Válogatás a Diabetes 1999/5. és 6. számából

Visszatekintés a 10 éves Diabetesre

Vendégeink

Mindenki jól érezte magát a Petőfi Csarnokban, élveztük a szórakoztató, oktató és tájékoztató programokat. Az átláthatatlan forgatag közepette különböző kérdésekkel ostromoltam a résztvevőket, hogy megtudjam: mitől érzik jól magukat, miért jöttek el… és hogy azok is betekinthessenek az ottani légkörbe, akik nem tudtak eljönni.

Szőke Józsefné esztergomi olvasónkat és férjét a születésnapi plakát előtt szólítottam meg.

– Tizenhat éve vagyok cukorbeteg, de csak négy-öt éve vagyok tagja az Esztergomi Cukorbeteg Klubnak. Azóta rendszeresen kapom az újságot. Előtte nem tudtuk, hogy létezik, ott ismertem meg és azóta olvassuk a férjemmel. Mindketten szeretjük az Olvasóink írták rovatot és a recepteket. Öszszességében nagyon jó a Diabetes. – Majd férje hozzátette: – Az oktató része is érdekel az újságnak.

– Miről szeretnének olvasni a jövőben?

– Arról, hogy milyen hamar és hogyan lehet majd elkerülni a szúrást és a gyógyszerezést – válaszolta Szőke József.

Kugler Zoltánn Nyergesújfaluról kísérte el cukorbeteg édesanyját a Petőfi Csarnokba.

– Édesanyám húsz éve cukorbeteg és nagyon régóta olvassa a lapot. Én is belenézek néha, mert érdekel, már csak édesanyám miatt is. Nagyon sok hasznos tanácsot ad a betegeknek.

– Segített a lap az édesanyjának abban, hogy elfogadja a cukorbetegségét?

– Igen. Másképp fogja fel, nem tartja olyan tragikusnak, látja, hogy nagyon sok ember szenved ebben a betegségben. Amikor inzulinozni kezdte magát, sok segítséget kapott a laptól. Azért jöttünk el ide is, mert a hasznos tanácsokra vagyunk kíváncsiak.

– Ebben az évben lesz tíz éve, hogy cukorbeteg vagyok – mondta Keller Richárd. Édesanyja, Keller Józsefné Luci az egriek számtalan gyermektáborának szervezője, hozzáfűzte:

– Jubilálunk, akár a lap. 1990 óta mindketten olvassuk. Az újságban szereplő anyagokat tudjuk hasznosítani a táborainkban is. Sok mindent megtudtunk már a Diabetesből, fontos, hogy egy ekkora embertömegnek legyen egy ilyen lapja.

– Engem az érdekel, amikor fiatal diabéteszesek vallanak magukról és a betegségükről. Ebből megértem, hogy ők hogyan dolgozták fel cukorbetegségüket. Minden cikk tanulságos, de inkább a szórakoztatóak érdekelnek – jegyezte meg Ricsi.

Szancsik Béla lapunk szerkesztőbizottságának tagja. Balatonalmádiból érkezett, 1975 óta cukorbeteg és már a tíz évvel ezelőtti első szám összeállításának is részese volt. Kedvenc rovata felől az ebédszünetben érdeklődtem.

– A mai Diabetesben a riportokat olvasom a legszívesebben. Nagyon szép a lap, egyre szebb és olvasmányosabb lesz. Szerintem máris vetekszik a többi képes lappal. Amikor olvasom, úgy érzem, egy olyan közösségnek vagyok a tagja, ahol mindenki elfogadja a cukorbetegségemet és nem rekesztenek ki.

Szőke Ferenc Rákócifalváról gyakori résztvevője az ifjúsági találkozóknak. Ő „ezer százalékra” tudta, hogy el fog jönni.

– Ebből nem szabad kimaradni. És aki nem jött el, az nem tudja, hogy mit vesztett. Ezt a lapot nélkülözhetetlennek tartom. Sok olyat ad, amit máshol nem kapok meg. Az időtöltéshez ott a keresztrejtvény. Ott a rengeteg hasznos tanács a kezeléshez, a hírek a felfedezésekről és a kilátásainkról. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sokan nem tudják, mit egyenek. Nagy segitséget jelentenek nekik Margitka kitűnő receptjei.

