Feltöltés dátuma: 2009.03.04.

Geocaching a Bakonyban

2008. október 26.


Geocaching-túra
2008. október 26.
Fotók: Béki Dalma Fanni (12 kép)
Geocaching-túra
2008. október 26.
39 kép
Geocaching-túra
2008. október 26.
19 kép

Kalandtúra a műholdak kereszttüzében

Vegyünk egy békés, eldugott, őszi színekben pompázó bájos kis erdőt és rendeljünk hozzá egy szelíd, mosolygós időjárást. E két kellék már önmagában is elég garancia arra, hogy meghívott vendégeink, akik történetesen cukorbeteg gyermekek, fiatalok, valamint azok családtagjai, kellemesen töltsék velünk a napot. Azonban, ha e festői díszlet és kitűnő időjárás mellé még „rendelünk” egy lelkes, a természet iránt elkötelezett erdészekből álló csapatot, meg néhány GPS-es készüléket, elrejtett titkos „kincsekkel”, akkor sikerül a világ egyik legizgalmasabb és legszórakoztatóbb kirándulását megszerveznünk.

2008. október 26-án pontosan ezt a különleges élményt nyújtotta a Tudomány Kiadó csapata meghívott vendégeinek, ugyanis Béki János vezetésével igazán egyedivé és felejthetetlenné varázsolta, az amúgy is sikeres Túra az Egészségért kezdeményezésük soron következő programját.

Ismerkedés a készülékkel

Reggel kilenc körül kissé zavartan és izgatottan álldogált egy isten háta mögötti hely ismeretlen erdője szélén egy kalandvágyó csapat. A Tudomány Kiadó meghívására érkeztek ide: egy részük (néhány cukorbeteg család) Budapestről a Diabétesz Juniorral, a másik csapat, egy népesebb és összeszokottabb társaság Székesfehérvárról, Vajdáné Csák Rózsa vezetésével. Ismerkedésre a két csapatnak nem maradt ideje, a túra vezetői máris akcióba lendültek: röviden bemutatkoztak, majd egy kis eligazítást tartottak. Kiderült, hogy a jelen lévő tettre kész társaság egy igazi hamisítatlan geocaching túrába csöppent, vagyis hiper-szuper GPS készülékek segítségével, műholdak vigyázó tekintetének kereszttüzében fogják keresztül-kasul bejárni a kupi erdőt geoládák, titkok, talányok után kutatva.

A jó kézben tartott készülék megmutatja a helyes irányt

A túra vezetői máris tesztelni kezdték a társaság kurázsiját, vérmérsékletét, ugyanis a résztvevők két túracsoportba jelentkezhettek: a bevállalósabbak a Jobbak csapatába, a szelídebbek, óvatosabbak, illetve kisgyermekes családok a Szebbek csapatába. Persze utólag kiderült, mindkét csapat egyaránt derekasan és bátran helytállt, és a Jobbak mindössze azért viselhették ezt a felvágós nevetm mert nekik nagyobb „dzsumbujon”, „susnyáson” kellett átverekedniük magukat. Aztán elkezdődött a nagy kaland.

Vajdáné Csák Rózsa ismerteti a következő feladatot

Nem törődve a túra vezetőinek nemrég elhangzott intelmével, miszerint mindenki legyen óvatos, mert azért az amúgy pontos, megbízható GPS-szel is el lehet ám tévedni, a csapattagok (kicsik és nagyok egyaránt) vakmerően, kalandra éhesen vetették be magukat az erdőbe. E sorok írója, aki maga is jelen volt, bevallja, hogy bár eddig nem volt kifejezetten fanatikus híve az erdei túráknak, de a kezébe nyomott elektronikus kütyünek köszönhetően maga is „bevadult” és valósággal falta a természetet, na meg a kilométereket.

A feladat felolvasása a következő állomáson

A végső, hivatalos statisztika: megközelítőleg 8 kilométert tettünk meg egy viszonylag nehéz terepen, de úgy, hogy közben szinte észre sem vettük a fizikai megterhelést, annyira jól szórakoztunk. Persze a túra vezetői is sokat tettek ezért, rengeteget tanulhattunk tőlük a természetről: fákról, bokrokról, virágokról, apróbb és nagyobb élőlényekről. És persze volt néhány vicces, vidám élményünk is. A legemlékezetesebb talán az volt, amikor az egyik erdész egy kibontott egy gubacsot, és a kisebb gyerekeknek megmutatta a belsejét: elmondta, hogy ezen „tokok” mindegyikben egy lárva nevelkedik, amiből később darázs lesz. Na, az egyik kisfiú, tiltásunk ellenére, innentől kezdve csak ennek a termésnek a gyűjtögetésével foglalatoskodott, alig győztük „lefegyverezni”. Titkon bízom abban, hogy alapos munkát végeztünk, és tavasszal nem kezdődik el nála egy olyan hitchcocki kirajzás valamelyik otthoni fiókjából.

Pólya Vera előadása a geocachingről

Egyébként számos ún. geoládára bukkantunk az erdőben. Sokan nagyon leleményesek voltak és gyorsan rájuk találtak. A GPS-es támogatás mellett néhány talányos idézet segített a ládák megtalálásában, na meg azért ritkán a túravezetők jóindulatú „7 méterre állok a ládától” kijelentése. A túra végén egy meghitt erdei iskola (a Bakonyerdő Zrt. Esterházy Oktatási Központja) várt minket, és miközben a szervezőktől kapott uzsonnát majszoltuk, a geocachingről, a Bakonyról és az inzulinpumpáról hallgathattunk meg egy-egy előadást. Egyébként az egyik előadásból nem kis meglepetésünkre kiderült: rengeteg olyan geoláda létezik a világon, amelyben információkat rejtettek el a diabéteszről az IDF (Nemzetközi Diabétesz Szövetség) jóvoltából.

A teljes csapat az erdei iskola tanterme előtt

Minden részt vevő cukorbeteg fiatal és család nevében hálásan köszönjük ezt a különleges programot a Tudomány Kiadónak. Reméljük, lesz folytatása.

Keller Richárd
elnök, Diabétesz Junior
Cukorbeteg Gyermekek Magyarország

Ha érdekli a geocaching, bővebben itt olvashat róla

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a túra támogatóinak:

MKB EgészségpénztárRocheDiabionBakonyerdőGeochallenge
 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!