Visszatekintés a Diabetes 20. születésnapjára

A Diabetes 2009/3. számából

A szakmai előadásokról

A Peti és a Fecsi terem – sokan dicsérték a helyiségek elnevezését – a tanulás helyszínei voltak. Reggel kis csúszással elkezdődtek az orvosi előadások, és tartottak késő délutánig. Volt olyan előadó, aki háromszor is elmondta ugyanazt, hogy aki csak akarja, meghallgathassa.

A születésnapi ünnepség résztvevői közül sokan álltak sorba a méréseknél – vércukorszint‑, koleszterinszint- és vérnyomásmérés több kiállító cég standján is volt, mérőműszereket is lehetett vásárolni. Kívánatos volt az állóképesség a lábvizsgálat kivárásakor is, annyian álltak sorba. A lábunk nagyon tud fájni, ennél már csak az a vészesebb, amikor nem érzünk fájdalmat. A neuropátiás szövődmények kialakulásáról, kezeléséről és a fájdalom csillapításáról több előadást is hallhattak az érdeklődők: dr. Vándorfi Győző, dr. Budai Erika és dr. Kiss Gábor főorvosoktól és dr. Nagyerdei Zsófiától. A diabéteszesek mindennapjairól Benedekné Török Máriát hallhattuk, dr. Barna István főorvos pedig majd öt órát utazott egy debreceni kongresszusról Veszprémig, hogy a magasvérnyomás-betegség kezeléséről értékes előadását megtartsa. Manapság már nem csak a cukorbetegeket, de az emberek jelentős részét is gyötrő magasvérnyomás-betegségről szólva kiemelte a rendszeres vérnyomásmérés jelentőségét. Az eredmények értékelésénél arra hívta fel figyelmünket: tartsuk be a mérés szabályait, ügyeljünk a módjára és körülményeire, amit a mérőkészülékhez mellékelt tanácsok között olvashatunk.

A vércukor-önellenőrzés jelentőségéről dr. Hosszúfalusi Nóra és dr. Hídvéginé Kovács Annamária, valamint dr. Elek Csaba is tartott előadást, sőt más-más időpontban és más-más teremben megismételték, hogy minél több születésnapos résztvevő képezhesse magát. Már ez a három előadás maga is aláhúzza, mennyire fontos a jól képzett diabéteszes számára, hogy tisztában legyen naponta és folyamatosan állapotával, mert csak így érheti el, hogy – megfelelő vércukorszint-átlag esetén – jó HbA1c-szintje legyen. Ami azért kívánatos, mert csak így lehet minél távolabbi messzeségben tartani a szövődményeket.

Érdemes volt odafigyelni Ladocsi Anikóra is, aki a cukorbeteg-diéta lényegét tanította meg az érdeklődőknek, dr. Rosta Klára pedig a vitaminok szerepéről tartott előadást. Tölgyesi Ferenc a Gluco.NET programját és előnyeit ismertette, s főleg azok számára mondott sokat, akik a számítógép kezelését nem alapfokon ismerik, mert azok nem csak a diétás napló körmölését válthatják számítógépes nyilvántartásra, de orvosukkal is a világhálón tudathatják aktuális eredményeiket.

Az életmód a legfontosabb

Dr. Rakk Erika a 2-es típusú cukorbetegség gyógyszeres kezeléséről tartott előadást. Ismeretes, hogy a diabétesz gyors terjedésével az emberiség valaha tapasztalt legnagyobb járványa lett. Nem oltathatjuk be magunkat ellene, azonban védekezni képesek vagyunk: egészséges táplálkozással kerülni az elhízást, vagy éppen leadni a felesleges kilókat, sokat és rendszeresen mozogni, szűrésre, ellenőrzésre járni, s ha kell, már a betegség korai szakaszában gyógyszert szedni. Sok a cukorbeteg közöttünk, és legalább ugyanannyiunknál lappangó formában jelen van a diabétesz. A kezelést a beteg életmódja is befolyásolja, amire leginkább akkor döbbennek rá, amikor a tabletta helyett az inzulint kell bevezetni. Ilyenkor a beteg haladékot kér, pedig az érdeke mást diktál. A szúrás elkerülése helyett a késői szövődmények elkerülése a tét!

Mikor mérjünk?

