Az inzulin felfedezésének korában és az előtt

Cukorbetegek diétás kezelése III.

Az inzulin felfedezése az 1920-as évek elején sokakban azt a reményt keltette, ha inzulint adnak, nem szükséges a diéta. Az inzulinéra előtt meghatározták a beteg számára, hogy mennyi szénhidrátot ehet, s annál sem többet, sem kevesebbet nem volt szabad fogyasztania.

Inzulinnal kezelt betegek diétája

Az inzulinkezelés mellett hamar megtapasztalták, hogy a betegeknek az előírt szénhidrátot szigorúan el kell fogyasztani, s még az sem közömbös, hogy a napi szénhidrátmennyiséget hogyan osztják el az egyes étkezések között. Vallották: az inzulin mennyiségét a táplálék mennyiségével és minőségével összhangba kell hozni. Joslin azt mondja, hogy a cukorbeteg szénhidrát-toleranciája csak a bevitt inzulinmennyiségtől függ. De sem az ajánlott, sem a tényleges szénhidrátbevitel még csak meg sem közelíti azt a mennyiséget, amely az egyes egyének szénhidrátszükségletét jelenti. Úgy vélem, a szénhidrátbevitel mai szemmel nézve rendkívül alacsony marad az inzulinkezelés bevezetése mellett is. A bő (szükségletet meghaladó) táplálékfelvételt akkoriban sem tartották helyesnek, mert elhízáshoz vezet. Azt is tapasztalták, hogy a jelentős testsúlynövekedés növeli az inzulinszükségletet.

Inzulinkezelés mellett a napi szükséges energiamennyiséget a beteg tápláltságától függően 25-30-35 kcal-ban állapítják meg ideális testsúlykilogrammonként számolva. Speciális diétára nincs szükség, vallják a kor doktorai. Minden diéta, amely szénhidrátot tartalmaz, alkalmas az inzulinkezelés mellett. Ez a szénhidrátmennyiség azonban még mindig csak napi 60–100 g, ritkán 150–200 g/nap. Főként az úgynevezett keto-antiketogén egyensúly alapján összeállított diétát alkalmazták, és úgy vélték, hogy a diéta összeállításában a cukor és a zsírsavak mennyiségének arányban kell lennie, hogy két molekula zsírsav elégéséhez egy molekula cukor kell.

A keto-antiketogén diéta elvének helyességét sokan kétségbe vonták, így például Petrén és Noorden is, akik szerint a gyakorlat nem igazolta az amerikaiak felvetését.

Az akkori orvosi könyv leírja: amennyiben a beteg az antiketogén diéta mellett nem ürít cukrot a vizelettel és a diéta kielégíti éhségérzetét, jó a közérzete és a munkaképessége, inzulinra nincs szükség. Ha azonban a beteg számára ez a diéta nem elfogadható, akkor az alapdiéta szénhidrátmennyiségét növelik, ezzel párhuzamosan a zsírtartalmát csökkentik.

Ha a magasabb szénhidrátbevitel mellett megjelenik a cukor a vizeletben, megkezdik az inzulinadagolást. Először csak kis mennyiségű, 3-5 egységnyi inzulint adnak. Egy-két nap múlva a cukorürítés nagysága szerint 3-5-8 egységgel emelik a dózist. Cél, hogy a vizelettel cukor ne ürüljön.

Az I. belklinikán eleinte napi 3 egyforma adagban alkalmaztuk az insulint. Később célszerűbbnek bizonyult kisebb számú injekciót adni. Jelenleg 10–15 egység insulint rendszerint egy adagban reggel, ennél többet 2 adagban reggel és este adunk, éspedig úgy, hogy a reggeli adag körülbelül kétszerese az estinek. A szénhidrátmennyiséget azonban a főétkezésekre egyformán osztjuk el. Az insulininjekciókat mindig az étkezések előtt körülbelül félórával adjuk.

Leghelyesebb, ha a beteg maga is lassanként megszerzi a diéta praktikus beállításához szükséges jártasságot, hogy ezáltal orvosától kapott rövid utasítások értelmében diétáját lehetőleg egyéni ízléséhez mérten állítsa be, illetve képes legyen azon szükség esetén – megengedhető mértékben – változtatni. Ezeket az ismereteket klinikai betegeink közül számosan rövid idő alatt tökéletesen elsajátítják és megtanulják az orvosi utasítást – amely fehérjében, szénhidrátban, zsírban és kalóriában fejezi ki az elfogyasztandó mennyiséget – konyhai előírásokra átalakítani.

