Történelemóra: cukorbetegség

Könyvespolcomon keresgélve-kutatgatva kezembe akadnak gyermekkorom és ifjúságom kedvenc könyvei. Nem tudom megállni, hogy bele ne lapozzak, s egyszer csak azt veszem észre, belefogtam olvasásukba. Ismét megelevenedik Nyilas Misi és „nemecsekernő” története, az Egri csillagokban Vica és Gergő szerelme, a Szeptember végén Szendrei Júliájának szépsége. A kötetek formája, a tipográfia, az illusztrációk régi ismerőseim. A történet is ugyanaz, de újraolvasásukkor mégis más és más érzések bújnak elő, új gondolataim támadnak, a bennük lévő értékek rendje és nagysága megváltozik. Az életkorral nem újraíródik, hanem átnemesül az író mondanivalója. Amikor olvasásukat befejezem, azzal a jó érzéssel teszem le a könyvet, hogy újat kaptam tőle, megint tanultam belőle, több lettem általa.

A cukorbetegség régre visszanyúló története bővelkedik fordulatokban, naiv vagy megalapozott megismerésekben, sikerekben, kudarcokban, példaképekben vagy kerülendőkben. Ezért is szívesen kalandozok ezen a területen, mert mindig ráakadok valamely számomra eddig hiányzó láncszem, esemény fontos szerepére, amely a történések miértjére ad választ.

Gyertek velem ezen a hosszú, kanyargós, dimbes-dombos, akadályoktól sem mentes útra, amely elvezet a máig.

Tudod-e?

Először Georg Ludwig Zuelzer berlini kutató 1906-ban egy, majd 1907-ben négy reménytelennek tűnő betegét kezelte hasnyálmirigy-kivonattal (acomatol), amely drámaian csökkentette a vizeletben ürülő cukor, aceton és acetecetsav mennyiségét. A kezelést követő toxikusnak vélt tünetek (láz, hányás, görcsök), az alapanyag (állati hasnyálmirigy) beszerzésének nehézségei, a hiányos technikai feltételek (laboratóriumi háttér), a Schering, majd a Hoffmann-La Roche gyógyszergyárakkal kötött megállapodás meghiúsulása miatt kutatásait 1914-ben befejezte.

A siker kapujában állt a francia Eugen Gley (1905) és a román Paulesco (1911) is. Előbbi nem folytatta vizsgálatait, mert fontosabb (?!) elfoglaltsága akadt, utóbbi pedig eredményeit kevéssé hozzáférhető francia nyelvű folyóiratban tette közzé.

<em>Frederick Grant Banting</em>

Frederick Grant Banting

<em>Charles Herbert Best</em>

Charles Herbert Best

Frederick Grant Banting és Charles Herbert Best 1921. május 16-án kezdte meg a kísérleteket Torontóban John James Richard MacLeod élettani intézetében. Már 6 hónap múlva, éppen 30. születésnapján (november 14-én) jelentette be Banting, hogy a hasnyálmirigyétől megfosztott kutya (Marjorie) diabéteszes tüneteit marhahasnyálmirigy-kivonattal sikeresen kezelte.

A gyors eredményhez hozzájárult Best módszere, aki a vércukorméréshez addig szükséges 25 ml vérmennyiséget 0,2 ml-re csökkentette, ezáltal lehetővé vált a folyamatos vércukorellenőrzés.

November 14-én a „Diabétesz Világnap”-ot ünnepeljük, amelynek jelképe a világoskék karika. Ezen a napon a nagyvárosok jelentősebb épületeiket kék fénnyel világítják meg.

1922. január 11-én elsőként Leonard Thompson, a súlyosan ketoacidotikus 14 éves fiú kapta meg a „Banting–Best-féle szérumot”, amely kimentette őt a válságos állapotból. (A kórlapon „McLeod-serum” van feltüntetve, amelyet sértődötten vett tudomásul Banting, hiszen MacLeod tevőlegesen nem vett részt a kísérletekben).

