.

A blog, illetve a mozgalom életében sokan segítenek. Farkas Árpád barátom és csoporttársam oroszlánrészt vállalva segíti a projektek megvalósulását, de családom, barátaim, illetve tanáraim szakmai támogatását is élvezem. Véleményem szerint a diabéteszes ifjúság megérdemel egy nívós képviseletet, amelyet létre is hoztunk, Ifjúsági Diabétesz Blog és Mozgalom néven. Vannak sport- és edukációs projektjeink, amelyekről bővebb információk találhatók a blogon. Bárki csatlakozhat e programokhoz.

Az érdekeink nagyon sok helyen sérülnek, és páciensoldalról nincs senki, aki, véleményünk szerint, megfelelően kiállna ezekért az érdekekért! Több támogatás járna a diabéteszes fiataloknak, mind anyagi, mind edukációs szinten. Ezekért szeretnénk a jövőben harcolni! Egyre többen követnek minket, bár még nem túl régi a kezdeményezés. A hozzászólások segítenek megismerni másokat, és nyitottak vagyunk új ötletekre is. A projektjeinkben részt vevő aktivistáink száma is növekszik. Hívnak minket több helyre előadást tartani, illetve cikkeket írni. Az Egészséges Száj projektünk során körülbelül 500 diabéteszes emberhez jutott el élőszóban a szájüregi egészséggel kapcsolatos fogászati előadásunk, illetve az FC. DiaBeaters amatőr focicsapatunk létszáma is folyamatosan növekszik. Bízunk a kormányzat nyitottságában, szeretnénk kapocs lenni a kormány, a Magyar Diabetes Társaság, a páciensek, valamint a cégek között.

Az egyik fő üzenetünk: te vagy a saját diabéteszed mestere, de néha jól jön egy mentor, aki segít neked azzá válni! A másik üzenet: közösségben minden egyszerűbb, sok trükköt lehet ellesni a diabétesszel élő társaidtól, ezért szeretettel várunk, ha szeretnél csatlakozni és aktív láncszem lenni közösségünkben.

FC. DiaBeaters

Az IDB első magyar projektje az FC. DiaBeaters, egy amatőr kispályás labdarúgócsapat, amely Budapesten, helyi bajnokságban (Budapesti Futsal Liga) szerepel, 2014 szeptemberétől. A csapat önköltséges alapon, amatőr szintű sportolási lehetőséget kereső diabéteszes emberek kezdeményezésére indult el. Szeretnénk példát mutatni ezzel a kezdeményezéssel. Akit érdekel a lehetőség, és szeretne egy diabéteszes közösséghez tartozni, focizni, illetve szurkolni a csapatnak, kérem, keresse az IDB-t a következő e-mail címen: idbhungary@gmail.com. Az IDB februártól a jelentkezők számától függően több, csak diabéteszes emberekből álló amatőr labdarúgócsapatot is elindít Budapesten. Érdemes csatlakozni, hiszen a mozgás segít a helyes vércukorszint beállításában, nem beszélve a kiváló hangulatról.

Hétközben, általában 18 óra után, heti egyszer van mérkőzés egy másik amatőr csapat ellen.

Végh Dániel

kakukkfu-hortobagyianna.blogspot.hu

Kakukkfű

A mennyiség helyett a minőséget kell előtérbe helyezni!

Világéletemben imádtam a konyhában lenni. Nekem a sütés-főzés a hobbim. Amikor cukorbeteg lettem, nagyon el voltam keseredve, mert azt hittem, ennek búcsút kell inteni. 34 éves vagyok. A munkámnak semmi köze sincs a gasztronómiához, irodai adminisztrátorként dolgozom. Budapesten élek, édesanyámmal.

2011 őszén lettem cukorbeteg, szó szerint a háziorvostól kerültem a sürgősségi osztályra. Hidegzuhanyként ért a diagnózis, de hamar rájöttem, hogy nem szabad betegségként felfogni. Ez egy állapot, aminek köszönhetően rá vagyunk kényszerítve az egészséges életmódra. Ugyan a diabétesz életünk végéig velünk marad, nem jár annyi lemondással, mint ahogy azt sokan gondolják. Csak sok türelem, fegyelmezettség, odafigyelés és egy kis találékonyság kell hozzá.

2012 tavaszán a család és a barátok unszolására kezdtem el írni a blogomat, amely a kezdetek óta szinte változatlan formában létezik. Eleinte mindenféle recept szerepelt rajta, mára inkább sütiblog lett. Van fent rengeteg saját recept, reformosított klasszikusok, és igyekszem megmutatni sok bolti édesség házi elkészítését is cukorbeteg-barát formában, mint például a téli fagyi, a szaloncukor, a müzliszelet, de csináltam már cukormentes gumicukrot is.

Amikor kijöttem a kórházból, lázasan kutattam diabetikus receptek után. Azt tapasztaltam, hogy sajnos alig találni ilyeneket. Ezért aztán elkezdtem kísérletezni a konyhában. A Kakukkfű eleinte csak amolyan online szakácskönyvnek indult, hogy ezeket megörökítsem. Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy mások is olvassák. Egyre többen... Kiderült, hogy milyen sok segítséget nyújt azoknak a cukorbeteg társaimnak, akik tanácstalanul állnak a konyhában, mint ahogy én álltam ott, három évvel ezelőtt.