És most nézzük, milyen nyersanyagokat ajánlottak a diétában!

Főzelékfélék (zöldségek)

A főzelékeket 3 csoportba osztják szénhidráttartalmuk szerint.

• 0–5% szénhidrát: paraj, salátafélék, sóska, spárga, karfiol, fehérkáposzta, karalábé, uborka, paradicsom, gomba, savanyú káposzta.
• 5–7% szénhidrát: zöldbab, kelbimbó, karotta, retek, tök, vöröskáposzta, kelkáposzta, zöldpaprika.
• 7% és annál magasabb szénhidrát: zöldborsó, sárgarépa, hagyma, feketegyökér, cékla.

Gondot jelent, hogy sok főzelékféle télen nem, vagy csak magas áron szerezhető be. Másik nehézség, hogy a lakosság nem igen kedveli a főzelékféléket fogyasztásra. Az alacsony szénhidráttartalmú főzelékek közül a káposztaféléket, zöldbabot, karfiolt fogyasztják a betegek, de például a sóskát vagy parajt kevesen ismerik és fogyasztják. A főzelékféléket a magyar konyha általában bőséges rántással sűríti, a párolt zöldfőzelékeket nem szívesen fogyasztja a magyar ember.

Több gyakorló orvos felismerte a zöldségfélék csoportosításával kapcsolatban, hogy az némi kiigazításra szorul, hiszen a legtöbb zöldségféle nemcsak hogy nem magas szénhidráttartalmú, de az a szénhidrát nem is emészthető, ezáltal nem emelheti a vércukorszintet. Azt már csak én teszem hozzá, hogy a táblázat 3. csoportjából hiányzik a sütőtök és a kukorica, mint magas szénhidráttartalmú zöldség, nagy valószínűséggel azért, mert ezeket nem is ajánlották fogyasztásra még kis mennyiségben sem. A kukorica étrendbe illeszthetőségével kapcsolatban az volt a vélemény, hogy miután az érés során naponta változik a szénhidráttartalma, nehéz azt pontosan megmondani, másrészt a mennyiséget lemérni is körülményes, miután csöves kukoricáról van szó. Azt sem tudták pontosan, hogy a kukorica szénhidráttartalmából mennyi szívódhat fel.

A főzelékfélékből napi 25–40 dkg-ot javasoltak fogyasztásra, két okból. Egyrészt, mert a jóllakottság érzetét kelti, másrészt, mert segítségével sok zsírt lehet a szervezetbe juttatni. A zöldségféléket ugyanis igen sok zsíradékot felhasználva párolták meg. A habarást nem liszttel és tejföllel, hanem tejföl és tojássárgája keverékével készítették. A nyers salátákat is bőségesen megöntözték olajjal.

Szárazhüvelyesek (szárazbab, sárgaborsó, lencse)

Pontosan mért mennyiségben beillesztik a diétába, mert már abban az időben tapasztalják, hogy a szárazhüvelyesek magas szénhidráttartalmuk ellenére nem emelik gyorsan a vércukorszintet. De kedvelik azért is, mert magas a telítőértéke (laktató), és sok zsír hozzáadásával készíthetik el.

Burgonya

A magyar konyha változatosan tudja elkészíteni, de magas szénhidráttartalma miatt egy-egy étkezésnél csak keveset, 5–10 dkg-ot engedélyeznek fogyasztani belőle.

Kenyerek

Magas szénhidráttartalma miatt a fehér, hagyományos kenyeret nem fogyaszthatták a betegek. Helyette többféle diétás kenyér készült, ahol a liszt nagy részét fehérje- vagy cellulóztartalmú anyagokkal, tojásfehérjével, korpával helyettesítették. Ezek a kenyerek közel 40 g szénhidrátot tartalmaztak 10 dkg-onként. Azonban ezek helyett is gyakran csak az úgynevezett levegőkenyeret ajánlották a cukorbetegeknek, amely még kevesebb szénhidrátot tartalmazott.

Lisztek alkalmazása

Érdekes leírásra bukkantam, amely a kórházi betegélelmezésben írja le a liszt felhasználását. Magas szénhidráttartalmuk miatt használatuk csak korlátolt mértékben és mindenkor pontos méréssel, csakis a legmegbizhatóbb konyhai személyzet kezében engedhető meg. Éppen a liszttel történik ugyanis a legtöbb visszaélés, mert elkészítésük után a felhasznált mennyiséget többé nem ellenőrizhetjük. Ezért sohasem engedhetjük meg, hogy a felhasználandó lisztmennyiséget becsléssel, szemmérték után állapítsák meg. Viszont, ha teljesen megbizható személyzetünk van, napi néhány deka liszttel a cukorbeteg étrendjén nagyon sokat javíthatunk.