Az extraktum beadása előtt Banting és Best saját magukon bőrpróbával bizonyosodtak meg a kivonat veszélytelenségéről.

A bonyolult tisztítási folyamat megoldása a vegyész James Bertram Collip nevéhez fűződik.

Furcsa módon jelent meg az első <em>Banting</em>-életrajz: a World Famous Heroes Magazine képregénysorozat 1941. évi utolsó számában

Furcsa módon jelent meg az első Banting-életrajz: a World Famous Heroes Magazine képregénysorozat 1941. évi utolsó számában

Furcsa módon a Nobel-díj bizottság Bantingnak és MacLeodnak ítélte oda a díjat 1923-ban. A díjazottak saját akaratukból Besttel, illetve Collippal osztották meg a jutalmat, de sem Best, sem Collip nem szerepel a Nobel-díjasok listáján.

1938-ban Banting repülőorvostani érdeklődése került előtérbe, és a Royal Canadian Air Force tagjaként kapitányi rangot szerzett. 1941-ben Kanadából Londonba tartva a Lockhead L-14 típusú repülőgép lezuhant, és Banting életét vesztette.

Az Amerikai Diabetes Társaság legmagasabb kitüntetését, a Banting-emlékérmet először Elliott Proctor Joslin kapta meg 1941-ben.

1922-ben az Ely Lilly gyár Indianapolisban megkezdte az „isletin” (angol islet=szigetecske) ipari előállítását. MacLeod ajánlotta, hogy a Jean de Meyer által javasolt „insulin” (latin insula=sziget) elnevezést használják.

Az első magyarországi diabetes-monográfia címlapja (1927)

Az első magyarországi diabetes-monográfia címlapja (1927)

Magyarországon 1923-ban már megkezdték az cukorbetegség inzulinkezelését.

Hazánkban az első inzulinkezelésekről az I. sz. Belklinika professzora, Bálint Rezső számolt be (Orvosképzés, 1924): „16 betegen próbálhattam ki annak hatását. Ennek lehetőségét annak köszönhetem, hogy egyrészt Jendrassik Aladár vegyészmérnök úr, aki a közelmúltban Amerikában többek közt az insulingyártást is tanulmányozta, több ezer egység insulint hozott magával, melyet kipróbálásra nekem adott át, amiért is neki e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki; másrészt a klinikánk egyik amerikai kurzistája Amerikába visszatérvén, hálája jeléül szintén küldött 2000 egység insulint. Egyik kis 3 éves betegünk, egy gyönyörű szép kis leányka az insulin adagolása alatt igen szépen összeszedte magát; amint azonban az insulint kihagytuk, rögtön rosszabbodott állapota, sőt a coma veszélye fenyegette. Az első cukorbeteg gyermek kezelése – akinek a nevét homály fedi –,Bálint doktor nevéhez fűződik.

A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár az 1920-as években

A Richter Gedeon Vegyészeti Gyár az 1920-as években

Berger Gizella a „Gyermekkori diabetesről” elsőként a Bródy Zsigmond és Adél Gyermekkórházban 11 cukorbeteg gyermek kezelésével szerzett tapasztalatai alapján számolt be (Gyógyászat, 1926): „1. eset: K. Zsuzsi négyéves leányka. Első ízben 1923. november 8-án vétetett fel, amikor vegyes diéta mellett a kiválasztott cukor napi mennyisége 130 gr volt és a vizelet nagymennyiségű acetont és acetecetsavat tartalmazott. A vércukor tartalma 0,25%. A gyermek mindazonáltal friss és jókedvű volt. Diétával a glukosuria nem volt megszüntethető, bár a cukormennyiség napi 30-40 gr-ra szállt le. A két hétig tartó zabkúra sem volt eredményes. Insulinpraeparatumok beszerzése ebben az időben még nehézséggel járt és így csak kísérletképpen kapott 5-10 egységet. Ilyen alkalmakkor a cukor eltűnt a vizeletből. A gyermek állapota szemünk előtt stationer volt és nem rosszabbodott. (Megjegyzem, hogy Barta Lajos ezen az osztályon gyakornokoskodott, és itt kaphatott indíttatást a cukorbetegség iránti fokozott érdeklődésre).

