A diabétesz és mi
Malaga és a cukorbetegség
Ha valaki meghallja a Malaga nevet, a szikrázó napsütés, a hihetetlenül hosszú homokos tengerpart és a változatos kultúra jut eszébe. Ha egy diabéteszes hallja meg a nevet, az jut eszébe: Hogyan fogom hűteni az inzulinomat? Mi lesz, ha ellopják vagy elhagyom? Mi van, ha elkapok egy hányós vírust? Hogyan fogom megoldani az éjszakai bulikat alkohol és rosszullét nélkül? Ezek mellett számtalan egyéb problémát meg kellett oldanom az egy hónap alatt, Malagában. Tapasztalataimat szeretném megosztani veletek, hogy ha valaki ilyen helyzetbe kerül, legyen támpontja és bátran merje belevetni magát az ismeretlenbe. Mert higgyétek el, megéri!
Július 2-án tele elvárásokkal és félelmekkel indultam neki életem eddigi legnagyobb kalandjának. Előző éjszaka szinte semmit sem aludtam, annyira izgultam. Soha nem töltöttem még ilyen hosszú időt távol a családomtól, ráadásul most repültem életemben először egyedül. Szerencsére sikeresen vettem ezt az akadályt.
A szálláshelyemen mindenki kedvesen fogadott, könnyen sikerült elintéznem, hogy legyen a szobámban is hűtőgép, amit két andalúz férfi segítőkészen fel is cipelt a harmadik emeleti szobámba. Egyből beleszerettem a kis vörös villába és narancsfákkal teli kertjébe, ahová érkeztem. Két nagyon kedves lánnyal kerültem egy szobába, akik teljesen természetesnek vették, hogy nekem kicsivel több odafigyelést igényel a mindennapi életem, mint nekik. Az alatt az egy hónap alatt, amit kint töltöttem, senkivel sem találkoztam, aki máshogy állt volna a cukorbetegségemhez. Mindenki kedvesen és nyitottan fogadott, és soha nem éreztem, hogy kirekesztettek volna.
Megosztanék veletek néhány jó tanácsot, amelyek segíthetnek, ha ti is szeretnétek ilyen utazásba belevágni!
Mindig légy segítőkész!
Biztosan minden cukros ismeri azt az érzést, amikor már vagy a kétezredik ember faggatja fárasztónál fárasztóbb kérdésekkel. Ilyenkor egy idő után sajnos hajlamosak vagyunk arrogánsabban válaszolni. Ezt egyébként se tedd, de ismeretlen helyen, új emberek között semmiképpen sem! Ha mindig kedvesen válaszolsz, és elmagyarázod, mi van a kezeden, vagy mi az a hasadon, akkor az emberek se fogják furcsállni ezeket a dolgokat, és mindenki természetesnek tekinti, hogy te kicsit más vagy.
Ne titkold a cukorbetegségedet!
Ne essen nehezedre cukrot mérni vagy inzulint adni idegen környezetben sem! Egyáltalán nem ciki, és ha te lazán és természetesen állsz hozzá, a többiek is ugyanilyen természetesnek fogják venni és nem fogsz kilógni a sorból. Nekem mindig más ember mérte a cukromat, segítettek leragasztani a szenzoromat egy tape-pel, ha éppen megkértem rá valakit. Amikor az egyik barátnőm szülinapját ünnepeltük, a tortája mellett gyümölcssalátát is készítettek, hogy én is tudjak enni valamit. Ha elmentünk szórakozni vagy táncolni, percenként kérdezték meg: minden rendben? Nem kérsz valamit enni? Egy rossz tapasztalatom sem volt ez alatt az idő alatt, és ezt a hozzáállásomnak köszönhettem.
Sangría vagy zéró kóla?
Az én fejembe is megfordult, hogy ha elmegyek egy szórakozóhelyre, mit fogok inni? 16 évesként szerettem volna egy kis alkoholt fogyasztani, de emellett féltem, ha esetleg rosszul lennék, ki tud segíteni. Ilyen helyzetben soha ne menjetek a tömeggel! Higgyétek el, nem fognak kirekeszteni azért, mert te nem szállsz be a felesezésbe, vagy nem húzod meg a vodkás üveget. Semmiképpen ne ilyen helyen feszegesd a határaidat! Hidd el, jól érezheted magad alkohol nélkül vagy minimális alkohollal is!
Mivel Spanyolországban voltam, természetesen nem hagyhattam ki, hogy megkóstoljam a sangríát, és semmi bajom nem lett tőle. A lényeg, hogy figyeljünk oda a cukrunkra ilyenkor, és ne feszegessük a korlátainkat!
Ha mindenképpen szeretnénk inni egy kis alkoholt, a legjobb választás a fröccs. Finom, frissítő ital és semmi bajod nem lesz tőle. Nem egy bár (szórakozóhely) köszönhette nekem, hogy megismerték ezt az italt.
Minden lehetséges!
Amikor július elején elindultam, el sem tudtam képzelni, mennyi szép élményben lesz részem. Csodálatos hétvégét töltöttem például Marokkóban. 45 fokban ugyan nem volt könnyű az inzulinomat normális hőmérsékleten tartani, de sikerült. A legfontosabb, hogy ki kell mozdulni a komfortzónánkból. Például nekem egy kedves kis marokkói étteremben fagyasztották újra a jégakkumat, amíg ebédeltem. Ilyen helyzetekben megtanultam, hogy mindent meg lehet oldani, csak kreatívnak kell lenni.
És néha el kell lazulni és nem stresszelni a dolgokon! Lehetőségem adódott részt venni egy hihetetlenül izgalmas programban. Elvittek minket Andalúzia egyik vadvízi hegyi folyójának torkolatához, onnan felmásztunk a forrásához, majd karabinerek, biztosítókötelek segítségével másztunk, ugrottunk lefelé. Ez körülbelül két órát vett igénybe, természetesen a pumpám nem lehetett rajtam. Induláskor szörnyen izgultam, de gond nélkül megoldottam, és olyan élménnyel gazdagodtam, amit sosem fogok elfelejteni.
Jet-skiztem, vitorláztam, búvárkodtam, megtanultam salsázni, flamencót énekelni, illetve táncolni, szörföztem, és mindegyik dolgot meg tudtam oldani úgy, hogy kicsit sem hátráltatott a cukorbetegségem. Nyilván volt, amikor nem a legszakszerűbben kezeltem a diabéteszem, de az eredményeim nem lettek rosszak, és rengeteg egyéb tapasztalattal gazdagodtam.
Ne féljetek belevágni új dolgokba, még ha nehéznek és megoldhatatlannak tűnik is! Ha elég eltökéltek és céltudatosak vagytok, minden sikerülhet! A legfontosabb, amit megtanultam ez alatt az egy hónap alatt Spanyolországban: semmi se lehetetlen, cukorbetegként legalább olyan élményekben gazdag, ha nem gazdagabb életet élhetek, mint nem diabéteszes társaim, és ezt soha nem felejtem el.
Donkó Zelma