Dr. Fövényi József főorvos úr nagy igazságot mondott bevezetőül: csak vércukor-önellenőrzéssel lehet hatásos az inzulinkezelés. Két orvosi vizit között a betegnek tudnia kell kezelni önmagát. Ki kezeli jól magát? Aki eléri, hogy az esetek 70 százalékában a normálértékek közelében tudja tartani vércukorszintjét. Az elfogadott értékek: étkezés előtt 4–6 (legfeljebb 7) mmol/l, étkezés után 6–8 (9) mmol/l. Ha a vércukorszint magasabb, tudnia kell a betegnek, hogy mennyi ételadaghoz mennyivel több egység korrekciós inzulin szükséges. Ezt az orvossal, edukátorral lehet megbeszélni. Elmondta a főorvos úr, hogy az általa kezelt betegek fele túladagolja az étkezéshez az inzulint. Megkérdezték tőle: étkezés után mennyi idővel mérjük a vércukrot? Ha 60 perc után alacsony, akkor 70–120 perc múlva csökken veszélyesen a szint. Tanulság, hogy aki mindig csak evés előtt mér, hibázik. Az jár el helyesen, aki rendszeres életritmust tart, rendszeresen étkezés előtt és után is mér, és nem csak az inzulint, de a szénhidrátot is a nap során az étkezésekben közel egyformán elosztva adagolja magának. Mérési javaslat: egyik nap étkezés után 60 perccel mérni, másik nap ugyanannyi élelem elfogyasztása után 90 perccel. De tudni kell, hogy az étkezés utáni vércukorszint nagyon egyéni.

Az elhízás szemmel láthatólag a diabéteszesek jelentős részének nagy gondja. Főleg az inzulinosoké. Mivel az inzulin normalizálja a vércukorszintet, a szervezet nem veszíti el a bevitt cukrot, vagyis hízunk tőle, csak egy megoldás lehet: kevesebbet enni, pontosan mérni, és csak a szükséges minimális inzulint beadni.

Végül egy sokat mondó előadáscím dr. Böszörményi Nagy Klárától, amely a tudományos program mottója is lehet: Tájékozott beteg – fél gyógyulás! Hát… egy ma már divatjamúlt szerző mondta, hogy tanulni, tanulni, tanulni, s ebben igaza is volt, esetleg hozzátehetjük a magyar közmondást, miszerint lányomnak mondom, menyem is értsen belőle.

Szőke Mária

Sokat mondó mondatok az előadásokból

„Intenzív kezelés mellett rendszeres életmódot kell tartani! Nem csak az inzulinadás, de a szénhidrátok pontos mérése is szükséges! Az étkezésekben közel egyformán elosztva kell adagolni a szénhidrátokat!”

„Ha egy gyógyszernek 15 generikuma (utángyártott változata) van, és a megszokott helyett mást ajánl a patikus, jó, ha tudjuk: pár forint különbségért nem érdemes váltogatni.”

„Évente 9,1 milliárd forintot költünk vércukorcsökkentőkre, 7,2 millió doboz fogy belőlük.”

„Ha a cukorbeteg le tud fogyni, javulnak az eredményei, kevesebb gyógyszerre lesz szüksége.”

„Az orvosnak nem szabad elfelejtenie, hogy az a beteg, aki vele szemben ül, egyetlen tankönyvben sem szerepel. Mindenki egyetlen és egyedi eset!”

„Mindig a beteg életmódjától függ a kezelés, és annak eredménye.”

„A vegetáriánus étrenddel maximum 10 százalékkal csökken a koleszterinszint, nem ez tehát a megoldás, hanem a megfelelő gyógyszer.”

„A nagyon is fontos és hatásos testmozgás akkor javít a cukorbeteg állapotán, ha rendszeres, nem pedig alkalmi megerőltetés. Az akaraterőt nagyban befolyásolja az, ha többen együtt sportolunk.”

„Egy őserdei indián törzs tagjai, amikor a felfedezőik rájuk találtak, nem ismerték a sót. Amikor egészségállapotukat megvizsgálták, kiderült: egyetlen szívbeteg sem volt közöttük!”

„A magas vérnyomásért súlyos vád alá helyezendő a konyhasó. Az a baj, hogy az életkor előrehaladtával romlik az ízérzékelésünk, emiatt egyre többet használunk belőle, pedig mérsékelhető a sózás, ha sokféle zöld vagy szárított fűszert teszünk ételeinkbe. Keressük a boltokban a nátriumszegény konyhasót!”

„Olyan ásványvizet igyunk, amelynek nátriumtartalma (Na) 40 mg/l érték alatt van, s ez a címkén olvasható.”

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!