A korabeli Chinoin gyár belülről

A korabeli Chinoin gyár belülről

A korabeli Chinoin gyár belülről

A korabeli Chinoin gyár belülről

Issekutz Béla kísérleteihez eleinte saját maga által előállított inzulint használt, majd az „Insulin Chinoin”-t, amely egyenrangú minőségű volt az angol és amerikai készítményekkel (Orvosi Hetilap, 1924).

Hetényi Géza 1923 novemberétől 16 beteget kezelt a Korányi-klinikán. A Richter-féle inzulin hatásossága nem különbözött a külföldiekétől (Orvosi Hetilap, 1924).

A Richter gyógyszergyár 1926-tól, a Chinoin 1928-tól már ipari méretekben állította elő az inzulint. A gyárak termékei nagy szerepet játszottak a közép-európai államok inzulinéhségének kielégítésében.

1960-ban Magyarországon az inzulingyártás megszűnt.

Inzulinampulla az 1920-as évekből

Inzulinampulla az 1920-as évekből

Az inzulinnal kezelt cukorbetegek számának szaporodásával szükségessé vált a gondozóhálózat kiépítése és a kötelező bejelentés. Az első felnőttcukorbeteg-gondozó 1936-ban az Újpesti Károlyi Sándor Közkórházban Horn Zoltán vezetésével nyílt meg.

1956-ban Barta Lajos megírta az alapműnek számító „Diabetes mellitus a csecsemő- és gyermekkorban” című kézikönyvét, s lerakta a gyermekdiabétesz-gondozás alapjait. 1966-ban elsőként megszervezte a cukorbeteg gyermekek nyári táborozását. 1982-ben megalapította a Magyar Gyermekgyógyász Társaság Gyermekdiabetes Szekcióját.

A szombathelyi gyermekosztályon 1960 óta szervezett diabéteszgondozó működik.

A Magyar Gyermekdiabetes Epidemiológiai Munkacsoport – amelynek székhelye a Pécsi Gyermekklinika – 1978 óta vezeti a gyermekdiabétesz-nyilvántartást, és évenként értékeli a változásokat.

Megalakultak a diabéteszes gyermekeket segítő és támogató alapítványok és egyesületek, elsőként Győrben, majd Szegeden és a Budai Gyermekkórházban.

Cukorbeteg gyermek első sikeres kezelésének 75. évfordulóján, 1997. január 11-én Szombathelyen rendeztünk ünnepséget.

Az 1997. január 11-ei szombathelyi ünnepség emléklapja

Az 1997. január 11-ei szombathelyi ünnepség emléklapja

2006. január 11-én a Budapesti I. számú Gyermekklinika rendezésében a városmajori Barabás villában tartottuk meg az I. Gyermekdiabétesz Napot hagyományteremtő célzattal. Azóta Győr, Székesfehérvár, Gyula, Szeged, Szekszárd és Miskolc látta vendégül a diabétesszel élő gyermekeket. A rendezvény célja a cukorbeteg gyermekek és családjuk, sorstársaik és a szakellátás szereplői közötti kapcsolat megerősítése, a tapasztalatok kicserélése, az ismeretek átadása és megújítása, az adódó gondok közös megoldására való törekvés; felhívni a figyelmet, hogy a cukorbeteg gyermekek ellátásában a társadalom minden rétegének van feladata.

Ma, 2015. január 17-én, a X. Gyermekdiabétesz Napon a Veszprémi Gyermekdiabétesz Gondozó lát vendégül bennünket. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára hasznos napunk lesz, és jól érezzük magunkat.

Hol lesz a következő? Nem tudom. Itt ma kiderül.

Dr. Szabó László

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!


Error