Az Olimpia nyomában…
Biztos sokan emlékeznek rá, hogy 1984-ben Szarajevó rendezte a téli olimpiai játékokat, ahol Magyarországot két nő és hét férfi élsportoló képviselte. Az akkori zászlóvivő, Mayer Gábor sílövő mellett a Tóth Attila–Engi Klára jégtánckettős versenyeire is szívesen tekintünk vissza. Az idei DiaEuro futsal-EB megtekintésével egybekötött diabéteszes gyermektábor két fő célállomása éppen ez a környék, az olimpia fővárosa, Szarajevó és az egykori alpesi versenyeknek otthont adó Jahorina hegyvonulata volt.
Nyaralás Bosznia-Hercegovinában
A Budai Gyermekkórház szervezésében 41-en utaztunk Bosznia-Hercegovinába. Jártunk a festői Mostarban, ahol magyar katonák építették újjá a történelmi hidat, az 1627 méteres trebevici magaslaton, Pale városában, ahol megcsodáltuk az 1911-ben épült katolikus fatemplomot, és találkoztunk a helyi sajátos nevelési igényű gyerekek egyesületével, a „Sun halvánnyal”.
Hosszú és kitartó szervezést követően látogatást tettünk az EUFOR kontingensnél is. A gyerekek számára felejthetetlen élmény volt az érkezésünk-távozásunk során biztosított katonai felvezető autó.
Az egyik kint szolgáló magyar katonatiszt bemutatta nekünk a nemzetközi kontingenst, mesélt a küldetésükről, a nemzetközi békefenntartó és humanitárius feladatokról, a talált robbanótestek tűzszerészeti mentesítéséről.
Önellenőrzés, önismeret, önbizalom
Az egyhetes külföldi táborozás kiemelt feladata volt gyermekeink számára az önellenőrzés. A gyerekek vércukrukat naponta 3-4 alkalommal mérték, az eredményeket naplóban vezettük, értékeltük, elemeztük. Célkitűzés volt, hogy a gyerekek minél inkább elfogadják a diabétesz állapotát, és felelősségteljesen kézben tartsák azt. Inzulinpumpás gyermekeinknek – az utunk során adódott problémák kapcsán – felhívtuk a figyelmét a technikai eszközök biztonságos, rendeltetésszerű használatára. A gyerekek kihágásaiból adódó negatív következményeket a „csínytevőknek” a jövőben át kell majd gondolniuk.
A pozitív jövőkép kialakulásához elengedhetetlen az önismeret, az önállóság, az önbizalom megléte. Kommunikációs tréninget is tartottunk a gyermekek és szüleik számára, bízva a pozitív és negatív tanulságok elmélyítésében.
Hajrá, fiúk!
Az idén negyedszerre megrendezett Dia-Euro Futsal-EB-n természetesen a magyar csapat is újra rajthoz állt Szarajevóban, és mi újra a helyszínen szorítottunk értük. A döntő mérkőzést az EUFOR magyar katonái is megtekintették. El kell, hogy mondjuk, a kontinensviadal eddigi történetében a magyar csapat az egyetlen, aki mind a négy alkalommal döntőbe jutott. A Hevesi Tamás edző vezette focicsapat ezúttal második lett.
Pész Andrásnéfőnővér
Cukorbeteg gyermekekkel és családjukkal a DiaEurón – más szemszögből
Úgy esett, hogy a Kolozsvárott rendezett előző Európa-bajnokságra kiutazott – a Budai Gyermekkórház által gondozott – cukorbeteg gyermekek és családjuk egyhetes kirándulásán nem tudtam részt venni. Ez az esemény – minden izgalmamat cáfolva – kisebb problémáktól eltekintve simán lezajlott. Amikor tehát a 2016-ban szervezendő hasonló útra bejelentkeztem, döntően az motivált, hogy felmérjem, vajon az egyhetes utazás – annak minden nehézségeivel, problémáival és természetesen pozitív élményeivel – hogyan hat a gondozottainkra? Hogyan és kik oldják meg, ha gond támad. Ezért mindvégig a háttérben maradva csak figyeltem az eseményeket. Mindeközben természetesen engem is magával ragadott a mérkőzések és a kirándulások hangulata és a csapat jó szereplése.
A családok pedig a maguk megszokott ritmusa szerint élték az életüket – csak a környezet volt más. Mindenki olajozottan végezte a „napi diabéteszes rutint”. Mind a „fogyóeszközök”, mind a „dietetikai anyagok” biztosításában felkészültek minden esetleges váratlan eseményre, s ha kellett, józanul és megfontoltan léptek be a gyermek megbillent anyagcseréjébe. Néhányszor fordult elő, hogy tanácsot vagy segítséget kértek az utazást szervező két mindenesünktől, Pész Andrásnétól és Szabó Gabitól. Nem volt tehát szükség arra, hogy „előbukkanjak” a háttérből!
A 6 napra tervezett, de lelkesedésből egy éjszakai utazással meghosszabbított együttlétünk utolsó óráiban büszkén jelezhettem vissza a résztvevőknek, hogy elértük: valóban önállóan, jól és hatékonyan tudják kezelni a gyermekük diabéteszét. Ez a sok tanulásnak, a nagy gyakorlatnak és az ebből kifejlődő önbizalomnak az eredménye. Csak gratulálni tudtam hozzá, azzal a tanáccsal: a jövőben ne legyen akadály a gyermek diabétesze önálló, távoli utazásokat szervezni és végrehajtani, ezzel is bizonyítva gyermeküknek, hogy ők ugyanolyan teljes életet élhetnek, mint az egészséges kortársaik.
Dr. Blatniczky László