Mindennap több száz kattintás van a blogon, a napokban léptük túl a 165 000 oldalmegjelenítést. Egyre többen iratkoznak fel rendszeres olvasónak, és a blog Facebook-oldala is napról napra több figyelmet kap. Nem tudok általánosítani a követők kilétével kapcsolatban, cukorbetegek, azok rokonai, de a csupán az egészségesebb táplálkozást favorizálók is lehetnek köztük.

Rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Sokszor elcsodálkozom, hány ember követi figyelemmel, amit csinálok. Szép számmal jönnek a köszönő levelek, és gyakran küldenek az olvasók képeket a receptjeimből készült ételekről, annyit, hogy már külön albumot kellett nyitni ezeknek a közösségi oldalon. Az ilyenekért megéri csinálni! Olyan is történt, hogy egy kedves olvasó a lánya születésnapjára az én túrórudi-tortámat sütötte meg, és eljuttatta neki Horvátországba.

Az egyik legnagyobb bók, amit kaptam, egy diabetikus főzőkurzuson jutott el hozzám. Bemutatkoztam, de nem meséltem arról, amit csinálok. A főzés végén elkezdett beszélgetni a társaság arról, ki hogyan főz, és honnan meríti az ötleteket. Az egyik idős hölgy azt mondta, hogy van egy nagyon jó blog, ahol igazán jó receptek vannak. Úgy lehet megtalálni, hogy kakukkfű-hortobagyianna.... Itt már fülig ért a szám. Szóltam, hogy az a Hortobágyi Anna én vagyok. Annyira jólesett, hogy hazáig mosolyogtam.

Attól, hogy egy cukorbetegnek be kell tartania a szabályokat, még élhet teljes életet! A táplálkozással kapcsolatban is ez a helyzet. Nem kell lemondani semmiről, csak kicsit át kell formálni a dolgokat, és a mennyiség helyett a minőséget kell előtérbe helyezni! Egy jól összeállított ebéd végén egy szelet sütemény is belefér a napi megengedett szénhidrát-mennyiségbe.

Hortobágyi Anna

cukorbetegsarok.blogspot.hu

Sweetmami

Jó vércukrot mindenkinek!

A blogomat Cukorbetegsarok néven, Sweetmamiként indítottam el 2013 júliusában. Édesanya vagyok, egyedül nevelek 2 kiskorú gyermeket. A fiam 12 évesen lett diabéteszes. 2013. június 19-én kaptuk kézhez a diagnózist: diabetes mellitus. A lányom ekkor 7 éves volt.

Minden segítség nélkül szinte lehetetlen küldetésnek éltem meg ezt az állapotot. 11 napos – kórházban tartózkodós – sokk után képkockák jelentek meg előttem... és a kiutat kerestem.

Emlékszem, a 2 gyermekemmel leültem és elhatároztam, hogy kiírom magamból ezt az egészet. Együtt találtuk a Sweetmami nevet. Diabétesznaplóként is kiváló, megélt jó és kevésbé jó történeteivel, sok-sok fotóval és élménnyel. A blogírás célja egyértelműen az anyai lelkiállapotomon való javítás volt, hallgatóság keresése. Az engedélyeket megkaptam a gyerekeimtől az íráshoz és a fotózáshoz.

Számomra nagyon jó az írás. Szükségem van rá, néha kimondottan kiegyensúlyozottá tesz. Kezdetben életmód-változtatásunk apró mozzanatait, személyes érzéseimet is beleírtam. Vannak hozzászólások, kapok köszönetnyilvánítást, tudom, van olyan is, aki „csak” olvassa. Ő is mindent átél, amit én, és talán kicsit megkönnyebbül, látva: nincs egyedül!

Felvállaltam minden szépségét, nehézségét ennek az életformának. Küzdelmek, sikerek, barátkozások, sportorientáltság, emberek buzdítása, hogy mindig van tovább, például mindig legyen B-tervünk. A diab-társakkal teagyűjtés a hajléktalanoknak, cipősdoboz-adakozások, cukorbeteg kislány elveszített cukibabájának pótlása…mind-mind olvasottá tették a blogot, és ez arra sarkall, hogy folytassam.

Leginkább cukorbeteg gyerekek szülei követik a blogot, vagy közvetlen környezetünkben élők, kíváncsiak, vagy olyanok, akik egyszerűen csak szeretnek olvasni.

Egy internetes közösségi oldalon Sweetmami zárt csoport szerveződött, amelyben figyelve egymásra sok tapasztalatot cserélünk, recepteket teszünk közzé. Többen kimondottan a családiasság miatt regisztráltak a csoportba. Néha-néha diabétesztalálkozón összefutunk, de volt már általunk szervezett diabétesztalálkozó is.

Mi az előnye a bloggerkedésnek? Sok segítőkész emberrel ismerkedhettünk meg, az adok-kapok elve valahogy mindig működik, és nagyon jó dolog adni! Egy elkapott fotóval mosolyt csalni az emberek arcára, vagy egy célzott zeneművet csatolni egy bejegyzéshez már siker! És ha valakinél már tartósan fennáll az egészségromlás...akkor egyetlen célunk lehet: minden pillanatának megédesítése. Erre született meg a fejemben Micimackó diabos története. Egyre több a cukorbeteg kisgyermek, segítsük hát őket minden tudásunk szerint! Ha a szülő lelke rendben van, a gyermek lelke is rendben lesz – elvét követve íródik a blog. Elmaradhatatlan sweetmamis mondásommal zárom soraimat: jó vércukrot mindenkinek!

Takács Györgyi

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!