– Van kedvenc rovatod a lapban?

– Őszinte legyek? Nincs. Szeretem az egészet, úgy, ahogy van.

Tatai Kitti tizenkét éves és Gyöngyösről érkezett, míg a nyolc éves Dorkó Lilla Egerből.

– Elolvasunk mindent, ami a cukorbetegségről szól. Tudni akarjuk, hogy mi az a cukorbetegség… – mondta Lilla, majd Kitti nagy lelkesedéssel a szavába vágott: – …meg tudni akarjuk, hogy mik a legújabb fejlemények. Ez érdekel minket.

Dr. Halmos Tamás épp a nagyterem színpadáról jött, s a klubszobák egyikében keresett nyugalmat, amikor kérdéseimet feltettem.

– Ön mióta olvassa a lapot?

– A kezdet kezdete óta. Vándorfi Győző régi barátom és kollégám, tőle kaptam az első példányokat. A laboratóriumunkban most is ki van téve, a betegek pedig rendszeresen viszik és olvassák. Újabban, hogy szebb a formája, még népszerűbb. Ajánlani is szoktuk a pácienseknek, de ez természetes. Nálunk nagyon kelendő a Diabetes.

– Az Ön munkáját is segíti a magazinunk?

– Segíti, de nem úgy, hogy új ismereteket merítek, hanem látom, hogy mi érdekli a betegeket.

A négy éves Barta-Vámos Fruzsinát bátyja, Patrick és édesanyja hozta el Egerből.

– Fruzsi tavaly nyár óta cukorbeteg és a klubvezetőnk hívta fel a figyelmünket az újságra néhány hónapja – mondta Barta-Vámos Péterné. – Engem a szülők tapasztalatai érdekelnének, mert vannak olyan gondjaink, amikre még sehol nem találtunk választ. Fruzsi még kicsi és a cukra sincs rendesen beállítva. Arról nem is beszélve, hogy allergiás. Végtelenül hálás lennék, ha valaki az országban olyan tortát tudna sütni, amiben se cukor, se tojás nincs. Nem tudtunk a mai rendezvényről, míg egy este felhívott bennünket a klubunk vezetője, én pedig megbeszéltem a gyerekekkel, hogy kirándulunk, Patrick is jött velünk, ő is megtanulta, hogy mikor mit kell csinálni a kicsivel. Nézelődünk, hátha látunk, vagy hallunk valami újat.

Dr. Lóderer Alajos háziorvos és dr. Lóderer Alajosné szakápoló Kislődről érkeztek tizenhárom betegük társaságában.

– 1991 áprilisában jártam egy összejövetelen Veszprémben – kezdte Lóderer doktor –, amire a körzet orvosai voltak hivatalosak. Ott „fertőztek meg”, és én hoztam az első újságot.

– Ősszel pedig már én mentem egy nővértanfolyamra – jegyezte meg felesége. – Nálunk mindenki ismeri a Diabetest, és ha valaki nem kap, az rögtön reklamál.

Nagyon jók a tájékoztatók a betegek jogairól, rettentően szeretik a diétáról szóló részeket is. Én mint háziaszszony és körzeti nővér szeretem a Konyhasarkot. A betegek írásait is nagyon jók, mert egy sorstárstól előbb elfogadja a beteg a tanácsot, mint tőlünk.

– Azt becsülöm benne igazán, hogy a szakmai részek még laikusok számára is érthetőek. A klubfoglalkozásokon fel is tudjuk használni a lap anyagát – mondta a doktor. – Gyakran jönnek a betegek kérdésekkel, mondják, hogy olvastak valami újat és bővebben szeretnének hallani róla.

– Tizenöt és fél éve vagyok cukorbeteg, de csak néhány hónapja ismerem a Diabetest. Szeretem az egész lapot úgy, ahogy van – mondta a budapesti Eger Csenge.

J.A.

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!