Feltöltés dátuma: 2009.03.04.
Geocaching a Bakonyban
2008. október 26.
Kalandtúra a műholdak kereszttüzében
Vegyünk egy békés, eldugott, őszi színekben pompázó bájos kis erdőt és rendeljünk hozzá egy szelíd, mosolygós időjárást. E két kellék már önmagában is elég garancia arra, hogy meghívott vendégeink, akik történetesen cukorbeteg gyermekek, fiatalok, valamint azok családtagjai, kellemesen töltsék velünk a napot. Azonban, ha e festői díszlet és kitűnő időjárás mellé még „rendelünk” egy lelkes, a természet iránt elkötelezett erdészekből álló csapatot, meg néhány GPS-es készüléket, elrejtett titkos „kincsekkel”, akkor sikerül a világ egyik legizgalmasabb és legszórakoztatóbb kirándulását megszerveznünk.
2008. október 26-án pontosan ezt a különleges élményt nyújtotta a Tudomány Kiadó csapata meghívott vendégeinek, ugyanis Béki János vezetésével igazán egyedivé és felejthetetlenné varázsolta, az amúgy is sikeres Túra az Egészségért kezdeményezésük soron következő programját.
Reggel kilenc körül kissé zavartan és izgatottan álldogált egy isten háta mögötti hely ismeretlen erdője szélén egy kalandvágyó csapat. A Tudomány Kiadó meghívására érkeztek ide: egy részük (néhány cukorbeteg család) Budapestről a Diabétesz Juniorral, a másik csapat, egy népesebb és összeszokottabb társaság Székesfehérvárról, Vajdáné Csák Rózsa vezetésével. Ismerkedésre a két csapatnak nem maradt ideje, a túra vezetői máris akcióba lendültek: röviden bemutatkoztak, majd egy kis eligazítást tartottak. Kiderült, hogy a jelen lévő tettre kész társaság egy igazi hamisítatlan geocaching túrába csöppent, vagyis hiper-szuper GPS készülékek segítségével, műholdak vigyázó tekintetének kereszttüzében fogják keresztül-kasul bejárni a kupi erdőt geoládák, titkok, talányok után kutatva.
A túra vezetői máris tesztelni kezdték a társaság kurázsiját, vérmérsékletét, ugyanis a résztvevők két túracsoportba jelentkezhettek: a bevállalósabbak a Jobbak csapatába, a szelídebbek, óvatosabbak, illetve kisgyermekes családok a Szebbek csapatába. Persze utólag kiderült, mindkét csapat egyaránt derekasan és bátran helytállt, és a Jobbak mindössze azért viselhették ezt a felvágós nevetm mert nekik nagyobb „dzsumbujon”, „susnyáson” kellett átverekedniük magukat. Aztán elkezdődött a nagy kaland.
Nem törődve a túra vezetőinek nemrég elhangzott intelmével, miszerint mindenki legyen óvatos, mert azért az amúgy pontos, megbízható GPS-szel is el lehet ám tévedni, a csapattagok (kicsik és nagyok egyaránt) vakmerően, kalandra éhesen vetették be magukat az erdőbe. E sorok írója, aki maga is jelen volt, bevallja, hogy bár eddig nem volt kifejezetten fanatikus híve az erdei túráknak, de a kezébe nyomott elektronikus kütyünek köszönhetően maga is „bevadult” és valósággal falta a természetet, na meg a kilométereket.
A végső, hivatalos statisztika: megközelítőleg 8 kilométert tettünk meg egy viszonylag nehéz terepen, de úgy, hogy közben szinte észre sem vettük a fizikai megterhelést, annyira jól szórakoztunk. Persze a túra vezetői is sokat tettek ezért, rengeteget tanulhattunk tőlük a természetről: fákról, bokrokról, virágokról, apróbb és nagyobb élőlényekről. És persze volt néhány vicces, vidám élményünk is. A legemlékezetesebb talán az volt, amikor az egyik erdész egy kibontott egy gubacsot, és a kisebb gyerekeknek megmutatta a belsejét: elmondta, hogy ezen „tokok” mindegyikben egy lárva nevelkedik, amiből később darázs lesz. Na, az egyik kisfiú, tiltásunk ellenére, innentől kezdve csak ennek a termésnek a gyűjtögetésével foglalatoskodott, alig győztük „lefegyverezni”. Titkon bízom abban, hogy alapos munkát végeztünk, és tavasszal nem kezdődik el nála egy olyan hitchcocki kirajzás valamelyik otthoni fiókjából.
Egyébként számos ún. geoládára bukkantunk az erdőben. Sokan nagyon leleményesek voltak és gyorsan rájuk találtak. A GPS-es támogatás mellett néhány talányos idézet segített a ládák megtalálásában, na meg azért ritkán a túravezetők jóindulatú „7 méterre állok a ládától” kijelentése. A túra végén egy meghitt erdei iskola (a Bakonyerdő Zrt. Esterházy Oktatási Központja) várt minket, és miközben a szervezőktől kapott uzsonnát majszoltuk, a geocachingről, a Bakonyról és az inzulinpumpáról hallgathattunk meg egy-egy előadást. Egyébként az egyik előadásból nem kis meglepetésünkre kiderült: rengeteg olyan geoláda létezik a világon, amelyben információkat rejtettek el a diabéteszről az IDF (Nemzetközi Diabétesz Szövetség) jóvoltából.
Minden részt vevő cukorbeteg fiatal és család nevében hálásan köszönjük ezt a különleges programot a Tudomány Kiadónak. Reméljük, lesz folytatása.
Keller Richárd
elnök, Diabétesz Junior
Cukorbeteg Gyermekek Magyarország