Fehérjedús élelmiszerek – halak, húsok, tojás, belsőségek, tejtermékek

A cukorbetegek szempontjából a húsoknak a fehérje-, illetve a zsírtartalmát vesszük számításba. Minél zsírosabb valamely hús, annál kevesebb fehérjét tartalmaz, tehát zsíros húsokat különösen akkor adunk, amidőn a fehérjebevitel korlátozott, vagy ha a kalóriaszükségletet zsírokkal más úton nehezen tudnók fedezni.

A halakról általában ugyanazt mondhatjuk, mint a húsfélékről; a kövér halakat itten előnyben részesítjük.

A tojás fehérjében és zsírban gazdag tápszer, mely a diabetikusok étrendjében fontos szerepet tölt be.

Egészségesek és betegek táplálkozásának egyaránt fontos alkatrésze a tej. Cukorbetegek táplálásában is gyakran lehet szükségünk tejre, különösen olyan komplikációkkal kapcsolatban, ahol folyékony étrend javalt (pl. műtétek stb.). Sajnos a tej elég magas tejcukortartalma miatt csak korlátolt mértékben kisebb adagokban engedhető meg. Éppen ezért akárhányszor kénytelenek vagyunk a tej táplálóértékét fokozni úgy, hogy tejszínnel keverjük, ami által csökkent cukortartalom mellett zsírdúsabb tápszert nyerünk.

Akkoriban forgalomban van egy csökkentett szénhidráttartalmú úgynevezett Székely tej, amely mindössze 0,5 g szénhidrátot tartalmazott 1 dl-ben. A savanyított tejtermékek és a sajtok fogyasztását is mértékkel ajánlották szénhidrát-, illetve fehérjetartalmuk miatt.

Zsír-dús tápszerek

Elsősorban a közönséges disznózsír, vaj és libazsír az, amivel a betegek kalóriaszükségletét kielégíthetjük. A vajat kenyér nélkül csak kevés beteg fogyasztja szívesen. Azoknál, akik a vajat retekkel, zöldpaprikával megenni nem hajlandók, vaj helyett inkább szalonnát adunk. Csontvelőt is adhatunk. Az olajat ételekben a magyar betegek legtöbbje nem szereti.

Gyümölcsök

Az alacsony szénhidráttartalmú gyümölcsök fogyasztását kis mennyiségben engedélyezték. Tiltottak voltak azonban azok, amelyek 15 százaléknál több cukrot tartalmaznak.

Bő zsírtartalmú maggyümölcsfélék (olajos magvak): nem teljesen szénhidrátmentesek, azonban szénhidrátjuk kevésbé kihasználható, mint a többi gyümölcsé, másrészt bő zsírtartalmúak.

Alkoholtartalmú italok

Az alkoholos italokat használták a cukorbetegek étrendjében, néha talán túlzott mértékben is. Napi 1/4–1/2 liter könnyű bort, vagy kis mennyiségű töményebb szeszes italt, konyakot, rumot engedélyeztek fogyasztásra.

Ételek édesítése

A cukorbetegek édesítésre a saccharint használták. Teát, kávét szabadon fogyaszthattak a betegek, a pótkávékat szénhidráttartalmuk miatt tiltották.

Konyhatechnikai szabályok

Minden cukorbetegnek pontos konyhamérlegre van szüksége. Olyanra, amely 2 g pontosságú mérésekre képes.

Minden felhasználandó nyersanyagot nyersen, tisztítva kell mérni.

Ha az ételeket nagyobb mennyiségben, több adagban készítik el, a készterméket annyi adagra kell elosztani, ahány adagnak megfelelő nyersanyagot használtak fel, így kiszámítható 1 adag étel szénhidráttartalma.

A cukorbeteg éléskamrájában házi készítésű főzelékkonzerveket és gyümölcskonzerveket is raktározzon arra az időszakra, amidőn frissen ezek nem szerezhetők be.

Kicsák Marian

Az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának dietetikai szakán 1990-ben szerzett kitüntetéses diplomát, 1996-ban egészségügyi szakoktatói diplomát. Jelenleg Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórházban dolgozik. Több mint két évtizede rendszeresen, sikerrel végzi a cukorbetegek terápiás célú oktatásával kapcsolatos feladatait. Több, betegeknek szóló könyv, tájékoztató füzet szerzője, társszerzője